Hidrológiai tájékoztató, 1995

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Siposs Zoltán: A Kenyérmezői-patak vízgyűjtőjének üledékkőzettani hatása a Dunamente vízháztartási helyzetére

bői az egykori hévforrástónál bekövetkezett változások jól nyomon követhetők (3. kép). A Les-hegyi édesvízi mészkőelőfordulás elterjedési nagysága 400x400 m-ben adható meg, vastagsága pedig eléri a 20 m-t. Korábban Schréter Z. [6] is foglalkozott az itt található mészkőösszlettel és annak felépítésével. Az újabb megfigyelések szerint az előfordulás környezetében mélyebb szinten nyomozható kisebb-nagyobb mészkőblokkok nem tekinthetők önálló, mélyebb szintű forrástevékenységnek, hanem lecsúszott kőzettömböknek. A hévizet tározó és felszínre vezető mezozóos karbonátos kőzetek kibukkanásai az előfordulástól délre kb. 500 m-re, az ún. Homoki szőlőknél figyelhetők csak meg, a közvetlen környezetben nem ismeretesek. Ezért az eddigi tapasztalatok alapján joggal tételezhető fel, hogy a hévforrástavat tápláló melegvíz egy kiemelt helyzetű mészkőrögből származtatható (Római-fürdői hévforrástípus). Az édesvízi mészkőösszlet alatt mélyebb szinten a pannóniai rétegek is több helyen megtalálhatók a felszínen finomhomok, agyag, iszap kifejlődésben. Az édesvízi mészkő közvetlen feküjében a hévizek karbonátanyagától helyenként összecementált kavics, homokos kavics található. Pécsi M. [2,3] vizsgálatai szerint ez folyami származású és a Duna rakta le az alsó-pleisztocénban. Vizsgálva az édesvízi mészkőösszletet, megállapítható, hogy az nagyon változatos kifejlődésű és lényegesen eltér a tárgyalt Kőpite-i előfordulástól, mert e részen olyan homokos közbetelepülések is mutathatók ki, amelyek a másiknál nem jelentkeztek, így a hévforrástóban képződött karbonátanyagból a források működését befolyásoló változó éghajlati viszonyokra is vissza tudunk következtetni. A megfigyelések szerint a kb. 20 m vastagságú összletet több, egymástól eltérő kifejlődésű szakaszra lehet bontani. Az előfordulás központi részén, legalul kevésbé likacsos, tömör, életnyomokban szegény mészkőféleség található. A mészkőben számos vízvezető járat is kimutatható. A peremeken pedig likacsos, . növényi lenyomatokban gazdag mészkőféleség van. Ennek alapján a hévforrástó kialakulásának kezdeti szakaszában egyaránt kimutatható a nyíltvízi és parti fáciesű édesvízi mészkő. Ez után kb. 2,5 m vastagságban laza, mésziszapréteges, életnyomokban gazdag, kemény, likacsos pados mészkő következik a rétegsorban. E rétegek a tó elsekélyesedését és jelentős mennyiségű finom törmelékanyag bekerülését jelzik az üledékgyűjtőbe a környezetből. A hévforrástónál kimutatható üledékképződési váltás visszavezethető az éghajlatban bekövetkezett változásokra - a csapadék csökkenésére. Erre a karbonátanyag kiválás teljes megszűnését bizonyító homokkőpados homok következik. E rétegösszlet a források teljes vagy részleges elapadását, a tó kiszáradását, vagy felületének csökkenését bizonyítja és egyben az éghajlat olyan irányú megváltozását, amelynek következtében a források vízutánpótlódását biztosító csapadék jelentősen csökkent. Tehát a rétegösszletből egy alsó-pleisztocén meleg-száraz klímaperiódus állapítható meg. A Les-hegyi édesvízi mészkőösszlet teljes rétegsorát és az abból levonható következtetéseket a 3. ábra szemlélteti. Ebből látható, hogy a hévforrástó és annak fennmaradását biztosító források életében milyen éghajlati és egyéb (vízföldtani) változások következtek