Hidrológiai tájékoztató, 1996

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: A Kis-Balaton védőrendszer II. gerinctelen faunájának kutatásáról

Sármellék Közút Elárasztott terület Zalavór Közúti Tervezett elárasztás Balatonmag 1. ábra. A Kis-Balaton védőrendszer (Csányi, Németh és Gulyás 1994 után kissé módosítva) 1. Vízszél; 2. Töltés; 3. Út; 4. Vasút; 5. Áramlási út; 6. Szivattyútelep; 7. Műtárgy; 8. MVH. a rendszer általános állapotát illetve állapotváltozását... A természetvédelmi munka elengedhetetlen részét képezik az állapotfelmérések." A Kis-Balaton 1955 óta természetvédelmi terület, melynek közel másfélezer ha-ját fokozottan védetté nyilvánították. Gazdag ornithológiai, vegetációs és anyagforgalmi kutatásokkal rendelkező terület, és ez mind indokolja a temészetvédelmi célú biológiai monitor rendszer létrehozását. Szabó [10] tanulmánya még számos példát felhoz a monitorozás indoklásául. Feladat volt a fontosabb gerinctelen állatcsoportok (Turbellaria, Mollusca, Hirudinea, Crustacea, Hydracarina) rendszertani és ökológiai vizsgálata, valamint annak megállapítása, hogy rqely állatok lennének alkalmasak egy ún. „zoomonitorozás" alapjainak megteremtésére. A vizsgálatokat 1993., 1994. és 1995. években végeztük. Ebben a tanulmányban, csak a saját eredményeinkről számolunk be, más jellegű, ugyanebben az időben végzett zoológiai kutatásokról [1] nem szólunk. irodalom szerint [4] zoológiai szempontból kielégítően csupán madarakat vizsgáltak e területen, mivel a Balaton és Kis-Balaton beleesett az európai madárvonulás fő útjába. E szerzők a KisBalaton gerinctelen faunájáról csak néhány, a XIX. század végi adatot közölnek [3], ezekre azonban ma alig lehet támaszkodni mivel: a) 1890-ben a Kis-Balaton egy nagy kiterjedésű tó volt, (13,4 km

2 nyíltvíz) [2], azaz egészen más körülmények uralkodtak mint most; b) a felemlített fajok jelentős része a mai rendszertani értelemben nem azonosítható. Áttekintve a kis-balatoni tájegység zoológiai kutatásáról szóló újabb és hozzáférhető irodalmat [6, 8], kitűnik, hogy bár a gerinctelen faunának egy-egy csoportját már vizsgálták (egysejtűek, kerekesférgek, kisrákok, néhány rovarcsoport), ezek az adatok azonban a Kis-Balaton I.-ből származnak. Varga [11] elmélete alapján viszont nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a két sorbakapcsolt tározó rendszer mint „különálló biológiai egység" jelentősen el fog térni egymástól. Ebből következik, hogy a Hídvégi-tó (I. ütem) kutatási eredményeit nem lehet minden további nélkül a Fenéki-tóra (II. ütem) vonatkozóan felhasználni. 1993. augusztus 10-én dr. Szabó István egyetemi docens, tanszékvezető javaslatára, illetve felkérésére, a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság (Szombathely) megbízott „A Kis-Balaton Védőrendszer II. ütemének természetvédelmi biomonitoring kiépítéséhez szükséges" néhány gerinctelen állatcsoport vizsgálatával. A „természetvédelmi biológiai monitorozás" fogalmát Szabó [10] fogalmazta meg tanulmányában., A biológiai monitorozás... logikája azon alapul, hogy az élőlények a környezeti változók hatását integrálják, biológiai hatékonyságuk, produktivitásuk vagy a biocönózisukon belül ökológiai helyzetük jelzi (indikálja) 2. Mintavételek helye, ideje és a minták feldolgozása A Kis-Balaton Védőrendszer II. 16 km

2-es elárasztott területén 7 gyűjtőhelyen végeztünk kutatásokat tavaszi, nyári és őszi időszakban l-l alkalommal. A mintákat a már kiépített fastégekről vettük, a gyűjtőhelyek ingoványossága miatt. Az anyagot különböző lyukbőségű kotró- és planktonhálókkal gyűjtöttük [9]. Az egyes helyek összehasonlíthatósága céljából, minden egyes ponton, 2 m

2-es területet vizsgáltunk meg. A minták egy részét a helyszínen 4%-os formalinnal rögzítettük, más részüket élő mintaként 25 literes jól zárható műanyag kannákban szállítottuk a tihanyi laboratóriumba. Az élő állatok oxigén ellátását a kannákban megfelelő légtér biztosításával értük el. Az élő anyagot begyűjtéstől számított néhány órán belül, nagy méretű műanyag fotótálakba öntöttük (alapterület: 62 x 50 cm), majd 3 állatcsoport egyedeit (Turbellaria, Hirudinea, Hydracarina) azonnal kiválogattuk. Konzerválásukra különböző speciális anyagokat használtunk [7], A helyszínen konzervált Cladocera, Ostracoda, Copepoda, Malacostraca és Mollusca fajokat Wildtípusú svájci binokuláris mikroszkóp, valamint Olympos-típusú japán kutatómikroszkóp segítségével határoztuk meg. A szükséges mikrofotókat is az utóbbi segítségével készítettük. 3. Eredmények A vizsgált állatcsoportok éves taxonszáma 1994 és 1995-ben közel azonos volt. 1993-ban az alacsony szám egyetlen gyűjtéséből származott (1. táblázat). Ez az éves „stabil"-nak látszó taxonszám csalóka, mert nem azonos fajok vettek részt benne. Pl. 1995-ben 17 olyan fajt találtunk, amelyet korábban (1994) nem 1. táblázat A kimutatott állatcsoportok taxonszáma a három vizsgált évben Állatcsoport Taxonszám Állatcsoport 1993* 1994 1995 Turbellaria (Örvényférgek) 2 3 2 Mollusca (Puhatestűek) 12 14 15 Hirudinea (Piócák) 5 4 4 Cladocera (Ágascsápú rákok) 15 14 18 Ostracoda (Kagylósrákok) 6 8 9 Copepoda (Evezőlábú rákok) 7 17 16 Malacostraca (Felsőrendű rákok) 1 3 3 Hydracarina (Víziatkák) 16 28 23 Összesen: 64 91 90 Csak őszi gyűjtés volt. 27