Hidrológiai tájékoztató, 1995

1. szám, április - AZ ÁLLAMI VÍZÜGY-MŰSZAKI TERVEZÉS - Varga Gyula: Az első öntözővíz-szolgáltatás a Keleti-főcsatornából

1952-ben azonban a Békés megyei és Hortobágy környéki rizstelepek terméseredményeinek láttán a hajdúnánásiak is akartak rizstelepet létesíteni. Tervgazdálkodás lévén, a megyei tanácsnál kezdeményezték ezt, ahol az akkori tervosztály vezetőjének (Szabó Istvánnak, a görgős eke későbbi feltalálójának) személyéban lelkes támogatóra találtak, ő nagy híve volt az öntözéses gazdálkodásnak. Megvizsgálva azonban az évek óta megépült csatornában összegyűlt talajvizet, kiderült, hogy az szikes, sós, öntözésre nem alkalmas. A Tiszalöki duzzasztómű építése és a Keleti-főcsatorna első 15 km-ének építése még nem állt olyan állapotban, hogy azon 1953ban Tisza vizet lehetett volna vezetni a főcsatorna régebben megépült szakaszába. Ezért a Mezőgazdasági Vízügyi Tervező Iroda (MEVITERV) 1952-ben az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) megbízásából tervet készített a Keleti-főcsatorna ideiglenes vízellátására (tervszám: 1856). Ennek a lényege az volt, hogy a Tiszán Polgár határában lévő Alsóréti vízkivétel és a Tiszakeszi szivattyútelep harmadik szivattyúegysége segítségével a Selypes éren keresztül a BágySzandalik-csatornába vezessék a Tisza vizét, ahol ez végigfolyva a Hortobágy-főcsatorna 54 km-es szelvényébe torkollik. A Hortobágy-főcsatornát az 50 km-es szelvényében a Kishortobágyi csárdánál a balmazújváros-tiszacsegei műút északi oldalán jászolgáttal kellett elzárni, így olyan duzzasztás volt elérhető a Hortobágy-főcsatornán, hogy a duzzasztótól északra 13 km-rel feljebb szivattyúállás működtetésére alkalmas vízoszlop állt elő. Idáig tehát a Tiszából történő elsődleges vízkiemeléssel gravitációsan eljuttatható volt a víz. Némi kotrást ugyan el kellett végezni a Bágy-Szandalik-csatomán, de ezt a Debreceni Kultúrmérnöki Hivatal saját fenntartási munkák keretében elvégeztette. A nagyobb probléma itt kezdődött, mert a Keleti-főcsatorna innen még 9 km-re volt keletre. Alkalmas belvízcsatorna már nem volt a víz továbbvezetésére, az öntözőfürtők részletes geodéziai felmérése még éppen csak beindult, de rendelkezésre álltak az Ármentesítő Társulatok ártérfejlesztési kataszteri ún. „pettyes lapjai" alapján készített, 25 cm-enkénti rétegvonalakkal ellátott 1:10 000 méretarányú rétegvonalas térképek, s azon a Felszeghy Béla főmérnök (akkor a MEVITERV főmérnöke) által készített öntözőfőcsatorna kivonalazásai. Az ő útmutatása alapján választottuk ki a vízellátás útját az akkor K-IV-3, K-IV-1 és K-IV (mostani kivonalazás alapján K-IV-1 és K-IV) öntözőfőcsatornák nyomvonalán. A kiválasztott nyomvonalon helyszíni kitűzés és hossz-szelvény felvétel készült 1952 júliusában. 1952 augusztusában készült el az öntözőfőcsatornák kiviteli terve, ami alapján a Mezőgazdasági Vízügyi Építő Vállalat (MEVIÉP, építésvezető Szentgyörgyi Géza mérnök) végezte a kivitelezést és fejezte azt be 1953 tavaszán (1. ábra). Mai nevén nevezve tehát a K-IV-1 öntözőcsatorna kiépült a Hortobágy-főcsatornáig, ahová 3 db MPT 11-es szivattyúval ideiglenes szivattyúállás épült. A Hortobágyból a K-IV-l csatornába emelt mintegy 1,5 m

