Hidrológiai tájékoztató, 1994

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Bíró Péter: A Kis-Balaton halállományának változásai

A Kis-Balaton Védőrendszer, illetve a Balaton befolyóinak halfaunisztikai kutatási eredményei alapján összefoglalóan megállapítható, hogy 31 faj előfordulása tekinthető bizonyítottnak, melyek közül a ritka és veszélyeztetett fajok közé tartozik 6 faj, így a lápi póc, kövicsík, réticsík, vágócsík, a felpillantó küllő és a Balatonból kiszorult csapósügér. A halfauna hasonló a Balaton és vízgyűjtője állományszerkezetéhez (Bíró és mtsai 1990, Pomogyi 1991) (1. táblázat). Bár a relatív előfordulási gyakoriság-adatok évről évre, illetve a különböző kutatócsoportok között tág határok között változnak (pl. 0-83% az ezüstkárászra vonatkozóan), a Hídvégi-tóban a halállomány egyértelmű ezüstkárász dominanciája bizonyítottnak látszik. A balatoni ezüstkárász invázió is a Védőrendszer elárasztásával hozható összefüggésbe (Bíró és mtsai 1990, in: Szántó 1990). Az időközben megindult, haszonhalakra irányuló szelektív halászat hozzájárulhatott a pontyféléken belüli relatív gyakoriság növekedéséhez. 1991. szeptember-november hónapokban végzett vizsgálatok során kimutattuk a víztározó hat különböző vízterületén az ezüstkárász és az öt gazdaságilag értékes halfaj arányait, és ezeknek az 1988-90. évekhez viszonyított változásait. Az egymást követő gyűjtések során előkerült halfajok átlagos egyedszámai alapján, vízterületenként megbecsültük területegységre jutó egyedszámaikat, és az átlagsúlyok alapján pillanatnyi biomasszájukat (Bíró 1991). A Kis-Balaton víztározó különböző területein gyűjtött halfajok mennyiségére és testméretére vonatkozó adatokból kitűnik, hogy az ezüstkárász mindenütt a legnagyobb arányban volt jelen, s mennyisége a Zala befolyásától, annak kifolyásáig növekedni látszott. Többé-kevésbé hasonló, vízfolyásmenti elterjedést mutatott a többi faj is. Az egyes fajok részarányát illetően, a területegységre vetített adatok alapján, a bárándi vízen az ezüstkárász átlagosan 81,8%-ban, a csuka 6,5%-ban, a ponty 0,8%-ban, a fogassüllő 2,3%-ban, a bálin 8,1%-ban voltak jelen, míg a harcsa arányát kb. 0,5%-ra becsülhettük. A bárándi vízből származó 134 db hal (12 faj) zömét az ezüstkárász (37,3%) és a bodorka (35,9%) alkották. A dévérkeszeg (5,2%), a vörösszárnyú keszeg (6%), és a fogassüllő (6%) aránya még számottevő volt. Elenyésző mennyiségben fordultak elő a gyöngyös razbóra (3%), a csuka, az őn és a ponty (1,51,5%), továbbá a szélhajtó küsz, a compó és a csapósügér (0,7-0,7%) (Bíró 1991). 1992-ben, az előző évhez képest a fajok aránya jelentősen megváltozott. Korábban az ezüstkárász 81,8%-ot, a csuka 6,5%ot, a ponty 0,8%-ot, a fogassüllő 2,3%-ot, az őn 8,1%-ot, a harcsa 0,5%-ot alkottak. A szabari vízből származó 153 db hal 14 fajhoz tartozott. Itt is az ezüstkárász (54,2%) és a bodorka (14,4%) túlsúlya volt jellemző, a fogassüllő 7,2%-ban, a vörösszárnyú keszeg 5,2%ban, a karikakeszeg 4,6%-ban, a csuka és az őn 3,3-3,3%-ban, a gyöngyös razbóra 2,6%-ban fordultak elő. A többi faj részaránya nem volt jelentős. Az 1991-évi adatokhoz képest, a fogassüllőt (4,8%) kivéve minden faj aránya csökkent: az ezüstkárász 78%ról, a csuka 4,8%-ról, a ponty 8,4%-ról a fenti értékekre változott, a többi faj aránymódosulása nem volt számottevő. A radai vízből 9 faj 125 példányát gyűjtöttük, ahol az ezüstkárász abszolút többsége (60%) volt jellemző. Az őn, ponty csuka, fogassüllő 2,4-7,2%-ot képviselt, a többi fehérhal (bodorka, karika- és dévérkeszeg, széleskárász) 2,4—8%-os részaránnyal szerepelt. 