Hidrológiai tájékoztató, 1994

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-Szentirmai László-Szentirmai Lászlóné: Adatok Afrika karbonátos forrás-lerakódásairól

Csádban a Tibesti-hegység északi részén a Yebbi-Bou­völgyében folyóteraszokra települt édesvízi mészkövek ismerete­sek [6]. Ezek a pleisztocénben intenzív forrásműködést igazol­nak. A kontinens vízföldtanilag legérdekesebb részeként értékelhe­tő a kelet-afrikai árokrendszerhez és a harmadidőszakban megkezdődött és napjainkban is tartó vulkáni működéshez kapcsolódó hévforrástevékenység. E hévforrások számos helyen, esetenként igen jelentős édesvízi mészkő előfordulásokat hoztak létre. Ennek legészakibb részén Djiboutiban az Assal tó mély depressziójában igen jelentős, utóvulkáni tevékenységhez kapcsolódóan bazaltból törnek fel hévforrások, részben a tóban, részben pedig a keleti és a déli part mentén, illetve annak közelében. E források vízkémiailag sósak [13] és környezetükben édesvízi mészkövet raknak le. A tónál idősebb, ma már nem fejlődő édesvízi mészkő előfordulások is vannak, amelyek kúpok és hosszan követhető vonulatok formájában halmozódtak fel. Képződésük az egykori tófenéken feltörő hévforrásokkal áll kap­csolatban. Édesvízi mészkőképződés ismeretes még Garbesnél és az Abbe-tó keleti részén. Garbesnél nagy fumarola mezők is vannak és a hévforrásokból gipsz- és kénkiválás figyelhető meg. Az ugandai hévforrások nagy része a nagy afrikai árokrend­szerhez és a vulkáni központok környezetére korlátozódik. A legnagyobb édesvízi mészkő előfordulások Ruwenzori keleti részén fakadó hévforrásoknál figyelhetők meg. a Burangai források három fő feltörési helyre terjednek ki. A Mumbuga, Nyansimba, Kagoro-i források mindegyike rak le édesvízi mészkövet. A legszebb, lejtői tetarátás előfordulás a Kagoro-i hévforrásoknál figyelhető meg. Itt említhető még meg, hogy a Katwe-tóban fakadó források édesvízi mészkő szigetet is létrehoztak [13]. Édesvízi mészkő képződött még a Muhakya és a Dwemkorebe hévforrásoknál is. Zaire legnagyobb édesvízi mészkövei is a nyugati árokrend­szer nyugati oldalán települnek. Egyes helyeken olyan hatalmas előfordulások vannak, hogy a mészkövet cementgyári nyersa­nyagként termelik [1]. Ezeket az előfordulásokat a Kivu-tó vulkáni körzetéhez tartozó hévforrások hozták létre. E vízföldtani egység hévforrásai közül Katana, Luvungi és a Luira hévforrá­soknál található édesvízi mészkő [1, 13]. Ezeken kívül még a Tanganyika-tó nyugati partjánál fakadó Niamalonga-i források raknak le édesvízi mészkövet. Természetesen az országban még más helyeken is ismeretes édesvízi mészkőképződés hévforrások­hoz kapcsolódva. Angolában a legismertebb előfordulás Benguela várostól dél­keletre van. A Quime folyó közelében fakadó Ochilésa-i hévforrások raknak le lejtői tetarátás édesvízi mészkövet [14], A forrásokat genetikailag a Benguela környéki vulkánossággal hozzák összefüggésbe. Zambiában a hévforrások az ország délkeleti részén gyakoriak a Zambézi völgyrendszeréhez kapcsolódva. A források nagy része gránitból és a Karru formáció kőzeteiből törnek a felszínre. E források közül a Choma város közelében fakadó Coa hévforrá­sok raknak le említésre méltó karbonátanyagot. Az irodalom [13] még több helyen említ ezen kívül karbonátlerakódásokat. Malawiban a Songwe folyónál Maronde helységnél fakadó hévforrások hoztak létre hatalmas édesvízi mészkő-előfordulást. E források is vízföldtanilag a nagy afrikai árokrendszer keleti ágához tartoznak. Zimbabwe északnyugati részén a Kariba-tó és a Zambézi folyó környezetében számos hévízforrás fakad. Ezek közül többnek a környezetében található édesvízi mészkő. A legjelentősebbek ezek közül a Zongolai hévforrások, amelyek a Zambézi folyótól kb. 2 mérföldre fakadnak a Karru formáció kőzeteinek a vízveze­tő repedéseiből. A forrásterületen belül 8 főforrás található és a nagyobb kovatartalom (60-80 mg/l) miatt kovás édesvízi mészkő válik ki [13]. Dél-Afrikai Köztársaság területéről is számos előfordulás is­meretes [7, 9, 10]. A hévforrások mellett karsztforrásokból és karsztos