Hidrológiai tájékoztató, 1995

1. szám, április - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Nagy L. Dénes: Lampl Hugó-díj - 1994

bemutató előadások voltak, de fontos dolgok hangzottak el a folyók szabályozása, vízminőségének alakulása, és a rendkívüli vízszennyezésekkel kapcsolatos kárelhárítások tárgyában is. A védekezés a vizek kártételei ellen szekció 19 előadójától kapott tájékoztatást az árvédelmi töltések, az árapasztó csatornák, tározók árvédekezésben betöltött szerepéről hazánkban, Romániában és Jugoszláviában. A belvízvédelem területén pedig a teljes Kárpát-medencére adott áttekintést dr. Pálfai Imre előadása. Érdekes színfolt volt a nem szorosan a vízimérnöki munkához tartozó, a talajok nedvességtartalmának szabályozásával foglalkozó két előadás, illetve a talajvédelmi mérnöki művek hazai fejlődése című dolgozat ismertetése Horváth Vilmos tagtársunk előadásában. A vízellátás-csatornázás, szennyvíztisztítás szekció a maga 18 előadásával talán mégis a legnagyobb hallgatóságot vonzotta. Itt két romániai és egy jugoszláv kolléga előadása színesítette a programot. Az előadóktól áttekintést kaphattunk a vízellátás és szennyvíztisztítás magyarországi műszaki szabályozásáról, Budapest, Nagyvárad, Kecskemét, Temesvár vízellátásáról, illetve szennyvíztisztításáról. Az ivóvíz kezeléséről, a szennyvizek környezetbarát tisztításáról és elhelyezéséről. A víz, illetve szennyvíz szivattyúkkal kapcsolatos legújabb kutatási eredményekről. Külön alszekció tárgyalta a csatornázás helyzetét és fejlesztésének lehetőségeit a Kárpát-medencében, melynek fő előadója dr. Öllós Géza professzor volt. Nagy érdeklődés kísérte azokat az előadásokat, amelyek az ipari szennyvíztisztítási esettanulmányaival foglalkoztak. A környezetvédelem szekció előadásai a környezetvédelmi ellenőrző laboratóriumokkal és a tájékoztatással foglalkoztak, de volt szó a levegőszennyezésből adódó problémákról is. Itt került sor a vízügyi és környezetvédelmi felsőoktatás mai helyzetének elemzésére is. A tanulmányutakon résztvevők a dombvidéki víztározás Eger környéki létesítményeit ismerhették meg és megtekintették a visontai külfejtéssel kapcsolatos rekultivációs munkálatokat, illetve Eger városának és környezetében lévő néhány kistelepülés vízellátásáról kaptak a helyszíneken tájékoztatást. A záró plenáris ülésen résztvevők 37 pontban foglalták össze javaslataikat ajánlások formájában, amit a Társaság az illetékes szakhatóságoknak, állami és önkormányzati szerveknek megküldött. Határozat született arról is, hogy a Társaság a következő kongresszuson beszámol a határozatok végrehajtásával kapcsolatosan tudomására jutott eredményekről és két év múlva hasonló rendezvényre hívja meg a hazai és a határokon túli szakembereket. A rendezvény teljes időtartama alatt szakkiállítók bemutatói alapján tájékozódhattak a résztvevők a hazai vízügyi ipar legújabb eredményeiről. Abban a reményben, hogy a hazai kiállítók a későbbi rendezvényeinken is megjelennek bemutatóikkal, közöljük azoknak a kiállítóknak a névsorát, akik megjelenésükkel hozzájárultak a sikeres rendezvényhez: ABA Rt. HELWET PACKARD APENTA Kft. HUNTRACO Bakonyi Bauxitbánya Kft. Katalin Nohse Kft. Bárczy Bt. PANNONPIPE Danfoss Kft. SAIL-CAD Drainage Kft. SANOSIL Kft. EURO-KERAMIK SCH AUTOMATIKA Kft. GAMMA Bt. THUR-THUR AQUATRADE HAWLE Kft. UMWELT-TECHNIK Kft. Ezúton is köszönetét fejezi ki Társaságunk a kongresszus támogatóinak, az