Hidrológiai tájékoztató, 1994

2. szám, október - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Szántó Imre: Változatok a víziközmű-díjrendszer korszerűsítésére

Ha az állam szerepvállalása elmaradna, akkor felvetődik a díjmérséklés érdekében az adott térségben jelentkező bevételekből történő finanszírozás. - hátrányok: ha a nemcsak kizárólagosan helyi érdekek megvalósításának terhei egy adott térség lakosságára, önkormányzataira hárulnak, akkor kezelhetetlen és talán beláthatatlan követelményekkel kell szembenézni. Csak néhány jelenség ezek közül: - a lakosság és az önkormányzatok indokolatlan, de indulatoktól nem mentes szembenállása a szolgáltató cégekkel, - díjkiegyenlítés megtagadása, polgári engedetlenségi mozgalom kialakulása, - lakossági és önkormányzati pénzeszközöket is igénybe vevő fejlesztések lelassulása, vagy teljes ellehetetlenülése (pl. társulati úton megvalósuló csatornázások), - üzemeltetési, vagy ellátási szempontok miatt korábban létrejött integrált rendszerek szétdarabolása és ennek révén az eredetileg kívánatos és hasznos célok meghiúsulása. 4. számú változat esetén: - előnyök: ha a díjrendszer figyelembe veszi a közüzemi tevékenység és ezen belül a szennyvízelvezetés -tisztítás szakterületét és annak a környezetre gyakorolt hatását, akkor logikus következtetésként kell számolni azzal az alapvető ténnyel, hogy a környezetszennyező tevékenységet egyrészt megszüntetni, másrészt már a felmerülés pillanatában bírsággal kell sújtani. A jelenlegi díjrendszerben teljességgel elfogadhatatlan, hogy azok a területek (pl. Budapest, Dunaújváros stb.) amelyek esetében a keletkező szennyvizek jelentős része alapvetően tisztítatlanul kerülnek az élővizekbe, olyan előnyöket élveznek, mely a díjrendszerben úgy jelenik meg, hogy a szennyvízelvezetés és -tisztítás díja az átlagnak egynegyede, egyötöde. Ilyen díjkonstrukció mellett a leghalványabb remény sincs arra nézve, hogy ez az ellentmondásos állapot mielőbb megszűnjön, másrészt a fogyasztók igazságérzete ne sérüljön. Ilyen anomálik megszüntetésére célszerűen alkalmazandó módszer lenne a díjat jelentősen az önköltség fölé emelni (országos szintjén) és az önköltség és a fizetendő díj közötti különbséget elkülönítve akkumulálni és megfelelő fokozatú szennyvíztisztítók kiépítésére fordítani. A legalább átlagos szintre emelt díj mellett természetesen fokozatosan kell alkalmazni a szennyvízbírság kivetését és az ebből származó bírság bevételeket ugyancsak vissza kell fordítani a szennyvíztisztítás végleges megoldására. - hátrányok: ha a jelenleg ismert gyakorlat tovább folyik, akkor az egyes területeken élő fogyasztók szembenállása tovább fokozódik, a környezetszenynyezés pedig változatlanul fennmarad. 5. számú változat esetén: - előnyök: megfelelő számítások alapján (s erre reális lehetőség van) ki lehet dolgozni egy olyan rendszert, amely a lakossági fogyasztók részére alanyi jogon biztosítja a vízellátást és a szennyvízelvezetést. Meghatározott mennyiségre vonatkozó alapdíj országosan egységes lehetne oly módon, hogy a számításokat nézve egy átlagos szintet képviseljen a díjban. A változó termelési adottságok szükségessé teszik egy díjkiegyenlítés működtetését, amelyet célszerűen több évek 1. ábra. A Dunántúli Regionális Vízművek víz- és csatornadíjai érdekelt bevonásával lehet megoldani (Fogyasztók Tanácsa, Szakmai Szövetség, KHVM stb.). Az alanyi jogon biztosítandó szolgáltatás felett igénybe vett mennyiségek elszámolása már a ténylegesen felmerülő termelői díjon történne. Ez esetben megszűnne az a jogos panasz a lakosság részéről, amely a díjak jelentős szórásával kapcsolatosak. - hátrányok: a díjkiegyenlítés objektív alapon történő megvalósítása nem egyszerű feladat. Változatlanul fennáll a nagy fogyasztók (vállalkozások, intézmények) díjproblematikája, s ezen belül az önkormányzati tulajdonú intézmények díjrendszerének kezelése. A fentiekben bemutatott díjtípusok előnyeinek és hátrányainak elemzése igyekezett azokat a lehetőségeket és problémákat felvillantani, amelyek elkerülhetetlenül előtérbe kerülnek a díjrendszer korszerűsítése kapcsán. A díjrendszer ebből eredő korszerűsítése elkerülhetetlen, mert további, pusztán inflációs díjemeléseket már alig-alig lehet a fogyasztókra áthárítani. A díjrendszer korszerűsítése a fogyasztói problémák megoldásában az üzemeltetői cégek szempontjából is alapvetően fontos abból a szempontból, hogy az alkalmazandó megoldások közül melyik, vagy melyek azok, amelyek a cégek működőképességét is elfogadható módon tudják biztosítani. Tisztában vagyok azzal, hogy a felvázolt lehetőségek egyikétmásikát csak törvényi szabályozással vagy újraszabályozással lehet kezelni, sőt azzal is esetenként talán a politika eszközeit is igénybe kell venni a megoldás érdekében szükséges konszenzus megteremtéséhez. Nyílván ki-ki vérmérséklete, érdekeltsége alapján fog viszonyulni a felvetésekhez, s ez vitára ingerlő lesz. Ha ez bekövetkezik, akkor írásom elérte a célját, mert talán sikerül a vitába minél több érintett szakembert és a szakmán kívülálló „csak" egyszerű fogyasztót bevonni annak érdekében, hogy közösen próbáljunk elfogadható megoldást, vagy megoldásokat találni. 19