1991-hez képest itt is jelentős a változás főleg az ezüstkárász (78,9%), a csuka (8,5%) és a ponty (6,9%) esetében. A garabonc-magyaródi vízből került elő a legtöbb faj (16 halfaj, 341 db). Az állományt az ezüstkárász (53,7%), a dévérkeszeg (9,7%) és a bodorka (9,1%) uralták. Nemeshalak (őn, ponty, fogassüllő, csuka) részaránya 1,8-4,1% között mozgott. Az előző, 1991-es évhez képest itt is jelentős változás történt: korábban az ezüstkárász aránya 91,6%, a csukáé 2,5%, a pontyé kb. 2%, a fogassüllőé 2%, az őné 1,6%, és a harcsáé kb, 0,2% volt. Itt a nemes halak közül egyedül a csuka részaránya növekedett, de csak kis mértékben. A kányavári vízből származó 325 db hal 15 fajhoz tartozott. Egyértelmű volt az ezüstkárász (47,7%) és a bodorka (14,8%) és a vörösszárnyú keszeg (7,6%) túlnyomó többsége. A nemeshalak aránya alacsony volt, a ponty 4%-ban, az őn 3,4%-ban, a csuka 3%-ban, és a fogassüllő 2,2%-ban került elő. A többi, gazdaságilag értéktelen halfaj mennyisége 0,9-4,6% között változott. Az előző évhez képest az ezüstkárász (86,1%) és a csuka részaránya (7,7%) csökkent, a pontyé (2%), a fogassüllőé (1%) és az őné (1,6%) kismértékű növekedést mutatott. A kazetta állomány-összetétele ebben az évben is eltérő képet mutatott. A 10 fajhoz sorolt, 156 db hal zömét a dévérkeszeg alkotta (78,3%), s a május hónapban lezajlott tömeges kárászpusztulás miatt, ennek a fajnak csupán 3,2%-os jelenlétét figyeltük meg. Ennek a relatív változásnak tudható be az őn 4,5%-os, és a fogassüllő 6,4%-os aránya. A kazetta fajösszetétele hasonló okokból, 1991-ben is irreálisnak tűnt (ezüstkárász 71,1%, fogassüllő 14,3%, őn 11,7%, csuka, ponty, harcsa kb. 1-1%). A fenti, fajösszetételre vonatkozó adatok szerint, a KBVT-I. különböző vízterületein a nemeshalak állományaiban szinte kivétel nélkül kedvezőtlen, vagy javulást alig mutató arányváltozásokjátszódtak le. Az ezüstkárász tömegének minden területen tapasztalt csökkenése igen kedvező, a keszegfélék arányának növekedése már kedvezőtlen jelenség (Bíró 1992). A szabari vízen az ezüstkárász átlagosan 78%-ban, a csuka 4,8%-ban, a ponty 8,4%-ban, a fogassüllő 4,7%-ban, a bálin 3,5%-ban, és a harcsa 0,6%-ban alkotta az állományt. A radai vizén a fajok előfordulási aránya a következő volt: ezüstkárász 78,9%, csuka 8,5%, ponty 6,9%, fogassüllő 2,8%, bálin 2,4%, és a harcsa kb. 0,4%. A garabonc-magyaródi vizén az ezüstkárász aránya 91,6%, a csukáé 2,5%, a pontyé kb. 2%, a fogassüllőé 2%, a baliné 1,6%, és a harcsáé kb. 0,2% volt. A kányavári vízen az ezüstkárász aránya 86,1%, a csukáé 7,7%, a ponty 4,1%, a fogassüllőé 1%, míg a baliné és harcsáé kb. 0,5-0,5% volt. A kazetta fajösszetétele a korábbi években tapasztaltakhoz képest irreálisnak tűnt a tömeges ezüstkárász pusztulása miatt. A vizsgálatok az alábbi arányokat mutatták ki: ezüstkárász 71,1%, fogassüllő 14,3%, bálin 11,7%, míg a csuka, ponty és harcsa kb. 1-1%. 1991. év végén ezek az arányok megtévesztőek lehettek. A megváltozott arányoknak az is az oka, hogy 1991-ben kb. 40 cm-es vízeresztés volt, így a kazettából is jelentős mennyiségű hal szökhetett el a Zalán keresztül a Balatonba. A felsorolt fajokon kívül az 1-6. gyűjtőterületen (bárándivíztől a kazettáig) compó elhanyagolható mennyiségben, amur egyáltalán nem, viszont keszegfélék (főleg karikakeszeg és bodorka) jelentősebb, változó arányban kerültek elő. Ezek részarányát és állománynagyságát 1991-92-ben azonban részletesen nem elemeztük. 1993-ban a bárándi vízből származó 102 db hal (6 faj) zömét abodorka (52%) és az ezüstkárász (35%) alkották. A csuka 11%ban, a többi faj 1-2%-ban voltak jelen. A szabari-vízből előkerült 164 db hal 14 fajhoz tartozott, s 61,7%-ban ezüstkárász, 7,9%ban bodorka és 9%-ban dévérkeszeg alkotta. A többi faj előfordulási aránya 1-6% közötti volt. A radai vízből 113 db halat gyűjtöttünk (9 faj), ezek zöme ezüstkárász (42,4%), dévérkeszeg (28,3%) és bodorka (18,6%) voltak. A többi hat faj részaránya 0,9—4,4% közé esett. A garabonc-magyaródi vízből 14 halfaj 123 példányát gyűjtöttük. Domináns faj itt is az ezüstkárász (40%) és a bodorka (19,2%) voltak. Gyakorinak tekinthető a nyurgaponty (11,2%) és a dévérkeszeg (10,4%). A többi halfaj részaránya 0,8 és 6,4% között változott. A legmagasabb fajszámú előfordulást a kányavári vízen tapasztaltuk, ahol tárgyévben begyűjtött 213 db hal között 17 faj szerepelt. Domináns faj itt is az ezüstkárász (35,1%) és a bodorka voltak (34,2%). A kazettából (6. gyh.) 8 halfaj 53 egyedét gyűjtöttük be. Az itteni halfauna képe - nyilván az évente előforduló ezüstkárász pusztulások miatt azt mutatta, hogy az állomány főleg bodorkából (56,6%), s csak másodsorban 34