Hidrológiai tájékoztató, 1995

1. szám, április - AZ ÁLLAMI VÍZÜGY-MŰSZAKI TERVEZÉS - Gábri Mihály: Visszaemlékezés a vízügyi szolgálat szakmai, oktatási és export munkáira

Visszaemlékezés a vízügyi szolgálat szakmai, oktatási és export munkáira GÁBRI MIHÁLY Motto: Csak jó szelünk s jó vitorlánk legyen. 1. Kultúrmérnöki Hivatalok Általános mérnöki tanulmányaimat 1932-ben kezdtem a Bp.-i Műegyetemen. A nyári szünetekben dolgoztam a Főv. Vízműveknél és az FM Vízrajzi Intézetnél. 1937 nyarán - mint oki. mérnököt - Rohringer Sándor meghívott a Műegyetem Vízépítéstani Tanszékére kinevezett tanársegédnek. Dr. Szily József és Illei Vilmos mellett két éven át nagy mértékben diploma és egyéb tervek bírálatával foglalkoztam. 1939 nyarán két hónapon át Bajorországban a Neckar folyó nagy duzzasztó zsilipének építési munkáinál voltam állásban. Ezután a jobb jövedelmet biztosító FM Kultúrmérnöki Szolgálatba mentem. 1939 októberében a Miskolci Kultúrmérnöki Hivataltól behívtak az I. hdt. tüzér mérőszázadhoz. Innen három hónap frontszolgálattal - 27 hónap után - újra Miskolcon folytattam a munkát. Az FM többi kultúrmérnökéhez hasonlóan véglegesítésemhez rögtön le kellett tennem a Magyaróvári Gazdasági Akadémián a kötelező szakvizsgát. 46 éves vízügyi szolgálatom során - s azóta is - mindig tapasztaltam, hogy a VÍZÜGY sohasem lobbizott elvtelenül. Csak azokkal a panaszokkal, kérelmekkel foglalkoztunk, melyeket helyszíni vizsgálat után a területileg érdekelt szerv nem kifogásolt. Az elkészített beruházási programot (korábban ennek megfelelőjét) az illetékes megyei közig, szerveknek, nagy munkáknál az FM illetékeseinek meg kellett kapniok és jóváhagyniok ahhoz, hogy ezután a vízügyi hatóság kidolgozásra, megvalósításra elfogadja. Visszatérve Miskolcra: a szolgálat minden felelős mérnöke komplexen dolgozott (s ezt teszi ma is). Feltárta a benyújtott, indokolt vízügyi igényt, elvégezte (irányította) a geodéziai munkát, tervezett, az FM által nyújtott támogatáson felüli összegre elkészítette az érintett területekre az érdekeltségi kimutatást, az alispán küldöttével együtt az 1885. évi XIII. tc. 40. v. 42. §-a értelmében lefolytatta a hatósági eljárást és irányította a kiviteli munkát. A kisszámú mérnök csakis a szolgálat derékhadát alkotó, erkölcsileg és szakmailag magas fokon álló vízmesteri (műszaki tiszti) és technikusi kar közreműködésével volt képes feladatát jól teljesíteni. 1943-ban áthelyeztek a Kassai Kultúrmérnöki Hivatalba mérnöknek, egyben a Vízmesteriskolába tanárnak. Rövid ideig a szolgálat egyik gerince: Serf Egyed, majd a rendkívül határozott, de derűs Bogyó Kálmán volt a főnök. A három esztendős, bennlakásos rendszerű és akkor már 63 éves Vízmester Iskolába az évi 70 növendéket kétéves szakmai gyakorlat, letöltött katonai szolgálat és szigorú elővizsga után vették csak fel. Mindkét hivatalban környezetvédő vízügyi munkákat is végeztünk a községi belsőségeket, a gazdaságokat érintő vízrendelkezésekkel, patak és vízmosás szabályozásokkal stb. a Sajó és a Hernád és mellékfolyóik vízgyűjtő területén. Kassáról többször behívtak a RÉP-hez, mint mérnökzászlóst. Végül 1944 végén a II. hdt. Ép. Oszt.