be. A Les-hegy keleti oldalán egy eredeti helyzetéből kimozdultlecsúszott nagyobb kőzetblokk található. Ennek a tömbnek az alsó és középső részén változó szemcsenagyságot és görgetettséget mutató kavics-anyag található beágyazódva a kivált karbonátanyagba. A kavicsok mennyisége felfelé fokozatosan csökken, majd teljesen kimarad és a tetőrészen már kavicsmentes édesvízi mészkő figyelhető meg. A kavicsos anyag azt bizonyítja, hogy az egykori hévforrástó a környezet erózióbázisa volt és a tóban, annak parti részén az időszakosan befolyó felszíni vizek hordalékanyagából és a kivált karbonátanyagból helyileg korlátozott elteijedésű kőzetféleség keletkezett, színesítve az egykori hévforrástó üledékképző szerepét. IRODALOM [1] Chafetz H. S. - Folk R. L.: Travertines: Depositional morphology and the bacterially constructed constituents. Journal ofSedimentariPetrobgy, 1984. 54.1. 289-316. [2] KretzoiU.-PécsiM.: A pannóniai-medence pliocén pleisztocén időszakának tagolása. Földrajzi Közlemények, 1982. 30 (106) 4. 300-326. [3] Pécsi M. et aL: A Dunántúli középhegység. Akadémiai Kiadó Bp. 1987. 80-175. [4] Scheuer Gy.: A karszt és karsztos hévforrások osztályozása. Hidrológiai Közlöny, 1985. 65. 3.134-142. [5] Scheuer Gy.: A gerecsei- és a budai-hegységi pliocén-negyedidószaki édesvízi mészkövet lerakó hévforrás tavak paleo-hidrögeológiai viszonyainak vizsgálata. Hidrológiai Tájékoztató, 1994. október, 28-31. [6] Schréter Z.: A Budai és Gerecse hegység peremi édesvízi mészkő előfordulások MÁFIÉviJeL az 1951. évról, 1953. 111-146. [7] Vitális Gy.-Hegyi I.-ni: Adatok a Budapest térségi édesvízi mészkövek genetikájához. Hidrológiai Közlöny, 1982. 62. 2. 73-84. A Kenyérmezői-patak vízgyűjtőjének üledékkőzettani hatása a Duna mente vízháztartási helyzetére DR. SIPOSS ZOLTÁN A Duna mentén egyes területek részleteinek vízföldtani vizsgálata adatokat szolgáltat a Duna folyam közvetlen és távolabbi környékének összképéhez és problémáihoz. A Kenyérmezőipatak Tokod és Esztergom között a Körtvélyes szigetnél folyik be a Kis Dunába. A patak vízgyűjtő területe 14 km hosszú és 4-6 km széles pleisztocén és holocén homok, lösz és agyag változatok takarójával fedett kisebb tektonikai árok. Az aljzat oligocén homok, homokkő és kissé kavicsos agyag, -márga homokkal. Alatta vízzáró oligocén agyag települ (1. ábra). A vízgyűjtő terület peremein triász mészkő kiemelkedések, sasbércek, illetve Tokod, Dorog és Leányvár vidékén oligocén kori kőzetekből álló dombok határolják a víztartó negyedidőszaki képződményeket. A Kenyérmezői-patakot a környékből eredő vízfolyások, kisebb források és patakok táplálják. Ezek között Esztergom-Kenyérmezőn a Sátorkői-forrás, Kesztölcön a Cseresznyés-hát peremén előforduló néhány forrás, Piliscséven az Esperantó forrás, Leányváron a Kolostorhegyi-forrás és a Kerekhegy oldalán a talajvízgyűjtő. Ezenkívül a Topolyka-patak, a Csévi-patak, Dorogon a Mészmű alatti vízgyűjtő patak. Dorog mellett a Sátorkői-tavak és a Mocsár rét, Piliscséven a Keskeny rétek, Kesztölcön a Klastorm puszta tava, Esztergom területén a Battyán tó, Remetevölgyi-tó és a Pap ere tó. A terület víztartó kőzete az ó- és az új-pleisztocén üledékek különféle változatai. Szigetelő és vízzáró már a pleisztocén alján a kék agyag (2. ábra). A folyómenti mellékágak torkolatai különféle hatásoknak vannak kitéve a víz mennyiségét és minőségét tekintve [21, 22]. A vízminőség és a környezetvédelem egyre jobban előtérbe kerülő probléma. 27