Hidrológiai tájékoztató, 1996

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Siposs Zoltán: Adatok az Ács és Esztergom közötti Dunaszakaszon beömlő patakok szennyezettség és altalaj vizsgálatához

2. táblázat A fajok száma különböző évszakokban, az 1993., 1994. és 1995. éves vizsgálatok alapján regisztráltunk. Ez azt jelenti, hogy egy év alatt a gerinctelen faunának csaknem 1/5-e kicserélődött. A fajok száma évszakosan is változott (2. táblázat). Egyes állatcsoportok taxonszáma tavasszal volt a legmagasabb (pl. Copepodá), másoké inkább ősszel (pl. Cladocerá). Ha a fajgazdaságot az összes vizsgált állatcsoportra vonatkozóan együttesen vizsgáljuk, egyértelmű, hogy a nyári időszakban legszegényebb a gerinctelen fauna. A kutatásaink során több, a hazai faunára új fajt fedeztünk fel, ezeket érdemes név szerint is megemlíteni: Daphnia pulicaria Forbes, ágascsápú rák, Candona acuminata Fischer, kagylósrák, Arrenurus knauthei Koen., víziatka, Arrenurus inesploratus Viets, víziatka. Számos, ritka előfordulású fajt is ki tudtunk mutatni melyeknek a Kis-Balaton II. a második, illetve a harmadik lelőhelye Magyarországon. Ezek, állatcsoportok szerint a következők: Ostracoda 3 faj, Copepoda 4 faj, Hydracarina 6 faj. Adatsoraink azt a feltételezést igazolják, hogy a 16 km

2-es Kis-Balaton II. gerinctelen faunájának összetétele a vizsgált mintaterületeken eltérő, mozaikos elrendezésű. 1994 és 1995-ben a 7 gyűjtőterületen a kisrákok (Cladocera, Ostracoda, Copepoda) dominancia viszonyainak részletes elemzése alapján megállapítottuk, hogy a korábbi évben talált alacsony Cladocera dominancia a következő évben (1995) megnövekedett. E változás a vízben levő algatáplálék átalakulásával és ezzel együtt a víz minőségének változásával hozható összefüggésbe. A vizsgált állatcsoportok (Turbellaria, Mollusca, Hirudinea, Cladocera, Ostracoda, Copepoda, Malacostraca, Hydracarina) közel 2,5 éves kutatásából azt a következtetést is levontuk, hogy biomonitorozásra legalkalmasabbnak a mezozoo fajok tűnnek. Ugyanis a makrozoo fajpopulációk egyedszámának elhelyezkedése túlságosan gyér ahhoz, hogy a viszonylag kis gyűjtési területen (2 m

