Hidrológiai tájékoztató, 1996

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK

is már Európa legfontosabb víziútjának a Dunának korszerű hajózásra alkalmassá tételben látta. Ennek alapvető nehézségét a Vaskapu zuhatagos szakaszának szabályozását Vásárhelyi Pálra bízta, aki a meder átalakítása mellett a parti vontatóutak kiépítését a sziklába vájva megoldotta és ezzel elkészítette a híres Széchenyi utat. Ma már ezt a hatalmas munkát a Vaskapu Erőmű duzzasztott vize borította el. Az ipari forradalommal együtt járt az egészségügy fejlődése és ezzel kézenfogva jött a népességrobbanás Európa hasonlóan fejlett országaival megegyezően. Lakóhely és munkahely kellett a nemzetnek. Magyarország lakossága Mátyás király idején megegyezett Anglia lakosságával. Az utána következő évszázadok azonban a nyugati kereszténység és a tőlünk nyugatra és északra települt szerencsés népek védelmében vívott harcok jegyében a nemzet fejlődése helyett annak csonkításával, pusztításával járt. A végvári harcok során az Alföld lakossága szinte teljesen kiveszett. A török kiverése után a kivérzett nemzet csak lassan ébredt és az Alföldön a lassú lakosság visszaáramlás mellett nagyon sokáig alig történt valami. A nagyon rossz gazdasági viszonyok között tengődő, ritka lakosságot az Alföld hatalmas mocsaras területei és a rendszeresen jelentkező Tisza-völgyi árvizek akadályozták a fejlődésben. Tudjuk, hogy a Tisza nagy árvizei 70 km szélesen ömlöttek az Alföldön a Tiszától a Hortobágyig. A ritka települések szigetként álltak ki ebből a tengerből. A múlt század elején, amikor a nemzet török által meg nem szállt részei a Dunántúl, Erdély és a Felvidék már ismét bekapcsolódtak Európa vérkeringésébe az Alföld még mindig maláriás lázban várta sorsa jobbra fordulását. Ezt a szerencsétlen helyzetet látta át gróf Széchenyi István, amikor elhatárzota a Tisza-völgy fejlesztéséhez szükséges legelső lépés, az ármentesítés megkezdését és bízta meg a tervek elkészítésével a már általa is tisztelt Vásárhelyi Pált. Ebben az összefüggésben Vásárhelyi Pál Tisza-völgyi munkája nemcsak folyószabályozás, hanem az Alföld fejlődésének egyik alapvető feltétele volt. Az ipari forradalom, a népességrobbanás a tőlünk nyugatra eső országok hasonló okok miatt hatalmasan megnövekedetett élelmiszer behozatali igénye egyaránt szorítóan követelte az ország közepének lakhatóvá tételét és gazdasági, főleg mezőgazdasági hasznosítását, a közlekedés fejlesztését. Vásárhelyi Pá/Tisza szabályozási terve ezeket a szempontokat és lehetőségeket szem előtt tartva 27 ezer km

2-t szabadított meg az árvizek pusztításától és a maláriát termelő mocsaraktól. Megteremtette települések sokaságának és a korszerű mezőgazdaságnak a kialakítását. Ezért ezt az országjobbító munkát az Alföldön gyakran második honfoglalásként is említik. Vegyük tudomásul, hogy a terv amit Vásárhelyi Pál készített és sok évtized, mondhatnánk egy évszázad alatt valósult meg mindmáig Európa legnagyobb szabású ilyen munkája. Jól mutatja súlyát az is, hogy az ilyen munkákban elhíresült Hollandia mindmáig csak 10000 km

