Hidrológiai tájékoztató, 1995

1. szám, április - AZ ÁLLAMI VÍZÜGY-MŰSZAKI TERVEZÉS - Dr. Kelemen László: Szakmai tevékenységem és eredményei

A rendelkezés tartalmazta a legfontosabb fogalom meghatározásokon túl a vízhasználók és hatóságok feladatait, a végrehajtás elveit, célkitűzéseit. A rendelkezést 10 év múlva deregulálták, helyette korszerűbbet nem adtak ki. Még máig is a nemzetgazdaság vízhasználatainak több mint 80%-át használó ipar vízgazdálkodása szabályozatlanul kallódik. 2.5.1980-ban a VITUKI Műszaki Fejlesztési Intézetében az eddig összegyűjtött gyakorlati és elméleti tapasztalataimat kezdtem módszeresen vizsgálni, kutatni, és a gyakorlati alkalmazásba bevezetni. Az üzemi vízgazdálkodás rendszervizsgálati módszerének alapjait kidolgoztam (egyetemi doktori disszertációm). A részletes kidolgozása a megszervezett 20-22 fős Ipari Vízgazdálkodási Osztály szakembereinek (vegyész-, vizes-, gépészmérnökök, biológus, geológus, számítógép szoftveres) segítségével történt. Az osztály az ipari üzemek vízellátási, szennyvíztisztítási és vízi környezetvédelmének teljes körét végezte, mint összefüggő rendszert vizsgálva. A rendszervizsgálatokat elsősorban a nagy ipartelepeken végeztük (LKM, OKU, Péti Nitrogénművek, TVK, BVK MHD, GOCS, Pécsi Hőerőmű, Szolnoki Cukorgyár, Kaposvári Húskombinát, Székesfehérvári Patex, VIDEOTON stb.). Részt vettünk vízkezelő vegyszerek fejlesztésében (M. VISCOSA, F. Nitrokémia). Vizsgáltunk újszerű vízkezelési technológiák, berendezések működését, hatásfokát és hatásmechanizmusát. Több nagy ipartelep recirkulációs hűtővíz-rendszereinek vegyszeres kezelését végeztük, hazai vegyszerekkel. Feltártuk a BVK higany veszteségének útját, és a talaj vízszenynyezés mértékét. A Csepeli Autógyárban a talajvíz króm-szennyezését behatároltuk, megvizsgáltuk a csepeli vízműkutak króm-szennyezését stb. 1990-ben gazdasági nehézségek miatt a VITUKI-ban megszűntek a víz- és szennyvízrendszerek és technológiák alkalmazástechnikai kutatásai. A Műszaki Fejlesztési Intézet is megszűnt. Számos kiváló szakember más hazai vagy külföldi irányba távozott. 1990 áprilisában 63 évesen kértem a nyugdíjazásomat. 2.6. Szakmai, tudományos tevékenységet több területen folytattam. A BME Vízellátási és Csatornázási Tanszékén (1977-től) a szakmérnöki oktatásban az ipari vízgazdálkodás tárgyat oktattam (tankönyvírás dr. Bulla Miklóssal). 1978-tól pedig a vízszakos mérnökhallgatók 9. félévében választható tárgyként az ipari vízgazdálkodási tantárgyat oktattam (tankönyvírás dr. Bulla Miklóssal). Mindkét oktatási területen - az ipari termelés nagymértékű csökkenése miatt - a tantárgy iránti érdeklődés a minimálisra csökkent, illetve megszűnt. A Magyar Hidrológiai Társaság két szakosztályában is (Ipari Vízgazdálkodási, valamint a Vízkémiai és Víztechnológiai szakosztályok) 1993-ig vezetőségi tagként előadásokat tartottam, továbbá előadásokat és rendezvényeket szerveztem. Ugyancsak előadásokat tartottam és munkabizottságot vezettem az ETE Erőmű Szakosztálya keretében. Előadásokat tartottam a Kémikusok Egyesületében, a Gépipari Tudományos Egyesületben, valamint több országos és nemzetközi konferencián, szemináriumon (Lisszabon, Exeter, Linz, Moszkva, Bukarest, Budapest, Baja stb.). A KGST keretében a szocialista országok ipari vízgazdálkodását művelő szakemberek körében a szakmai vezetést végeztem, kb. 15 éven át, számos tanulmány és kísérleti eredmény közreadása mellett. Az MTA Vízellátási és Csatornázási Albizottságának éveken át tagja voltam, több előadást tartva, és az előadóüléseken szerepelve. A Nukleáris Balesetelhárítási Kormánybizottság Műszaki Tanácsának a vízügy részéről kb. 10 éven át tagja voltam. A BME MTI keretében 8-10 éven át folyó felsőfokú ipari hidrotechnológus továbbképzést vezettem (1 éves tanfolyamok). 