Hidrológiai tájékoztató, 1996

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Cziráky József: "Az épülő Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer" kiállítás

trágya és nagy fehérjetartalmú állati hulladékanyagok hasznosítását komplex módon kívántuk megoldani: a trágyát a halastavak intenzív trágyázására, a nagy fehérjetartalmú állati hulladékanyagokat pedig közvetlenül halak takarmányozására kívántuk felhasználni; egyidejűleg, ugyanabban a víztérben. A trágya és a hulladékhús komplex halastavi hasznosításához megfelelő halfaj-összetétel kialakítására volt szükség. A halfajok egymásra hatása befolyásolja a takarmányértékesítést és a hozamot. A kísérletek során olyan népesítési kombinációkat alakítottunk ki, amelyek magas áron értékesíthető, exportálható halfajok együttes előállítására alkalmasak. E népesítési kombináció fő halai: a harcsa, a ponty és a compó, mellékhalak a növényevők. Az 1983-87. években végrehajtott félüzemi kísérletek tapasztalatait összegezve a következő eredményekre jutottunk: - a tárgya és hulladékhús együttes halastavi hasznosítása jelentős halhúshozam-növekedést eredményez (3,0-5,0 tonna/ha); - a legnagyobb nettó halhozamot és a legmagasabb nettó jövedelmet a harcsa-ponty népesítési kombináció eredményezte; - 2 vagy 2,5 éves ciklusban állítottunk elő 0,8-1,2 kg-os étkezési (piaci) harcsát a hagyományos 3 éves ciklus helyett, ami a tenyészidő lerövidítése miatt gazdaságos; - a harcsa-ponty népesítési kombináció csak megfelelő induló egyedsúlyok és népesítési arányok mellett eredményes; - környezetszennyező anyagok gazdaságos hasznosítását oldottuk meg; - exportárualapot jelentő halfajok (harcsa, compó, ponty) előállítására alkalmas eljárást dolgoztunk ki. A 2 vagy 2,5 éves ciklusban harcsa-ponty népesítési szerkezetben nevelt étkezési harcsa termelésének előfeltétele a jólfejlett 1 nyaras harcsaivadék. Harcsaivadék-nevelési kísérleteink fő célja az volt, hogy egységnyi tófelületen minél nagyobb nettó hozamot érjünk el, minél nagyobb legyen a harcsák megmaradási aránya. A harcsaivadék-nevelést intenzíven trágyázott tavakban, hústakarmány felhasználásával végeztük. Az ivadéknevelés előnevelésből és utónevelésből áll. Az előnevelés időszakában (kb. 4 hét) minden halfaj zooplanktonnal táplálkozik, ezt követően az utónevelés időszakában már az adott halfajra jellemző táplálékot fogyasztja. Harcsaivadék-előnevelésre a zsenge harcsát olyan tóegységekbe helyeztük ki, amelyekben a tóvíz a megfelelő előkészítés (meszezés, intenzív trágyázás és vegyszeres kezelés) következtében zooplaktonban gazdag. Tapasztalataink szerint a 4 hétig tartó előnevelés ideje alatt a harcsa táplálkozásában a fokozatos áttérést a zooplaktonról a hústakarmányra úgy biztosíthatjuk, ha gondoskodunk a zooplakton pótlásáról, ezen kívül zsenge táplálékhalat és hús-takarmányt is adagolunk. Ezzel elérhetjük, hogy csökken a „darakór" betegség előfordulása, amely egyébként nagy pusztulást okozhat a harcsaivadéknál az előnevelés során. A harcsaivadék-utónevelés időszakában harcsa-ponty-amúr népesítési kombinációban, intenzív trágyázással és hús-takarmány etetéssel neveltük az ivadékot, jó hatásfokkal. Ezekben az ivadék-utónevelő tavakban az elsődleges termelési cél az 1 nyaras harcsaivadék, amely magas áron értékesíthető. A ponty szerepe itt kettős: a tó fizikai állapotát és a tóvíz kémiai tulajdonságait javítja. Az amúr az intenzív trágyázás hatására elszaporodó aljzat nélküli, úszó vízi növények (elsősorban a békalencse) irtását szolgálja. A harcsaivadék-utónevelés hús-takarmány felhasználásával eredményes volt. Az összes nettó hozam 2,20-4,80 tonna/ha, ezen belül a harcsák nettó hozama 1,20-3,50 tonna/ha értéknek megfelelő. A harcsák őszi lehalászási egyedsúlya 20-80 g/db között változott, ez 15-23 cm-es testhossznak felel meg. A megmaradás 50-60% között volt. A félüzemi kísérletek során foglalkoztunk compóivadékneveléssel is. A compó külföldön és belföldön egyaránt keresett, jól értékesíthető halfaj. Viszonylag lassú növekedésű, de a trágya és hulladékhús komplex halastavi hasznosításával jó eredményeket értünk el a compóivadék-nevelés terén is. A félüzemi kísérletek végeredményeként megállapítható, hogy a hústermelés és húsfeldolgozás során keletkező trágya és hulladékhús komplex halastavi hasznosítása megfelelő halfajösszetétel és népesítési arányok mellett környezetkímélő és gazdaságos. 4. Összefoglalás A Nagybaracskai Haladás Mg. Szövetkezet területén üzemelő Kísérleti halastavak eredetileg oktatási, kutatási célra épült. Oktatási szempontból jelentősége, hogy mintatelepként hasznosítható az üzemmérnök, szaküzemmérnök hallgatók és céltanfolyamok hallgatói számára, gyakorlati bemutatók szervezésére alkalmas. Kutatási szempontból előnye, hogy az azonos nagyságú tóegységekben párhuzamos kísérletek végezhetők. A tavakban jelenleg főleg halivadék-nevelés folyik, a korábbi kísérletek továbbfejlesztése mellett újabb kísérletek indítása történt. ,Az épülő Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer" kiállítás Az 1996. évi „Víz Világnapja" alkalmából a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a Vas megyei Víz- és Csatornamű Vállalat és a Magyar Hidrológiai Társaság Nyugat-dunántúli Szervezete rendezvényei közül március 22-én Szombathelyen s Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ előcsarnokában „Az épülő KisBalaton Vízvédelmi Rendszer" c. kiállítást Abért László, a Nyugat-dunántúli VÍZIG műszaki igazgatóhelyettese nyitotta meg. A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszerének első üteme 1981-88 között elkészült 18 km

2-es vízfelülettel, 21,1 millió m

3 térfogattal, 106,5 m Bf üzemi vízszinttel és 20 km-es töltéshoszszal. A második ütem megvalósítása 1984-ben kezdődött el és jelenleg is tart. A kiállítás megnyitója után a Konferenciateremben Harkay Máté a Kis-Balaton kialakulásának történetét, Abért László a KisBalaton Vízvédelmi Rendszer kialakulását, jelentőségét és időszerű kérdéseit, dr. Pomogyi Piroska pedig a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer vízminőségjavító szerepét ismertette. Dr. Sonnevend Imre vetített képes előadásában a Kis-Balaton természeti értékeit mutatta be a szép számú hallgatóságnak. Dr. Cziráky József 35