Hidrológiai tájékoztató, 1996

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Csath Béla: Egy ismét felújított kútszobor, most Jászberényben

Egy ismét felújított kútszobor, most Jászberényben Az „Értékmentő" című folyóirat 1994. 6. számában adott hírt a jászberényi „Városvédő és Szépítő Egyesület" tervéről, miszerint az egyesület „két évvel ezelőtt vetette fel az egykori kút „feltámasztásának" gondolatát, s azóta már komoly lépéseket tettünk a megvalósítás érdekében. Mielőtt a hír folytatását nyomon követnénk, rövidesen tekintsük át Jászberény város egészséges ivóvíz nyerésére vívott harcát. Barabás Imre kutatása szerint 1868 tavaszán Sződy József felkérésre „15 öl (28,3 m) mélységig hatolt le fúrójával és olyan jó ivóvizet talált, mely a gyógytárban is ihatónak találtatott... (és) ...egy öllel ugrott magasabbra a felszíni rosszvíznél". Miután a kút felső részét nem képezték ki az hasznavehetetlenné vált. 1873-ban a Széna téren Ferenczy P. János 27 m mély és 8"-es veres fenyőcsővel bélelt és szivattyúval ellátott kutat készített. 1887-től kezdve Jászberény illetékesei az évenként visszatérő árvíz okozta betegségek megfékezésére is rájöttek, hogy a nép egészségügye szempontjából az egyedüli számbajöhető egészséges ivóvíz szerzési lehetőséget az artézi kutak fúrása jelentette volna, de a vezetés a nagy kivitelezési költségekre hivatkozva elutasította az ismételt kéréseket. Az ügy akkor került ismét napirendre, amikor az elhunyt Pintér Mihály h. polgármester végrendeletében földingatlant hagyott azzal a kikötéssel, hogy annak árából artézi kút létesüljön. Ezt követően gyorsan peregtek az események. A képviselőtestület Bathó Endre főjegyzőt és Ferenczy P. János városi képviselőt Hódmezővásárhelyre küldte tanulmányozni a Zsigmondy Béla-ié\t, valamint az alig két éve „feltalált" öblítéses forgófúrásos eljárással készült artézi kutakat. Nevezettek beszámolója után 1892. augusztus 21-i kgy. elhatározza, hogy „a városban egy nagyobb szabású Zsigmondy-féle kutat készíttet. Miután a geológiai viszonyok még ismeretlenek, előbb próbaképpen egy kisebb méretű artézi kútfúrás rendeltetik meg". A fúrás kivitelezésével Ferenczy P. Jánost bízzák meg, míg a geológiai megfigyelésekre Horváth István főgimnáziumi tanárt kérték fel. Az artézi kút helyéül az „apáczazárda" előtti szabadtéren álló, ún. „Juhászok Keresztjé"-nek környékét jelölték ki. A „Jászberény és Vidéke" című hetilap 1892. szeptember 4-i számából megtudhatjuk, hogy áll már az emeletes „fabódé" (fúrótorony), majd gyorsan elkészült az öblítéshez szükséges „munkakút" is. Végül is Ferenczy által a 65 mm 0-jű béléscsővel elkészített 135 m mélységű kút naponta 60 480 1, 13 °R (16 °C) hőmérsékletű vizet adott. A víz vegyelemzésére dr. Gere Béla és dr. Király kapott megbízást, akik jónak találták a vizet. (Erről a kútról Halaváts Gyula bányamérnök, geológus adott jelentést.) 1. kép. A „Szűz lány" kútja az apácazárda előtt Az apácazárda előtti téren (1. kép) készült kút fölé Trozonyi Géza tervezte kútfej 1893. év novemberében készült el, mely szokványos jellegű kőmedence volt, közepén 1,5 m magas, fémből készült nőalakkal, melyről a kutat „Szűz lány kútjá"-nak nevezte a lakosság. Maga a szobor később elkerült újabb helyre, mely a városrendezésnek esett áldozatul, sem az eredeti kőmedence, sem pedig a szobor nem maradt meg a műemlékek között. 2. kép. A korsós lány kútja Jászberény főterén (Faragó László felvétele) A történeti visszapillantás után a bevezetőben említett események folytatásáról megtudhattuk, hogy a „Városvédő és Szépítő Egyesület" kezdeményező javaslatát Jászberény városa támogatta és a polgármesteri hivatal mintegy 2 400 000 Ft értékben segítségre sietett. A kezében kancsót tartó kecses lány szobrát Zilahy Zoltán szobrászművész készítette el. A szoborkút elkészítéséhez számos jelentős anyagi segítség érkezett különböző vállalatoktól, magánszemélyektől. 1995. augusztus 11-én, a Város- és Faluvédők XIV. Orsz. Találkozója megnyitó ünnepségén, a Főtéren avatták „azt a rendkívül szép köztéri alkotást, mely a »Korsós lány kútja« nevet kapta (2. kép) egy társadalmi egyesület kezdeményezésére összefogott a város, s szűk anyagi lehetőségek ellenére megvalósított egy álmot" olvashatjuk a Berényi Kármentő 1995. októberi számában Hortiné dr. Bathó Edit tollából. A múlt században készült artézi kutak és fölé emelt díszes kútfők újjászületését, megújítását Hódmezővásárhely kezdte el és folytatta, majd Mezőtúron, Szegeden, Szentesen és Makón keltek életre ezek a szép köztéri alkotások. Csath Béla 36