Hidrológiai tájékoztató, 1995

1. szám, április - AZ ÁLLAMI VÍZÜGY-MŰSZAKI TERVEZÉS - Dr. Bulkai Lajos: A VITUKI víztechnológiai munkái 1966 és 1991 között

A közelmúlt legnagyobb feladata a dunai vízlépcsőrendszer szigetközi hatásaival kapcsolatos tervezésekben jelentkezett, amikor a lehető legpontosabban kellett számba venni a Duna elterelésével előálló helyzetet. A rendkívül változatos szigetközi ágrendszerek pontos felmérésére volt szükség. Fel kellett tárni az altalaj-viszonyokat, és modellezni kellett a várható szivárgási feltételeket. A mellékágrendszerekben egy optimális vízfelszínt terveztünk kialakítani, melynél figyelembe kellett venni az erdőgazdálkodási igényeket, valamint a természetvédelem feltételeit. A hullámtéri és mentettoldali vízpótlórendszer tervezését két lépcsőben végeztük el. Külön érdekes feladat volt a régi Duna-meder szabályozása, és azoknak a beavatkozásoknak a megtervezése, melyek a csúcsrajáratás következtében álltak volna elő. Ez a tervezés természetesen túlnőtt a műszaki tervezési osztály keretein, de a munka nagy részét mi végeztük el. Ez a tervezési munka folytatódott nyugdíjba vonulásomat követően is, melyet természetesen figyelemmel kísérek ma is. Örülök, hogy ebben a munkában részt vehettem. Befejezés A győri vízügyi műszaki tervezésről leírt visszaemlékezéseim természetesen csak vázlatosak, idő hiányában elnagyoltak, a felejtés miatt hézagosak. A műszaki tervezésben eltöltött kereken harminc esztendő szakmai tevékenységem túlnyomó részét, időarányosan 81%-át jelentette. Ebben az időszakban elvégzett munkákra visszatekintve magam is csodálkozom egy kicsit, hogy mennyi mindent csinált ez a kis egység, terveink egy komoly tervtárat töltenek meg. Ez persze nem külön érdem, ez volt a dolgunk. Egy korszak zárult le, melyet ma sokan támadnak azzal, hogy az általunk tervezett vízügyi beavatkozások egy része felesleges, sőt ökológiailag káros volt. Ha azonban az elmúlt néhány év távlatából értékelem a tervezett munkáinkat, azt kell megállapítanom, hogy azok többségére szükség van ma is, tehát nem dolgoztunk hiába. A tervek nyomán létesült művek működnek, megfelelő szinten biztosítják a vízkárelhárítást, a vízhasznosítást, és ezzel is szolgálják a magyar társadalom fejlődését. A VITUKI víztechnológiai munkái 1966 és 1991 között DR. BULKAI LAJOS Az Intézetben a 60-as évek vége felé kezdődött el a vízkezelő módszerekkel való foglalkozás, mely az illetékes osztály megszűntéig, mintegy 25 esztendőn át folyt. A vízkezelő technológiák tekintetében ún. alkalmazott és fejlesztési kutatás történt, mivel az alapkutatások eredményeit a jól felszerelt külföldi intézetek, kutatók publikációiból, illetve a velük való személyes kapcsolatok révén szereztük meg s hasznosítottuk a hazai körülmények között. így tevékenységünk részben a víztechnológiai berendezések tervezési és üzemeltetési irányelveinek tökéletesítésében, részben adott körülményekre kidolgozott technológiai javaslatainkban mutatkozott meg, melyeket természetesen nagyon sok vizsgálat, kísérlet, mérési munka előzött meg. Előbb a felszíni vizek kezelése volt fő feladatunk. Abban az időben létesült néhány ilyen jellegű hazai vízmű, s ezek több oldalról való tökéletesítéséhez igyekeztünk hozzájárulni. Szerencsére külföldön ebben az időben érte el a víztechnológiai kutatás azt a szintet, ami lehetővé tette a jelenségek elméleti tisztázását s ezen keresztül a folyamatok kedvező befolyásolását. Megismerve e külföldi eredményeket, alkalmaztuk azokat a hazai berendezésekre, technológiákra s egyidejűleg megragadtunk minden alkalmat arra, hogy az