Hidrológiai tájékoztató, 1995

1. szám, április - KÖNYVISMERTETÉS - Környei László: Dr. Öllős Géza: Szennyvíztisztító telepek üzemeltetése I. (Könyvismertetés)

műszaki követelményeknek kielégítő színvonalon és minőségben megépített létesítmény, s így díjazásra alkalmas. Tekintettel azonban arra, hogy évente csak egy Lampl Hugó-díj adható ki, ezért a Bizottság javaslatát a két pályamű értékeinek közvetlen összevetésével alakította ki. Az összehasonlítás során az esztétikai megjelenésében nyújtott többlet alapján döntött úgy a Bizottság, hogy a benyújtott két pályamű közül 1994-ben „Mohács város árvízvédelmi partfalát" javasolja Lampl Hugódíjjal kitüntetni. Egyben elhatározta, hogy a díjazásra nem javasolt szolnoki pályamű automatikusan részt vesz az 1995. évi pályázaton is. A Bizottság tagjai voltak: Litauszki István, dr. Keresztúri János és dr. Wisnovszky Iván az OVF képviseletében, Éhn József, dr. Ivicsics Ferenc, dr. Juhász József és Nagy L. Dénes az MHT képviseletében. A Bizottság jelentését, s az abban foglalt javaslatát Elnökségünk elfogadta, amelynek alapján az 1994. évi Lampl Hugó-díj ünnepélyes átadására, az emléktábla elhelyezésére 1994. október 4-én került sor a mohácsi kompkikötő partfalánál. A Területi Bizottság javaslata alapján a létesítmény emlékérmét kapta: Fenyvesi György a kivitelezés irányítója, György Béla a beruházás felelős vezetője, Széles István tervező, Varga Dezső koordinátor. Nagy L. Dénes Beszámoló a 10 000 m

3/d üzei balöblítéses kivitelű s^jóládi csőkút, 20 A Hidrogeológiai Szakosztály, az Északmagyarországi Vízművek Rt.-vei közösen tartott megemlékezést Orbán József vezérigazgató úr nyitotta meg, majd a kúttelep létesítésében egykoron közreműködők tartottak rövid visszaemlékezéseket; úm. Kiss József, a Miskolci Vízművek nyugdíjas osztályvezetője, Orbán Endre, az OVIBER Kft. kirendeltségvezetője, továbbá Szlabóczky Pál, dr. Deák János és Megyeri Béla, az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat egykori dolgozói. Az előadásokból a következő néhány gondolatot kell kiemelni: A jog és a hatalom csak a menekülés útját biztosítja a vízgazdálkodásban, a tényleges problémákat a gyakorlati mérnököknek kell megoldania. így volt ez a 70-es évek elején is, amikor Miskolcot a vízhiányos nyarak miatt már vízkorlátozások sújtották, ezért a korszellemnek megfelelően egy gigantomániás szemléletű tiszai vízellátó rendszerrel tervezték a város vízellátásának fejlesztését, az onnan kb. 40 km-re létesítendő vízbázisról, ahol a későbbi kutató-fúrások eleve igen rossz vízminőséget tártak fel. Ezért helyi szakemberek összefogásával, kevés pénzzel és sok gondolkodással, a Sajó-Hernád folyók közén 1972-ben i teljesítményű, nagyátmérőjű történt létesítésének megemlékezéséről többlépcsős kutatás indult, amely során már a harmadik évben, 1974 októberében (mellesleg az eddigi legnagyobb Sajó árvíz idején) elkészült az első nagyátmérőjű termelőkút, amely hozama a mai napig a legnagyobb hazánkban: üzemszerűen egymásra hatással 10 000 m

3/d, csupán néhány méteres leszívással. Bár a kutatásokra a szükséges pénznek csak a töredéke állt rendelkezésre (ez hazai beruházás-politikánk sajátos jellemzője), szerencsés módon sikerült a kúthelyek kijelölése, és nem utolsósorban a különleges technológiát követelő 1200 mm 0-jű, 40-50 m mélységű kavicsszűrős kutak telepítése. Az előadások után néhány, egykor szintén közreműködő kolléga hozzászólásában idézte fel az akkori idők műszakigazdasági küzdelmeit, és kétségkívüli eredményeit. Az emléktábla megkoszorúzása után (az OFKFV és az MHT szalagfeliratával) az egykori közreműködők és a térségben dolgozó fiatalabb kollégák baráti beszélgetésével zárult a történeti rendezvény, amely házigazdája az Északmagyarországi Vízművek Rt. Miskolci Üzemigazgatósága és a Bőcs-Sajóládi Vízmű kollektívája volt. Szlabóczky Pál DR. ÖLLÓS GÉZA: Szennyvíztisztisztító telepek üzemeltetése I. c. könyve (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994. 364 oldal, 135 ábra, 39 táblázat, ára: 1320,- Ft, ÁFA-val). A Szerző 1987-ben a VÍZELLÁTÁS, 1990-ben a CSATORNÁZÁS, 1991-ben a SZENNYVÍZTISZTÍTÁS c. könyvet publikálta. Ezt követően tért át a tisztítótelepek tudományos alapokon nyugvó üzemeltetési anyagának összeállítására. A közelmúltban megjelent könyvének II. kötete 1995. év első felében jelenik meg. A szennyvíztisztító telepi üzemeltetési tapasztalatok arra utalnak, hogy a kívánt tisztítási hatásfok, illetve a környezetvédelmi előírások folyamatos, megbízható kielégítése, fejlettségének jelenlegi szintjén az esetek jelentős részében nem lehetséges. Ennek oka az, hogy az elméleti ismeretek, a tervezés, az építés és az üzemeltetés között nincs kellő összhang. A szennyvíztisztítás olyan közelítő ismereteken és üzemeltetési szemléleteken alapul, amely számos esetben csak eleve csökkent értékű tisztítást eredményez. A könyv a tisztítási-, üzemeltetési folyamatok „logikai fák" alapján való értelmezéséből kiindulva bizonyítja, hogy a tisztítás és üzemeltetés jóval bonyolultabb dinamikai rendszerben bonyolódik le, mint azt az eddigiekben feltételeztük. Áz üzemeltetést befolyásoló paraméterek ezért egymással való kapcsolatának felismerése, identifikálása a törvényszerűségek elméleti alapokon nyugvó, kellő mélységű feltárása azonban lehetővé teszi a szabályozásokat. A könyv az ismertetők folyamatos önképzését, időszakonkénti továbbképzését, és az üzemeltetés oktatásban való intézményes szerepeltetését is igyekszik elősegíteni. A könyv a Magyar Hidrológiai Társaság számos további tevékenységéhez is jó alapul szolgálhat. A könyv elsősorban az akadémiai könyvesboltokban szerezhető be. Környei László 51