3/sec vízmennyiség ellenesében folyt az öntözőcsatornán, melynek fenék és koronaszintje ugyancsak 0,0596c elleneséssel épült ki 6 km hosszban, nagyjából a mai Pród községig, amiből akkor még csak egy fúrott kút, egy épülő tanácsháza és orvosi rendelő volt meg. Itt egy vizenyős, zsombékos felhagyott Kadarcsmederbe engedtük a vizet, ahol mintegy 40 kh területű tavat létesítettünk. így nyertünk egy kis kiegyenlítő tározót, és csak a déli töltését kellett kiépíteni az öntözőcsatornának, meg némi védelmet a HajdúböszörményGörbeházi út déli oldalán. Ebből a kis kiegyenlítő tározóból most már a végleges fenékés koronaszintekkel megépített K-IV öntöző főcsatorna első 800 m-es szakaszába egy újabb 3 db MPT 11-es szivattyút működtető ideiglenes szivattyúállást kellett építeni, de míg az előbbi szivattyúállásnál 3,0-3,5 m-re kellett emelni a vizet, itt csak 1,0 m volt az emelőmagasság. Ez is a kiegyenlítő tározós megoldást indokolja. A tavat a Nagylaposi-tározóban történő haltenyésztés ívató tavának is szántuk, de a tó átépített formájában a K-IV főcsatorna végleges kiépítése után is megmaradt halastónak. A két szivattyúálláson kívül 3 db 2 m nyílású híd és 1 db 2x1,0 m átmérőjű bújtató a Kadarcs-csatornán került megépítésre a mai nevén K-IV-1 öntözőcsatomára. így végre a harmadik szivattyúzás után gravitációsan kerülhetett a Tisza vize a Keleti-főcsatornába, természetesen csak azután, amikor a főcsatornában a talajvíz szintjén tárolódott szikes vizet kellőképpen leürítve, a maradékot felhígítva átöblítették a főcsatorna megépült szakaszát. Természetesen a K-III öntöző főcsatorna sem volt még sehol, így újabb gondként jelentkezett az öntözővíznek a továbbvezetése a Keleti-főcsatornától a rizstelepekig. A rizstelepek helyét sikerült az öntözőfürt leendő területén belül kijelölni, a Csegei úttól északra a Kadarcscsatorna és a tervezett K-III-2 öntözőcsatorna közti területen, mind az öt tsz-nek egymás melletti dűlőkben, összefüggő rizstelepként, aminek vízellátására meg kellett építeni a K-III-2 öntözőcsatorna középső szakaszát. Ide viszont a vizet a Keletifőcsatorna-Füijér keresztezésénél a főcsatorna nyugati oldalánál létesített szivattyúállással lehetett kiemelni a főcsatornából, s lecsorgatni természetes eséssel a Fürjéren mintegy 4,5 km hosszon, s az ott felállított immár ötödik szivattyúállással beemelni azt a K-III-2 öntözőcsatornába, amiből aztán az egyes dűlők a dűlőúttal párhuzamos kelet-nyugati irányú mellékcsatornákon át kaphatták meg a „Tisza-vizet" a rizs árasztáshoz és vízpótláshoz. Hogy mindez mibe került, költségadataim nincsenek rá, s később sem vizsgálta senki, mert olyan szerencsések voltak a termelő szövetkezetek - és ideiglenes vízellátásukat kitervelő, megtervező és kivitelező közreműködők -, hogy 1953 nyarán Hajdúnánáson kat. holdanként 22-25 mázsás első osztályú rizs termett, s ez meggyőzte azokat a hitetlenkedőket is, akik azt tartották, hogy az országnak ezen az északabbra eső részén már nem terem meg a rizs. Egy tény, hogy a következő évben Hajdúnánáson legalább 30 olyan új ház épült, amelyiknek tulajdonosa a rizstermeléssel szerezte meg a rávalót. így történt hát az első öntözővíz szolgáltatása a Keletifőcsatornából, nagy izgalmára az akkori vízügyi szakembereknek, és esetleges tanulságul a maiaknak. 46