Hidrológiai tájékoztató, 1996

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vitális György: Hidrológiai gondolatok Magyarország millecentenáriumán

Hidrológiai gondolatok Magyarország millecentenáriumán DR. VITÁLIS GYÖRGY „ Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának." Kölcsey Ferenc Történelmi ismeretek szerint 862 óta több ízben megfordultak magyarok a történelmi Magyarország területén, míg 894-ben, illetve egy-két évvel korábban nagyobb haderő járt a Kárpátmedencében. Hadjáratukat a honfoglalás kezdeteként foghatjuk fel, hiszen lehetséges, hogy ezek a seregek már vissza sem tértek Etelközbe, hanem a Vereckei-hágó előterébe, a Felső-Tisza vidékére húzódtak vissza. Nem zárható ki, hogy az itt állomásozó magyar seregnek a Felső-Tisza vidékére való feltételezett visszavonulását követte 895 elején Árpád fejedelem érkezése a Vereckei-hágón keresztül. A honfoglalók a Vereckei-hágón kívül a Tatár, a Radnai- és a Borgói-hágón valamint a Békás-, az Ojtozi- és a Bodzai-szoroson is átkelhettek [4]. De milyen természeti, ezen belül hidrológiai adottságokat találhattak a honfoglalók az egyes törzsek által megszállt, illetve birtokba vett kárpátaljai, alföldi, erdélyi, felvidéki és dunántúli területeken? Erre a kérdésre próbálunk feleletet adni a Kárpát-medencében található jelentősebb tavak, az akkor még meglevő mocsarak és lápok, valamint a folyók és források vázlatos ismertetésével. Tavak. A Balaton már a honfoglalást megelőző korokban, így főleg a római birodalomban is fontos szerepet játszott, melynek nyomaival, mint pl. a Siófok közelében levő Galerius-féle szabályozó zsilip, a magyarság is találkozott. A Balaton vízszintje a honfoglalás korában Bendefy L. adatai szerint [3] a jelenleginél kb. 3 m-rel magasabban, a 108 mA. f.-i magasságban volt, így az összefüggő víztükör mind a Kis-Balaton, mind a környező berkek területét is elborította. 1. ábra. A Kárpát-medence vízviszonyai a IX-XV1II. században (Lászlóffy W. [3] után) 24