Hidrológiai tájékoztató, 1996

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK - Majoros Endre: Az aszálykárok megelőzésének és mérséklésének lehetőségei

Az átmenetileg felesleges és káros Csapadékvizek felhasználási helyhez közeli tarozása A korábbi bel- és külterületi vízrendezési, vízelvezetési gyakorlathoz mérten alapvető változtatás szükséges. Az eddigi, elsősorban a vízelvezetésre irányuló, tevékenységet fel kell, hogy váltsa a lefolyásszabályozás, a csapadékvízzel való gazdálkodás. Ennek érdekében a meliorációs-öntözési beruházások támogatása során prioritást kell adni a helyi közcélú víztározók létesítésének. A víztározók azontúl, hogy öntözési célra vízkészletet biztosítanak, mikroklíma javító hatásúak is, mivel növelve a levegő relatív páratartalmát, hozzájárulnak a növényi vízigények - az evapotranspiráció - csökkenéséhez^ az ún. légköri aszályveszély mérsékléséhez. Ugyanakkor a tározók alkalmasak az árhullámok csökkentésére is. Amellett, hogy lehetővé teszik az alattuk levő vízfolyásszakaszokon - így a belterületeken is - a kiépítési méretek és ezáltal a beruházási költségek csökkentését, egyidejűleg növekszik az ár- vagy belvízi biztonság, nem beszélve e tározók tájfejlesztő hatásáról és a falusi turizmusban betöltött kedvező szerepéről. Ezért meg kell vizsgálni a településekre is hatással levő árhullámcsökkentő tározók- mint települési vízi infrastruktúra - létesítésének a céltámogatási kiegészítő keretből való támogatási lehetőségét. Ezzel lehetővé válna a kül- és belterületi vízrendezés közötti elengedhetetlen összhang megteremtése is. A meglevő öntözőkapacitások hasznosítása és az öntözés gyors ütemű fejlesztése Az Alföld kiemelkedően nagy aszály-veszélyeztetettségét a meglevő öntözési kapacitások területi elhelyezkedése is jól érzékelteti. Az ország összes 360 000 ha (1993. január l-jén) öntözésre berendezett területéből 266 000 ha (74%) az Alföldön található. A további kapacitásból 78 000 ha (22%) a Dunántúlon, elsősorban a szintén rendszeres aszálykárokkal sújtott Mezőföldön, a Kisalföldön és az egyéb Duna-szakaszok mentén helyezkedik el. A fennmaradó 16 000 ha (4%) öntözhető terület Pest, Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyék dombvidéki területein található. A meglevő öntözési kapacitások jellemzése. A meglevő vízjogilag engedélyezett öntözésre berendezett területek öntözési módonkénti megoszlása a következő: - esőztető 306000 ha - felületi 35 000 ha - csepegtető 4 000 ha - altalaj 15 000 ha Az esőztető öntözésen belül a műszakilag berendezett terület 148 000 ha, a hordozható (mobil) berendezésekkel öntözhető terület pedig 158 000 ha. A műszakilag berendezett területből 63 000 ha az 1985 után létesült ún. lineár (frontálisan haladó) vagy Pivot Center (körbenjáró) öntözőberendezésekkel öntözhető. E berendezések többségét a termelési rendszerek (KITE, IKR, KSZE stb.) hozták be és a nagyüzemek részére lízingbe adták. Egy-egy ilyen berendezés általában 150-250 ha terület öntözésére alkalmas. Emiatt a földtulajdon rendezést követően számos esetben gondot okoz, hogy az új tulajdonosok (vagy földhasználók) egy része nem tudja a ráeső lízing és üzemeltetési díjat fizetni és ezzel a többiek számára is lehetetlenné válik a berendezések üzemeltetése. E nagy teljesítményű, de ugyanakkor helyhez kötött berendezések üzemeltetésére szükségesnek tarjuk öntözési társulások megalakítását. Továbbá, tekintettel az érintett újonnan induló mezőgazdasági vállalkozásokra, indokolt a még le nem járt lízing szerződések esetében a lízing-díj hátralevő részének alapulvételével a gépek tulajdonjogának rendezését állami támogatással elősegíteni. Az összesen 85 000 ha területet kitevő ún. azbeszt cement nyomócsöves öntözőfürtök, telepek mintegy 2/3-a az 1970-es években célcsoportos állami beruházásként létesült. Privatizációjuk jelenleg