J-t vett el a víztől. Európában a harmadik helyen áll Franciaország 7000 km

2 területű vízmentesítési munkával. Ismerve ezeket a számokat és tudva, hogy a trianoni békediktátum nyomán meghagyott Magyarországnak ma a korábbi árvízjárta területek az ország területének egyharmadát teszik ki és azon ma virágzó mezőgazdaság, gazdag települések és kiépült infrastruktúra van, méltán tiszteljük Vásárhelyi Pált, aki korai halála ellenére az elkövetkező századokra is maradandót alkotott. Vásárhelyi Pál szakmai és emberi nagyságát a hálás utódok hamar felismerték és elismerték. Ennek egyik jele volt, hogy itt szülőházán már 1895-ben születésének 100. évfordulóján emléktáblát helyezett el jogelődünk a Magyar Mérnök és Építész Egylet. Ez az emléktábla a Trianon után elveszett, valószínűleg megsemmisült. A Magyar Hidrológiai Társaság tagjai, a magyar műszaki élet reprezentánsai egyaránt hálásak vagyunk Ivan Curilla úrnak, hogy megengedte a tulajdonában levő Vásárhelyi szülőházára e szép emléktáblát feltenni és Michal KiSSák úrnak Szepesolaszi polgármesterének, hogy segített bennünket e nemes feladat végrehajtásában. Éljen és virágozzék továbbra is a szlovák és magyar vízügyi szakemberek baráti együttműködése és segítse a két nemzet őszinte nyílt közeledését. Legyen ez az emléktábla a barátság záloga is és hirdesse,évszázadokig a szepesolaszi születésű Európahírű nagy magyar vízimérnök emlékét. MEGEMLEKEZESEK Emlékezés dr. Pálfy Móric hidrológiai munkásságára születése 125. évfordulóján Dr. Pálfy Móric geológus, a Magyar Királyi Földtani Intézet főgeológusa (1908), főbányatanácsosa (1918) és címzetes igazgatója, a Szabó József emlékérem tulajdonosa (1912), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1915), a Magyarhoni Földtani Társulat alelnöke (1916-1920), elnöke (1920-1923) és tiszteletbeli tagja (1928), a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának alapító tagja (1917) életét és munkásságát a hivatkozott irodalom [1-7] részletesen taglalja. Pálfy Móric elsősorban földtani térképezési és ércteleptani munkálatokat végzett az Erdélyi-középhegység, így a Gyalui-havasok, az Erdélyi-Érchegység, a Bihar és a Béli-hegység területén, valamint a Gutin-hegység és Nagybánya környékén, majd a Rudabányai- és a Tokaji-hegységben. Emellett számos hidrológiai és hidrogeológiai megfigyelést is végzett, melyekre - a nyomtatásban megjelent közleményei alapján - a jelen emlékezés keretében kívánjuk a figyelmet felkelteni. Az „ Adatok Székely-Udvarhely környékének geologiai és hydrologiai viszonyaihoz" című (FöldtaniKözlöny, 1899) az első, a hidrogeológiát is érintő dolgozatában így ír: „Kapcsolatosan a geologiai viszonyok tanulmányozásával, kiterjesztettem figyelmemet a vidék hydrologiai viszonyaira is." A hidrológia iránti figyelmét - ahol erre módja volt - a későbbiekben is mindenütt kiterjesztette. Ebben a közleményében vázolja a környék „vízgyűjtő" földtani képződményeit, utal a vidék ásványvizekben való gazdagságára, a sós vizeket pedig a mediterrán agyagmárgából származtatja. Szejkefürdő forrásai kősótartalmű kénes hideg vizek, melyhez hasonlókat Kőhalomról és Szobránczról említ. A „ Borszékfürdő és Gyergyóbélbor geologiai és hydrologiai viszonyai" című (Földtani Közlöny, 1905) közleménye - miként Vendl A. [6] is említi - „valóságos kis mestermű". „A borszéki medencében egy keskeny dolomit-vonulat húzódik nyugat-keleti irányban az Arany János-kúttól a Kerekszék kristályos paláira. Ez a vonulat a Bükkhavas dolomitjának egy fönnakadt darabja, míg a déli és északi folytatása levetődött. E vetődések mentén keletkezett a borszéki medence, melyben a felszínen a lápon kívül csak a mésztufa tűnik fel. A láp alatt levantei kori homokos agyag helyezkedik el. A borszéki források három vonal irányában törnek a felszínre. E három vonal nyugati vége a József főherceg-kútban fut össze. E vonalak vetődési vonalak s a források mind a levetődött dolo12