vízfolyásokban is képződött édesvízi mészkövet írtak le. A hévforrásos genetikájú édesvízi mészkövek közül a legismer­tebbek az Inungi források travertinói [7], A karsztforrásokból képződött édesvízi mészkövek közül részletesebben a Transvaal-i előfordulásokkal foglalkoztak [9], ahol paleozóos dolomitból fakadó források raknak le ún. „vízesés" tufát. A legszebb és a legnagyobb előfordulások az Olifants folyó felső szakaszának mellékvízfolyásait tápláló forrásokból képződtek. A vizsgálatok [9] szerint a karbonátanyag felhalmozódása már a felső-pliocén­ben megkezdődött (Boetsap sheel tufa) és az éghajlati adottsá­goktól függően megszakításokkal napjainkig tart. Malgas Köztársaság. Afrika délkeleti oldalán elterülő sziget is a vízföldtani adottságok alapján bővelkedik édesvízi mészkö­vekben. Az édesvízi mészkövet lerakó hévforrások az egykori ba­zaltvulkánossággal összefüggésben Antsirabe város környezeté­ben találhatók [13]. Az itt átalakult kőzetből és bazalt repedések­ből előtörő hévforrások esetenként hatalmas előfordulásokat hoztak létre. A karsztos kőzetekből előtörő források pedig a sziget déli részén, az Onilahy folyó felső szakaszán és annak mellékvízfolyásaiban raktak le édesvízi mészkövet szép vízesése­ket létrehozva [2, 11], Összefoglalóan megállapítható, hogy Afrikában a forrásokból képződött édesvízi mészkövek általánosan elterjedtek. A legérde­kesebb és a legnagyobb előfordulásokat rendszerint a vulkáni vagy utóvulkáni tevékenységgel kapcsolatos hévforrások hozták létre. IRODALOM [1] Bail A.-Buchstein M.: Les sources thermales et thermo-minerales de la Republique democratique de Congo. XXIII. International Geological Congress. Praga 1969. Mineral and Thermal Waters of the World. B. Oversea Countries vol. 19.1969. 87-104. [2] Battistini R. : Le morphogenese des plateformes de corrosion littorale dans les gres calcaires et le probleme des vasques d'apres des observations faites a Madagascar. Revue de Geomorphologie Dynamique 30. 1981. 81-94. [3] ButzerK. W.-Hansen G. L.: Desert and river in Nubia; geomorphology and prehistoric environments at the Aswan reservoir. University of Wisconsin Press, 1968. 334-394. [4] Combe M.: Les sources thermo-minerales du Maroc. XXIII. International Geological Congress. Praga 1969. Mineral and Thermal Waters of the World. B. Oversea Countries, vol. 19. 1969.123-137. [5] DjellouliA.: Les eaux mine rales et thermales de Tunisie. XXIII. Internatio­nal Geological Congress. Praga 1969. Mineral and Thermal Water of the World. B. Oversea Countries vol. 19.1969.181-190. [6] GrunertJ.: Die Travertinterrasse des Oberen Yebbigue in zentralen Tibesti­Gebirge. (Republique Tchad) in: Bakker Von Zinderen: Paleoecology of Africa. 1976. IX. 14-19. [7] Kent L.E.: The Thermal Waters in the Republic of South Africa. XXIII. International Geological Congress. Praga 1969. Mineral and Thermal Water of the World. B. Oversea Countries vol. 19. 143-164. [8] Lambert A.: Remarques sur les depots de travertins par les cours d'eau et sur leurs consecquences morphologiques. Bull. Soc. Geol. France 38. 5. 1965. 577-588. [9] Marker M. E. : Tufa formation in the Transvaal, South Africa. Zeitschrift für Geomorphologie. 17. 1973. 4. 460-473. [10] Peabody F. £..' Travertines and cave deposits of the Kaap Escarpment of South Africa and the type locality of Australopithecus africanus Dart. Bull. Geol. Soc. Am. 65. 1954. 671-706. [11] Salamon J. N.: Les tufs de la vallée de Onilahy et les Sept Lacs (Sud-Quest de Madagascar) Carbonatées Externes. Tufs et Travertins, 1981. 64-72. [12] Scheuer Gy.: Adatok az algériai Hammam Meskautine-i hévforrások vízföldtani viszonyaihoz Hidrológiai Tájékoztató. 1989. ápr. 41-43. [13] Waring G. A.: Thermal Springs of the United States and Other Countries of the World. Geological Survey Professional Paper 492., 1965.139-163. [14] Weisrock A. et al.: Un exemple de sedimentation carbonatée holocene de type travertineux sur le piemont nord du Haut Atlas (Maroc): la coupe de Makhfamane I. Mediterranée, 57.1986. 1-2. 39-44. 42

Next

/
Thumbnails
Contents