Hidrológiai tájékoztató, 1994

1. szám, április - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Dr. Juhász József: Elnöki megnyitó a Magyar Hidrológiai Társaság 1993. október 19-i tisztújító közgyűlésén

Elnöki a Magyar Hidrológiai Társaság 19' 1990-ben, amikor először nem kellett végre pártjóváhagyás a választásokhoz, Társaságunk visszatért a három éves választási periódusra, az első évtizedekben kialakult hagyományhoz. Döntően anyagi okokból újra élesztettük az évenkénti közgyűlés hagyományát és azt, hogy tisztújító közgyűlést és nem küldött közgyűlést tartunk. Örömmel látom, hogy Társaságunk tagjai megjelenésükkel visszaigazolják ezen hagyományaink újraélesztését. Az éves közgyűlések lehetővé tették Társaságunk munkájának megélénkülését és azt, hogy tetteink és feladataink évenkénti megvitatása tagjainkat közvetlenül is bevonta a Társaság irányításába azzal, hogy véleményüket közvetlenül Társaságunk legfontosabb vezető testülete, a közgyűlés előtt mondhatták el. Tagságunk élt is ezzel a lehetőséggel, ami számunkra nem csak öröm, hanem nagy segítség is volt. Az elmúlt három év Társaságunk életében katalizátorként működött. A pártállami időben eluralkodott mennyiségi szemlélet arra ösztönözte tagjainkat és vezetőinket, hogy minden évben egy kicsit nagyobb taglétszámot mutassanak fel az előző évinél. Ezek a „fejlesztések" nagyon sok hasznos és sok formális eredményt jelentettek. Az elmúlt három évben megszűnt ez a külső feszítő erő, a formálisan hozzánk csapódók lekoptak. Ebben a három évben taglétszámunk leapadt és 3500 főben stabilizálódott. Ha azonban megnézzük havi meghívóinkat és rendezvényeink látogatottságát, Társaságunk munkájának értékén nem tapasztaljuk a legkisebb csorbulást sem. A szakmában kiváló és a szakma előbbrevitelében elkötelezett szakemberek hűek maradtak Társaságunkhoz annak ellenére, hogy a gazdasági közállapotok romlása, a megélhetésért és az igényelt szakmai munka megszerzéséért való egyre nehezebb küzdelem minden részletében a társasági élet ellen van. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy a közgyűlés résztvevőin keresztül minden Társasághoz hű tagunknak megköszönjem kitartását e rendkívül nehéz időben. Példájuk vonzza a fiatal szakembereket Társaságunkba, hogy annak folyamatossága biztosítva legyen. Három évvel ez előtt a taglétszám csökkenés előrejelzésében sokkal pesszimistább voltam, mint amilyen a valóság lett. Most, három év után boldogan látom, hogy tagjaink Társasághoz való hűsége a vártnál jóval nagyobb, és ez olyan támaszt jelent a következő vezetőség számára, amelyről még határozottabban, még keményebben tudja majd a víz ügyét képviselni. Talán nem minden tagunk tudja, hogy három évvel ezelőtt a változás időszakában megszűnt a BalneotechnikaiSzakosztályunk gyakorlatilag a tagok kiöregedése miatt, Békés megyei Területi Szervezetünk pedig azért, mert tisztújítását nem tette meg. Ez időben hónapokat késett Szegedi Területi Szervezetünk tisztújítása. Örömmel jelenthetem, hogy mindhárom egységünk tagsága azóta rendezte saját ügyét, a tagság kezdeményezésére vezetőséget választott és folyamatos nívós szakmai munkát végeznek. Tudjuk, hogy az elkóborolt bárány visszatérése az akolija nagy öröm. Ehhez hasonlóan nagy szeretettel fogadtuk újjászületett egységeinket. Az újralétezés tényén - úgy gondolom - messze túlmutatnak ezek az események. Egyrészt jó példái annak a bensőséges kapcsolatnak, ami összeköti tagságunkat és Társaságunkat, másrészt alátámasztja hitünket abban, hogy a Társaságra szükség van, a Társaságnak feladata van, melyet tagsága felismert. A társasági élet fegyelmi oldala is alapvetően megváltozott az elmúlt három évben. Míg a pártállami időben az OVH hierarhia közvetve biztosította a tagság és a vezetők megfelelő fegyelmét, addig az elmúlt három évben ez már nem volt. Tagjaink is, vezetőink is egyedül önfegyelmükre alapozva végezték munkájukat. Érdekes volt megfigyelni ezt a változást. Egyrészt már