Illyés Alapítványnak, a KTM-nek, az OVF-nek, akik nélkül a rendezvényt nem valósíthattuk volna meg. Köszönet illeti mindazokat a szerzőket, akik írásaikkal a kongresszuson jelentkeztek és személyes előadásukban a rendezvényen tájékoztatást adtak munkájukról, valamint mindazokat a kollégákat, akik a kongresszus előkészítésében és lebonyolításában tevékenyen közreműködtek. Ezen a helyen külön is ki kell emelni a házigazda Heves megyei Területi Szervezet áldozatkész munkáját. A kongresszus kiadványa pótkötettel egészült ki, mely a nyitóés záróplenáris ülésen elhangzottakat tartalmazza, valamint néhány pótlólag beérkezett dolgozatot és a kongresszus ajánlásait. A két kötetes mintegy 1100 oldalas kiadványból és pótkötetéből néhány példány még megvásárolható Társaságunk titkárságán. Geszlerné Szentpáli Ágnes Lampl Hu Ez évben a Lampl Hugó-díj Bizottság már második alkalommal döntött a díj odaítéléséről. A díjat első alkalommal (1993-ban) a Mekszikópusztai (Fertőszéli) zsilip nyerte el, amely a Fertő tó vízszintjét automatikusan szabályozza. Második alkalommal (1994-ben) Mohács város árvízvédelmi partfalának jutott e kitüntető cím. Az 1994. évi pályázatra az MHT Szolnoki Területi Szervezetének Bizottsága Szolnok város árvízvédelmi partfalának, az MHT Baranya megyei Területi Szervezetének Bizottsága Mohács város árvízvédelmi partfalának megvalósítási terveit küldte be. Mind a két létesítménynél az alkotók igyekeztek a már meglévő, de anyagukban és árvízvédelmi képességükben egyaránt megbízhatatlan partfalakat az átépítés során messzemenően hasznosítani, az új védművet a korábbi alapok megerősítésével, időtállóbb burkolattal, és az újabb előírásoknak megfelelő magasítással kialakítani. Mind a két városban a partfalak belterületet védenek, s így azok mindkét oldalán a rakpari sétányok igényének megfelelő megoldást kellett biztosítani, a még meglévő, de többségükben elavult épületek elbontása árán is. Szolnokon a volt várterület védelmét szolgáló 242 m hosszúságú kőfalazatú védmű felújítása, fúrt cölöpökre támaszkodó, vasbeton alaplemeze épített kőfalazattal készült, amelyet -díj -1994 vasaltbeton kiöntés kapcsol össze a régi fallal, biztosítva ezzel a súlytámaszfalkénti állékonyságát. Az e feletti 497 m hosszúságú partszakaszon alkalmazott vasbeton szögtámfal földtöltést váltott ki. E műszakilag korszerű és gazdaságos megoldás egyben a felszíni vízmű védelmét is biztosítja. Mohácson az 1965-ös árvíz kedvezőtlen tapasztalatai alapján kellett a belvárost védő mintegy 1,5 km hosszúságú partfal átépítéséről gondoskodni, annak elégtelen magassága és szelvénymérete miatt. 1973-ig - résfalas technológiával - 424 m-es szakasz készült el. A még hiányzó 1091 m-es szakasz - a sűrű beépítettség miatt - síkalapozású vasbeton támfallal, előregyártott bordásfelületű vasbeton panelzsaluzattal készült. A védett oldalon zsaluzatként a régi támfalat is hasznosították, annak 53 cm-rel való magasítása mellett. Ezzel az új támfal párkánymagassága 120 cm-rel haladja meg a mértékadó árvízszintet. A partfal látható felületein alkalmazott dekoratív panelzsaluzat, és az ugyancsak előregyártott díszfedlapok, s az ezeken elhelyezett világítótestek és pirogránit díszgömbök igen kedvező esztétikai hatást nyújtanak. A Bizottság megállapította, hogy a pályázati kiírás feltételeinek mindkét pályamű vízépítőmérnöki, árvízvédelmi, esztétikai és környezetvédelmi szempontból egyaránt megfelel, a mai 50