-val nyugatra evakuáltunk, majd amerikai fogságba estünk. Óriási szerencsémre a fogságban angol nyelvtanfolyamon vettem részt, ami későbbi mérnöki munkáimra döntő hatással volt. 52 havi katonaság után 1945. okt.-ben Ott János és Serf Egyed (FM) a Budapesti KBH-ba osztott be. Főnökök: Bogyó Kálmán, majd Weiman Béla. A hivatal neve később Körzet lett s ennek egy ideig főnöke is voltam. Főbb munkáim patak rendezések voltak. Közben a Szolnok megyei és a Dunavölgyi Lecsapoló Csatorna menti rizs és szántóföldi öntözési igények elárasztották a hivatalt. 2. FM, OVF 1952-ben Molnár Endre vezetése alatt az FM Vízügyi Főosztályán az Öntözési Csoport vezetője, 1953-ban az OVF Vízhasznosítási Osztályának vezetője lettem. Közvetlen főnököm Ziegler Károly volt. Itt Kálmán Miklós kitűnő munkatársam volt. Nagyobb, az osztályom által irányított munkák itt: a Tiszalöki rendszer fürtjeinek tervezése, a Keleti-főcsatorna építésének koordinálása, a Kiskörei vízlépcső öntözőrendszerei első beruházási programjának összeállítása. MT határozat alapján a Tiszalöki Vízlépcső létesítésének Tárcaközi Koordináló Bizottságában a beruházó FM egyszemélyes képviselője voltam (1953-56). Részt vettem a MT által irányított Mezőgazdasági Fejlesztési Bizottság munkájában (1954), ugyan-e szerv Vízügyi Bizottságában (1962), az OMFB-ben (1964), az MHT Oktatási Bizottságában, a Vízügyi Műszaki Tanács Vízrendezési Albizottságában. Javaslatomra az öntözés érdekében jelentősen növelték az OVK-ban a DTCs akkor már előirányzott vízszállítását. Jelentősen közreműködtem a munkáinkat szigorúan szabályozó 1086/1955. (X. 5.) MT határozat megalkotásában. Bár itthon már komoly előzményei (pl. Országos Önt. Hivatal stb.) voltak, a II. világháború után hazánk az öntözés fejlesztés terén csak besorolt a francia (Neyrpic), német (Mannesman), spanyol, olasz és a keletre fekvő országok nagyarányú öntözésfejlesztése mellé. Szakirodalmunk tanúsítja, hogy a felületi és esőszerű öntözéseink megvalósításához szükséges minden talajtani, meteorológiai, mezőgazdasági, gépészeti, szervezési stb. szükséges alapadatot, feltételt feltártunk, kísérlettel igazoltunk bevezetés előtt. A rizsöntözések kezdeti nagyarányú elterjedését főleg a hazai nagykiterjedésű szikes területek tették lehetővé. Itt az állami és magán öntözések gyorsan elterjedtek. Jó piacuk is volt, pl. ez időben a burmai és más távolkeleti háborúk megakadályozták az Európába történő rizs behozatalát, így mi Svédországból rizsünkért golyóscsapágyat kaptunk. A gazdaságok minden fajtája a rizs mellett más növényekénél is szinte követelte az akkori alacsony építési, gépi berendezési és vízdíj költségek miatt a termést jelentősen növelő, munkaalkalmat adó öntözőtelepek létesítését. Ez maga után vonta a szükséges állami főművek létesítését is. Ezek indokolták a ma túlzottnak látszó fejlesztést. 3. VIZITERV 1960-ban Ziegler Károllyal együtt a VIZITERV-hez kerültem, mint a Vízhasznosítási, majd Műszaki Fejlesztési Osztály vezetője. Később irodafőtechnológus lettem. Itt György István igazgató jó (nem mezőgazdasági) mérnök és nagyon jó üzletember, Tiszai Pál irodavezető kiváló szakember és megértő munkatárs, Szalay-Marzsó Aladár lelkiismeretes, hozzáértő agrármérnök, Szikra László kimagasló érzékű öntöző szakember volt. 46 évig tartó munkámat 1982-ben itt, mint irodafőtechnológus 47