előkészítés alatt van. Ezeknél az állami öntözőfürtöknél a szivattyúk és egyéb gépi berendezések, a csőhálózati szerelvények (hidránsok, tolózárak stb.) cseréje, rekonstrukciója esedékessé vált, s ez a sok esetben igen jelentős azonnali beruházási igény nehezíteni fogja a privatizációt. Ezek az öntözőfürtök kifejezetten a nagyüzemek igényeinek megfelelően a nagytáblák öntözésére lettek méretezve. Ezért az új földhasználók vízigényeinek egymástól független kielégítését lehetővé tevő üzemrend figyelembevételével a hidraulikai ellenőrzést el kell végezni és a szükséges átalakítást össze kell kapcsolni a rekonstrukcióval. Megfontolandónak tarjuk az ún. másodlagos öntözési főművekre az érintett földhasznosítók bevonásával öntözési társulások szervezését, melyek - a rekonstrukció elvégzésére vonatkozó kötelezettségvállalás mellett - jelképes térítési díj ellenében megkaphatnák a tulajdonjogot. Ellenkező esetben a rekonstrukció költségvetési forráshiány miatti elmaradása rövidesen a telepek többségének üzemképtelenségéhez vezethet. Ezért az a. c. csöves állami öntözőfürtök privatizációjának felgyorsítása végett ezekre is indokolt kiterjeszteni a reorganizációs programot. Az 1970-es évek előtt létesített a. c. csöves esőztető öntözőtelepek többsége, mintegy 20 000 ha gyakorlatilag teljes rekonstrukcióra szorul. A nyilvántartott hordozható esőztető berendezésekkel öntözhető terület 158 000 ha, melynek több, mint a fele üzemképtelen, azonnali cseréje szükséges. A hordozható berendezések közel egyharmada hatékony, korszerű berendezés, melyek többsége 1985-től kezdődően az osztrák (Bauer) hitellel segített program keretében lett üzembe állítva. Az összesen 35 000 ha-t kitevő felületi öntözőtelepből 19 000 ha a rizstelep és 16000 ha az egyéb (barázdás, áztató, tömlős stb.) felületi öntözőtelep. A 19000 ha a rizstelepből az utóbbi években mindössze 4—5000 ha a ténylegesen rizstermeléssel hasznosított terület. Ez elsősorban az olcsóbb import rizs miatt bekövetkezett termelői ár veszteségek következménye. A rizságazatban meglevő 9-10 Mrd Ft értékű nemzeti vagyon (rizstelepek, hántoló, feldolgozó) hasznosíthatósága érdekében indokolt mintegy 7-8000 ha vetésterületen legalább átmenetileg fenntartani a termelést, és ezt az agrártámogatások keretében elő kell segíteni. Rekonstrukciós igény. Az előzetes felmérések szerint a meglevő összesen 360 000 ha öntözési kapacitásból 168 000 ha területet ellátó berendezés rekonstrukcióra szorul. Ebből mintegy 100 000 ha az a terület, ahol a rekonstrukció - vagy a hordozható esőztető berendezések esetében a pótlás - elmaradása máris tényleges kapacitás kiesést jelent. A meglevő öntözési kapacitások hasznosítása és a kapacitások kihasználást akadályozó fontosabb tényezők. Az 1992. évi aszályos évben az öntözéshez nyújtott állami támogatás mellett a nyilvántartás szerinti öntözésre berendezett területek 63%-án az Alföldön 67%-on - öntöztek. 1993-ban is hasonló kihasználtság volt tapasztalható. Ez azt jelzi, hogy az ezen felüli nyilvántartott kapacitás nagyobb hányada üzemképtelen, s a rekonstrukciót a folyamatban levő földtulajdonrendezés és a likviditási gondok akadályozzák. A nem üzemeltethető területek vízkészleteket kötnek le és felújításuk, korszerűsítésük beruházási költsége általában nem éri el az új fejlesztéseket. Ezért az öntözőtelepi rekonstrukció az öntözési programon belül prioritást kell, hogy kapjon. Az öntözési kapacitások jobb kihasználását - a folyamatban levő földtulajdonrendezés, a kialakult új földhasználati viszonyok és az egész ágazat likviditási gondjai mellett - akadályozzák még az alábbiak is: - Az öntözésre nem terjed ki a gázolaj támogatás. A hordozható esőztető öntözőberendezések, a lineár telepek csaknem kizárólag dízelmotorral üzemelnek, így a támogatás hiánya több mint 200 000 ha területen sújtja a gazdálkodókat. Te26