Hidrológiai tájékoztató, 1994

2. szám, október - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Szántó Imre: Változatok a víziközmű-díjrendszer korszerűsítésére

Változatok a víziközmű-dyrendszer korszerűsítésére SZÁNTÓ IMRE Dunántúli Regionális Vízművek Rt., Siófok A Magyar Hidrológiai Társaság 1994. május 17-19. között rendezte meg XII. Országos Vándorgyűlését, ahol a sok érdekes téma közül is kiemelkedett az ivóvízés csatornadíjak elmúlt 5 évben történt nagyarányú növekedésének problémája. A díjrendszer átfogó értékelésének éj korszerűsítésének igénye bekerült a Vándorgyűlés ajánlásai közé is. Ehhez a témához kapcsolódik az itt közreadón figyelemre méltó eszmefuttatás, amelyhez várjuk olvasóink véleményét (Szerkeszti Bizottság). Napjaink két legfontosabb közüzemi szolgáltatásának mintegy „rákifenéjévé" nőtte ki magát a jelenlegi díjrendszer. Természetesen a közüzemi víz- és szennyvízdíjakról beszélek. Az alábbiakban közreadandó rövidke tanulmány nem az egyedül üdvözítő megoldást, a „Bölcsek kövét" kínálja a szakmának, inkább vitaindító, vagy talán helyesebben vitára ingerlő írás, amely egyike az e tárgyban írott nem kevés eszmefuttatásnak. Jól tudom, hogy akkor, amikor számos, sokkal fontosabb kérdés és probléma vár országos szinten megoldásra, e kérdéskör talán nem a legfontosabbak és legsürgősebbek közé soroltatik. Mégis van egyvalami, ami talán a megoldásban érintettek figyelmét képes ideirányítani: a víznek mint a lét alapjának nincs alternatívája. A közüzemi szolgáltatások - ezen belül a víz-, csatornadíjak - díjban realizált ellentételezése az állami támogatás leépítésének mértékével azonosan, fokozatosan került a társadalom érdeklődésének homlokterébe. A díjrendszer egy többlépcsős fejlődés - más kérdés ennek megítélése - eredményeként kapta meg mai formáját. Alapelvként leszögezhető, hogy a korábbi jelentős állami támogatás megszűnte óta mindig az a díjrendszer volt a rossz, amely éppen érvényben volt. Az eddig érvényben volt és a ma alkalmazott díjrendszerek előnyeit és hátrányait e tanulmány keretében felsorolni tekintettel arra, hogy az ezzel foglalkctzó szakemberek ezeket hivatalból kell ismerjék - szükségtelen, inkább arra kell szorítkozni, hogy egy korszerűsítés, változtatás milyen igényeket kell, hogy kielégítsen. A megállapítandó díj tükrözze és tartalmazza: a) az adott szolgáltatás teljes reális és igazolható ráfordítási költségeit, b) a szükséges fejlesztés költségeit, c) meghatározott maximális nyereséget. A termelőhelyi adottságok, környezetvédelmi szempontok és előírások, a szolgáltatással szemben támaszott mennyiségi és minőségi követelmények, valamint a speciális körülmények (pl. idegenforgalmi igények) meglehetősen széles díjskálákat alakítanak ki, amelyek eltérő mértékben érintik a fogyasztókat. E tények figyelembevételével a díjrendszer korszerűsítése, illetve arra irányuló javaslat alapvetően attól függ, hogy a fogyasztók felé érvényesítendő díj: 1. változatlanul tükrözi-e a megállapítandó díj elemeit, 2. tesz-e különbséget lakossági és egyéb (ún. közületi, ipari stb.) fogyasztók között, 3. kívánja-e az érdekeltség arányában megosztani a terheket a fogyasztók és az állam között, 4. eltűrni, vagy szankcionálni kívánja rajta keresztül a környezetszennyezést, (ez elsődlegesen a szennyvízelvezetés, tisztítás területén lényeges, de nem elhanyagolható szempont), 5. bevezeti-e az alanyi jogon történő részleges szolgáltatás intézményét. E korántsem teljes felsorolás - attól függően melyik kerül kiválasztásra - meghatározza az alkalmazandó módszereket is, melyeknek megvannak nyilvánvaló előnyei és hátrányai egyaránt. Ennek tükrében megállapítható, hogy: 1. számú változat esetén - előnyök: a díj kialakítása a tulajdonosok és üzemeltetők feladata anélkül, hogy az állami tulajdonra vonatkozó ármegállapításon kívül az államra bármilyen további feladat hárulna. - hátrányok: a jelentős termelési költségek és a lakossági bevételek, jövedelmek viszonya a díjhoz legroszszabb Európában. Előre nem látható mértékben növekedni fog a nem fizetők aránya, s ennek következtében - a magas kintlévőségek miatt - az üzemeltető cégek likvidálási problémák miatt a csőd szélére sodródnak. A szélsőséges díjak tovább polarizálják az önkormányzatokat, lehetetlenné téve együttműködésüket. 2. számú változat esetén: - előnyök: lehetőséget nyújt a lakossági és egyéb fogyasztók differenciált kezelésére és számukra eltérő díjak megállapítására, amelyek vagy egymást kompenzálják, vagy képesek egyik, vagy másik fogyasztócsoport részére bizonyos külső támogatásokat, preferenciákat is kezelni. Kétirányú differenciálást is lehetővé tesz oly módon, hogy vagy a lakossági fogyasztók díját mérsékli és az egyéb fogyasztóknál alkalmazott magasabb díjtétellel kompenzálja, vagy egyforma díjalap alkalmazása mellett a növekvő (ún. nagy fogyasztói kategóriában) fogyasztáshoz degresszív díjtételeket rendel. - hátrányok: ha külső támogatásra, preferenciára nem lehet számítani, akkor a növekvő díjak egyik oldalon a lakossági elégedetlenséget állítják szembe az önkormányzatokkal, míg más oldalról az önkormányzatok költségvetése kerül nehéz helyzetbe az intézményeik, vállalkozásaik részére megszabott magasabb díjtétel révén. 3. változat esetén: - előnyök: olyan országos, vagy regionális jelentőségű rendelkezés esetén, melynek során az átlagostól eltérő tehertétel jelenik meg és ez a közüzemi díjakban a térségben élőket többletterhekkel sújtaná, szükségszerű az állam segítsége, anyagi ellentételezése. Ez esetben a fogyasztók a tett, illetve teendő intézkedéseket megértőbben, sőt támogatólag fogadnák. (Eklatáns példája e jelenségnek az üdülőterületek közműfejlesztése, ahol ivóvízellátás esetében az átlagost többszörösen meghaladó kapacitások épültek ki, akkor amikor a vízdíj elhanyagolhatóan alacsony volt. A Balaton vízminőségének helyreállítására irányuló törekvések a 2003/1983. sz. Korm. határozat értelmében a szennyvízelvezetést és tisztítást az egyébként elfogadható átlagos megoldásokhoz képest jelentősen megdrágították és ennek terhe ma teljes egészében a lakosságra nehezedik.) 18