Hidrológiai tájékoztató, 1995

1. szám, április - AZ ÁLLAMI VÍZÜGY-MŰSZAKI TERVEZÉS - Dr. Kelemen László: Szakmai tevékenységem és eredményei

csökkenteni; Köszörűvölgyben és Csórréten a mész-szénsav egyensúly kialakítása, valamint a Dunai Vasmű felszíni vízkezelésének javítása érdekében tettünk javaslatokat a technológia bizonyos módosítására. Ugyancsak segítettük a vízkezelő technológia hatásosabbá tételét Békéscsabán a Makkosháton. Ezeken kívül végeztünk gyártmány- és minősítő vizsgálatokat a VÍZGÉP és más technológiai berendezést gyártó üzem több termékével; vizsgáltunk egy elektromos vízkezelő berendezést, mely a mészkő kiválását lett volna hivatott kiküszöbölni, valamint több gyárban vízkorróziós problémát is megoldottunk. Szakmai tevékenységem és eredményei DR. KELEMEN LÁSZLÓ 1. Tanulmányaim A mérnöki tanulmányaimat a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán végeztem 1946-tól 1951-ig. Mérnöki diplomát 1951. szeptember 27-én a Víz Tagozaton szereztem. A BME Építőmérnöki Karán 1972. május 2-án műszaki doktori fokozatot szereztem. A disszertációm témája volt „Az ipari üzemek korszerű vízgazdálkodása". 1964-ben eredményesen elvégeztem a BME által megrendezett izotóptechnikai tanfolyamot. Az 1974, illetve 1978 óta folyamatosan folyó V. Cs. Szakmérnöki, illetve a víz tagozat 9. f. éves hallgatóinak ipari vízgazdálkodási előadásaimhoz a felkészülés felért egy igen szigorú újabb egyetemi stúdiummal, mivel ehhez a legújabb hazai és nemzetközi eredmények előadásra alkalmas mélységű megismerése vált szükségessé. 2. Munkáim 2.1. Az egyetem elvégzése után 1951-ben az Egyetemen számomra kijelölték az Országos Tervhivatalt. Rám bízták az akkor induló nagy ipartelepi rekonstrukciók vízellátásának és szennyvíztisztításának (vízgazdálkodásának) felügyeletét. Óriási szakmai feladat, minimális szakmai gyakorlat, azaz nulla. A kapott feladatot elhárítani akkoriban „nem volt divat". A helyzetemet felmértem, elindultam a feladat és a problémák kellő mélységű megismerése felé (hetente 2 napot az ipari üzemekben töltöttem), ugyanakkor szoros szakmai kapcsolatot építettem ki a nagy szakmai gyakorlattal rendelkező, már elismert tervező, kutató és üzemeltető szakemberekkel (Nagy Béla, Finály Lajos, Lesenyei József, Maucha Rezső, dr. Szabó Zoltán, Horváth József, Dán Kamill, Balázs Péter stb.). A nagy öregekkel a konzultációk számomra igen magas szintű szakmai stúdiumok voltak. A konzultációk és a konzulenseim által ajánlott szakirodalmak megismerése után az idegességem normál szintre mérséklődött. A három év elteltével már azt éreztem, hogy tartok már a mérnök szakmai szint valamelyik alsóbb fokán. Azt is felmértem, hogy valóban mérnökké az OT-ben nem válhatok, az akkor megalakult OVF segítségével a távozás sikerült is. 2.2.1954-től a VIZITERV-ben folytattam tovább az ipari vizes szakmát. Az OVF megbízásából a székesfehérvár-fűzfői, a tata-dorogi, a borsodi iparvidékek regionális ipari vízellátó rendszereinek tanulmánytervét készítettem el, illetve koordináltam az Ipari Vízgazdálkodási Csoportban, melynek vezetésével bíztak meg. A térségek vízkészleteinek meghatározását a Vízgazdálkodási Osztály többi része végezte (Pásztor Géza, dr. Juhász József, dr. Karádi Gábor, Léczfalvy Sándor stb.). A Vízgazdálkodási Csoport üzemenként vizsgálta az akkori, és várható vízigényeket, az üzemelő és az ipar újonnan létesülő