a három évvel ezelőtti választásokon volt néhány vezető, aki >. október 19-i tisztújító közgyűlésén kihúzódott a társasági tisztségviselés alól, hiszen ez már feletteseinél nem jelent előnyt. Másrészt egyesek, akik ezt nem ismerték fel azonnal, elvállalták a tisztséget, de rövidesen takarékra álltak. Örömmel kell azonban megállapítani, hogy az elmúlt három év vezetőinek döntő többsége nagy lelkesedéssel, szakmai és emberi tisztességgel végezte feladatát nem egyszer szinte megoldhatatlan feltételek között. A társasági vezetők hittel végzett munkája tette lehetővé, hogy Társaságunk e három évben magas szakmai szinten, széles látókörrel végezte munkáját. Kérem, hogy az elmúlt három év társasági tisztségviselői vegyék köszönetemet önzetlen, alapos és átgondolt munkájukért, mellyel biztosították Társaságunk szervezett, színvonalas munkáját és lehetővé tették eredményeinek elérését. Az elmúlt három év az emberi tényezők nagymértékű megnehezedése mellett gazdasági vonalon is nagyon nehéz volt. Ezt bizonyos mértékig előre látva Társaságunk létrehozta a Hydrologia Hungarica közcélú alapítványt, mellyel tudományos munkánk, elsősorban szakmai folyóirataink támogatását kívántuk biztosítani. Meg kell vallanunk, hogy ez a kísérletünk torzó maradt. Úgy véltük ugyanis, hogy a minisztériumok és vízzel foglalkozó vállalatok - saját szakmai érdekeit is szem előtt tartva - hetek alatt felemelik a Társaságunk által alapításkor betett 100 000 forintot 10-12 millióra, ami már céljaink számára megfelelő volna. Szomorúan kell megállapítanom, hogy három év után is csak egymillió forint az alapítványi tőke, ami gyakorlatilag semmire nem használható. Megismétlődött: „életünket és vérünket, de a pénzünket nem". Remélem, hogy a következő vezetőség több szerencsével jár ezen a téren. A vízzel való foglalkozás eredménye csak hosszú távon, legalább néhány évtized távlatában vizsgálható. Ez kétségtelenül nehezíti a legfeljebb két-három évre előretekintő vezetőkkel való együttműködést. Ma kétségtelenül nincs kéznél egy Podmanitzky Félix, Széchenyi István, Baross Gábor, vagy Kállay Miklós, Klébersberg Kúnó. Tudomásul kell azonban mégis venni, hogy a víz ügye csak nagytávlatú elgondolásokkal, tervekkel szolgálható megfelelően. A Duna-Rajna-Majna-csatorna elgondolásának alapja 900 éves. Duna-Tisza-csatorna első változata 150 éves. A DunaTisza köze aszálysújtotta területeinek most igen szükséges, a Tiszántúl öntözésére vonatkozó tervek 56 évesek; a Tisza szabályozás 130 évig tartott. A hazai vezetékes vízellátás fejlesztése 130 évig tartott. De a falusi vízellátás az első világháború utáni törpevízműtől máig negyven éves és még nincsen befejezve. A szennyvízcsatornázási és -tisztítási program több, mint 100 éves és hátra lévő része még 60 évre prognosztizálható. Mindezek a fejlesztések meg nem kerülhetők, csak halaszthatók az ország fejlődésének visszafogása, a környezetvédelem, az optimális mezőgazdasági termelés és a jóléti társadalom kialakulásának visszafogásával együtt. Társaságunk egész történetében és a legutóbbi három évben is fontosnak tekintette mindezeket a kérdéseket. Szakmai megbeszélésein a vonatkozó vizsgálatok és kutatási eredmények alapján elemezte az eredményeket és a teendőket. Társaságunk tartalmas belső élete az az alap, ami lehetővé teszi, hogy megfelelő színvonalú, szakmai vitákban kikristályosodott ismereteit az ország színe elé vihesse. Az elmúlt három évben erre az eddigieknél is jóval nagyobb szükség volt. Örömmel mondhatom, hogy Társaságunk mindenben megfelelt ennek a feladatnak. Számos olyan alkalom volt, amikor az önkormányzatok segítése érdekében az egész országban, illetve egy-egy régióban megvitattuk a vízzel kapcsolatos teendőket és segíteni próbáltunk a számukra új, felelősségteljes munka megismerésében. Tapasztalataink szerint az önkormányzatok örömmel vették készségünket a rendszeres kapcsolat kiépítésére is. Nem hagyható figyelmen kívül az elmúlt három évben az a 43