3. Eredményeim 3.1. Az Országos Tervhivatalban sikerült felhívni a figyelmet az ésszerűbb üzemi vízgazdálkodásra, és a feltétlenül megoldandó ipari szennyvizek tisztítására. 3.2. A VIZITERV-ben végzett munkáimmal sikerült bizonyítani, hogy az ipar ésszerű vízgazdálkodása csak a gyártástechnológia, az üzemi vízgazdálkodás és a környezeti adottságok összefüggéseinek együttes vizsgálata eredményeként valósítható meg. 3.3. A KGMTI-ben végzett konkrét tervezési munkáim során azt tapasztaltam, hogy minden elmélet annyit ér, amennyi a gyakorlatban ésszerűen megvalósítható belőle, továbbá, hogy a gyakorlat elméleti megalapozás nélkül nagyon szegényes eredményt hozhat. Az elkészített beruházási programok (tanulmánytervek, műszaki tervek) egyre inkább rendszer-szemléletű tervezések voltak, csak akkor még ezt nem így neveztük. 3.4. Az OVH-ban megérlelődött bennem, hogy ésszerű ipari vízgazdálkodás nem alakul ki, vagy csak nagyon lassan - korszerű műszaki és gazdasági szabályozás nélkül, - hozzáértő üzemi szakemberek nélkül, - korszerű engedélyezési eljárások nélkül, - szakmailag felkészült ellenőrző felügyelő hatóságok nélkül. Ezért elkészítettem - kodifikációs segítséggel - a 2/1979. OVH sz. rendelkezést az ipari vízgazdálkodásról, aminek alapcélkitűzései voltak: - a vízkészleteink minőségének és mennyiségének védelme, - az ésszerű ipari üzemi vízgazdálkodás minél szélesebb körű alkalmazása, - valamint a fenti célok eléréséhez szükséges alapfeltételek biztosítása 3.5. A VITUKI-ban mód nyílott számos elméleti és gyakorlati eljárás ellenőrzésére, és új eredmények kutatására, az ipari vízgazdálkodás, valamint az ipar vízi környezetének védelme területén. A doktori disszertációmban kidolgozott recirkulációs hűtővízrendszerek mennyiségi és minőségi egyensúlyi egyenleteit a gyakorlati tervezés és üzemeltetés számára alkalmassá finomítottam. A hűtővíz recirkulációs rendszer egyensúlyi állapotától eltérő paraméterek kialakulásának körülményeit a változások mértékét, és az egyensúly beállásának sebességét az osztályom tagjaival közösen határoztuk meg (Krause Attila, Csongrádi Katalin, dr. Búzás Kálmánná). A különböző szennyezőanyag komponensek besűrítési tényezőinek összevetésével az is meghatározható, hogy egyes oldott szennyezőanyagok milyen mértékben lépnek ki az oldatból, vagy mennyi lép be az oldatban (kicsapódás, beoldódás). A teljes anyag megtalálható a Bulla-Kelemen: Ipari vízellátás csatomázás jegyzetben (Tankönyvkiadó, 1989.). A fenti összefüggések alapján pontosan meghatározható a hűtővíz-körök pótvizének minőségi igénye, amit eddig a tervezők csak közelítő értékként felvettek. Ez gyakran okozott zavarokat a rendszerben, vagy a költségeket feleslegesen megnövelte. A hűtővíz-körök korrózióját kőkiválását, lebegőanyag kiülepedését és a káros biológiai túlprodukciót gátló inhibitorok alkalmazás-technikai fejlesztését elvégeztük hazai vegyszerekkel (Dunai Kőolajipari V., Péti Nitrogénművek, Pécsi Bőrgyár, Jászberényi Hűtőgépgyár, OKÜ, TVK stb.). Kidolgoztuk az üzemi vízgazdálkodási rendszerek elemzésének módszertanát, ami a Műszaki Irányelvekben megjelent. Oktatói minőségemben a szakmérnököket és az utolsó éves mérnökhallgatókat az ipari víz- és szennyvíztervezés során sikerült megtanítani összefüggő rendszerekben gondolkodni. Ugyanilyen eredménynek tekintem az ipari hidrotechnológusok oktatásában a speciális ipari víz és szennyvízkezelés gyakorlati ismereteinek magas színvonalú elsajátítását, és az üzemi vízgazdálkodás rendszer-szemléletének megismerését az üzemeltető szakemberek körében. 41