gyártástechnológiai vizsgálata alapján. A munkákat az üzemi gyártástechnológussal és a főenergetikussal együttműködve végeztük. Ugyancsak csoportunk feladata volt a vízigények és beszerezhető vízkészletek mérlegének készítése, valamint a megoldások műszaki változatainak kidolgozása, továbbá az optimális megoldásra javaslattétel. Csoportunk készített elsőként tanulmánytervet a körvezetékes balatoni vízellátásra, továbbá a Balaton-parti csatornázásra és a szennyvizek tisztítására. Ezenkívül csoportunk több egyéb ipari vízgazdálkodási feladatot is végzett. A csoport további tervező mérnökei voltak: Czinkotzky István, Sashalmi András, Demifle Imre, Bogyó Mihály. Az ipari vízellátás és szennyvíztisztítás tanulmányterveinek készítése közben éreztem, hogy nem elegendők az elméleti ismeretek. A kiviteli tervezési rutin az, ami képessé tesz egy mérnököt konkrét feladat minél tökéletesebb megoldására. 2.3.1956-tól a KGMTI-ben (Kohó és Gépipari Minisztérium Tervező Irodái) kezdtem el az ipari vízellátás, csatornázás és szennyvíztisztítás tervezési rutinomat megszerezni. A Tervező Iroda Vízgazdálkodási Osztályán tervezőként kezdtem, majd irányító tervezőként folytattam a kohászati, gépipari és papíripari üzemek vízgazdálkodásának tervezését. A tervezési feladat általában beruházási programmal indult, és a létesítmények kiviteli tervezésével, majd a létesítés művezetésével folytatódott. A csoportom legnagyobb tervezési feladata az OKÜ (Ózdi Kohászati Üzemek) rekonstrukciója során az összes vízellátó, szennyvízkezelő és elvezető létesítmény tervezése a beruházási programtól a kiviteli tervezésig, és a létesítés fokozott művezetéséig. Kiviteli tervezést végeztem még a Borsodnádasi Lemezgyárban, az LKM-ben, a Dunai Vasműben és a Dunaújvárosi Szalmacellgyárban. A feladataim között szerepeltek vízkivételi mű, ipari víz távvezeték, üzemi vízellátó hálózat, víztároló medence, szivattyútelep, szűrőtelep (az első hazai szabadtéri homokszűrő telep), hűtőtorony, közüzemi csatornahálózat, szennyvízülepítő, olajos szennyvíztisztító, savsemlegesítő stb. 2.4.1964-ben az O VH vezetés megkeresett, hogy vegyek részt az ország ipari vízgazdálkodásának hatékonyabb működésének megszervezésében. A felkérést elfogadva a feladatot a területi szervek (VIZIG-ek) fejlesztésével kezdtem. Sikerült megszervezni a 12 vízügyi igazgatóság vízellátási és csatornázási osztályát, túlnyomó részben kiváló szakmai erőkkel megerősítve. A VCS osztályok keretében a legtöbb helyen ipari vízgazdálkodási csoportok is megszervezésre kerültek. A VCS osztályok feladatai közé tartozott a felszíni és felszín alatti vizek minőségének védelme (szennyvízbírság). Hozzá tartoztak a vízminőségi laboratóriumok is, melyek fejlesztése nagyobb ütemben akkor indult el. Az ipari vízgazdálkodási szakma fejlesztését szolgálta a 8 ipari ágazat vízellátási, csatornázási és szennyvíztisztítási feladatait, azok megoldásait tárgyaló 8 db iparágazati és egy általános szakkönyv (az általános kötet szerzője és a többi szerkesztője voltam). 8-10 évvel később - a szakma hazai és nemzetközi fejlődését figyelembe véve - ugyanezen iparágazati bontásban új szakkönyvek írását sikerült megszervezni (szerkeszteni). A szakterület megnövekedett feladatait, és az ésszerű megoldásaik irányait felmérve az ipari vízgazdálkodás keret-rendelkezését elkészítettem, melyet 1979-ben sikerült kiadatni. 40