Intézet, a VIZDOK kiadványaiban, a hazai szaklapokban, valamint előadások révén minél szélesebb körben ismertessük kutatási eredményeinket. Szoros kapcsolatban s bizonyos mértékig együttműködésben álltunk e munkáink vonatkozásában főleg a drezdai, azután a prágai és pozsonyi kutató intézetekkel is. A derítési kutatómunka kezdetén a már üzemelő hazai berendezések részletes vizsgálata mellett áramlástani kismintavizsgálatokat is végeztünk 15-féle medencében, s megállapítottuk, hogy azokban a szükségszerűen kis sebességű mozgás rendkívül érzékeny a medence geometriai viszonyaira s igényli a nagyon egyenletes vízelosztást mind a befolyásnál, mind pedig a kifolyásnál. Vizsgálataink során megállapítottuk a hazánkban javasolható derítőberendezések kapacitástartományát. Ezt követte az addig leggyakrabban épített Mélyépterv-típusú derítő részletes hidraulikai és technológiai vizsgálata a Fővárosi Vízművekben, mely képet adott e típus bizonyos hátrányos tulajdonságairól. Azok kedvező befolyásolására javaslatot tettünk. Széplakon a Korridortípusú derítő hibás működését a beömlő rések beszabályozásával hoztuk rendbe, miáltal kiküszöböltük az iszap lerakódására alkalmas holt teret. Egy gyári Cyclofloc-berendezés kifogásolt működését Zéta-potenciál mérése alapján a vegyszeradag erőteljes növelésével szüntettük meg. Lázbércen alkalmunk volt a kevés lebegőanyag-tartalmú, de nagy algaszámú nyersvíz kezelésével a Mélyépterv-típusú és Cyclofloc derítő hatásosságának összehasonlítására. Technológiailag a Cyclofloc bizonyult jobbnak, amennyiben mind az alga-, mind a KOI-eltávolításban a másik derítő hatásosságát majd 100%-kal múlta felül, ugyanakkor azonban a vízveszteség mintegy 20-szoros lett. A koaguláció és pelyhesítés folyamatainak részletes vizsgálata rámutatott a nálunk alkalmazott vegyszerbekeverés tökéletlenségére. Ennek alapján publikációink révén a tervezők és az üzemeltetők figyelmét sikerült a vegyszerbekeverés korszerű módszereire irányítani. A pelyhesítés elősegítése érdekében eleinte aktivált kovasavat adagoltak, melynek folyamatos előállítását és adagolását sikerült megoldanunk, de mivel ezzel a vegyszerrel nem növekedett elegendő mértékben a pelyhek súlya és koncentrációja, ezért főleg a felfelé áramló derítőkben más polielektrolitok adagolása vált szükségessé. Bauxit alapanyagból újfajta koaguláló szert sikerült előállítanunk, mely szabadalmi oltalmat is kapott. Mivel azonban olcsósága ellenére sem tudott versenyezni az egyébként sem drága alumíniumszulfáttal, így a módszer a nagyüzemi gyártásig nem jutott el. Fejlesztő tevékenységünkkel sikerült 1973-ban kialakítanunk egy kisebb teljesítményű, de ugyanakkor nagyon kis fajlagos helyigényű iszapfölözős derítőt, mely szabadalmaztatva a BKB elnevezést kapta. Gyártása a VIZGÉP-pel együtt történt s vele 2,5 mm/sec felületi terhelést sikerült tartósan elérni 10-15% térf. iszapkoncentráció mellett. A derítő nagyon érzékenyen reagál a polielektrolit adagjára. A berendezést még az Északpesti Szennyvíztelep biológiailag kezelt szennyvize utóülepítésére is sikerrel próbáltuk ki nagyobb vegyszeradag alkalmazásával. Gyulán a Várfürdőben van üzemben egy ilyen berendezés. Hathatósan kapcsolódtunk be 1981-ben az ülepedési út rövidítését célzó derítő-fejlesztésekbe, mely ferde lemezek, illetve csövek beépítését jelentette. A német KARY-cég műanyag-csöveit először Lábatlanban építettük be, ahol 50%-os kapacitásnövekedést sikerült elérni. Mohácson az üzemi körülmények csak 20%-os növekedést engedtek meg változatlan vegyszerfelhasználás mellett. Baján a főiskola kísérleti derítőjé38