2) rendszeresen és kellő számban előfordulhassanak. Márpedig a monitorozás gyakorlati megoldása azt kívánja, hogy a rendszeresen vizsgált terület kicsi legyen (könnyebb kisebb területről minden állatot begyűjteni, mint a nagyobbról), ugyanakkor a vizsgálandó fajok kellő sűrűségben legyenek jelen. Ugyanerre a következtetésekre jutottak külföldi kutatók a bentosz monitorozása során, egyszerűbb és megbízhatóbb a meiobentosz (= mezozoo) fajok felhasználása a monitorozáshoz a makrobentosz helyett. 4. Értékelő összefoglalás Két és félév kutatásai során a Kis-Balaton II. faunáját számos, a területről eddig ki nem mutatott fajjal gazdagították. Több, eddig Magyarországról sem ismert, új taxon is említésre került. A vizsgálatok egyértelműsítették, hogy a Kis-Balaton II. zoomonitorozására, a mezozoo fajok a legalkalmasabbak. A kutatók úgy vélik - kellő finanszírozás esetén - 2-3 év alatt a gyakorlat számára is jól használható biomonitorozási módszer dolgozható ki. IRODALOM [1] Csányi B., Németh J., Gulyás P.: A domináns halfajok legfontosabb táplálkozási kapcsolatai a Kis-Balatonon. Vízügyi Közlem., 76. 2.1994. 189-212. [2] Csupor T.: Kis-Balatonon. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1983. pp. 200. [3] Entz G. id.: A Balaton faunája. A Bal. Tud. Tanúim. Eredm., 2. kötet: A Balaton tónak és partjának biológiája. Első rész, 1897 pp. 252. [4] Entz G., Sebestyén O.: A Balaton élete. Kir. Magy. Természettudományi Társulat, Budapest, 1942. pp. 366. [5] Lötz Gy.: A Kis-Balaton vízvédelmi rendszer. Hidrol. Tájékoztató, 1988. október, 20-22. [6] Mahunka 5.: A Balaton és vízgyűjtő területén élő állategyüttesek antropogén hatására bekövetkezett recens változások vizsgálata. Kézirat, Budapest, 1989. pp. 54. [7] Móczár L. (szerk.): Az állatok gyűjtése. Gondolat Kiad6, Budapest, 1962. pp. 490. [8] PomogyiP. (szerk.): A Kis-Balaton védőrendszer kémiai, biológiai, anyagforgalmi vizsgálatai. Összefoglaló jelentés az 1985-1990 közötti kutatásokról. Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Kis-Balaton Üzemmérnökség, Szombathely-Keszthely, 1991 pp. 258. [9] PonyiJ.: Vízbiológiai gyakorlatok. BME, Tankönyvkiadó, Budapest, 1976.pp. 191. [10] Szabói: A Kis-Balaton természetvédelmi biológiai monitorozása. Környezetvédelmi problémák a VEAB régióban. MTA VTB, Veszprém, 1995 103-117. [11] Varga L.: A mesterséges halastósorozatok tagjainak egyedisége. MTA Biol. Oszt. Közlem., 1 (2), 1952 185-211. Állatcsoport Tavasz Nyár Ősz Turbellaria (Örvényférgek) 3 2 3 Mollusca (Puhatestűek) 18 15 22 Hirudinea (Piócák) 3 4 5 Cladocera (Ágascsápú rákok) 13 17 19 Copepoda (Evezőlábú rákok) 18 11 15 Ostracoda (Kagylósrákok) 9 6 10 Isopoda (Ászkarákok) 1 1 1 Amphipoda (Felemáslábú rákok) 3 1 3 Hydracarina (Víziatkák) 22 20 19 Összesen: 90 77 97 Adatok az Ács és Esztergom közötti Dunaszakaszon beömlő patakok szennyezettség és altalaj vizsgálatához DR. SIPOSS ZOLTÁN A Dunát délről erózióbázisán a 103-107 mA. f. magasságban a völgyekből talajvíz, források és a csapadékvíz táplálja [2, 3, 9]. A területen három jelentősebb vízgyűjtő a Conco, az Általér és a Kenyérmezői-patak jellemzi a talajvíz és a vízgyűjtő szennyezettségének és altalajának viszonyait. A patakok beágyazásainak alapkőzetei általában oligocén-pannóniai rétegeket fedve negyedidőszaki üledékek [8]. A vizek szennyezettségében a nitrogén és a foszfor jelenléte jellemző. A feladatok mai korszerű környezetföldtani vizsgálatához számos részletesebb gyakorlati tapasztalat is ismert [4, 6, 10, 13], A szennyezés okozói a kisebb ipari létesítmények és a háztartási hulladék által keletkezett anyagok. A kőzetaljzat befolyásolja az elszivárgás tényezőjét és a terület talajvíz gyűjtőjének viszonyait [4, 6, 7, 12]. A szennyezett vizű patakok beáramlása a szállított anyaggal a folyóba, felveti a problémát a szennyezés meggátlása, illetve csökkentése érdekében. A probléma könnyen nem oldható meg, de a szikkasztás és derítés alkalmával nyert tapasztalatok alapján felvetődik az előrehaladás szükségessége. A patakok és a talajvíz szennyeződé