Hidrológiai tájékoztató, 1994

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dobos Irma: Az APENTA telep hévízellátása

ben 300-304 m tszf. érték el a mészkövet és a fekil is ennek megfelelően 275-277 m tszf. között jelentkezett. A mészkő e részen már csak 22-25 m vastag volt. A fúrások a mészkövet a peremi helyzetből adódóan kibillent és megsüllyedt helyzetben tárták fel amely nagyon gyakori az édesvízi mészkőelőfordulások környezetében. A kutatási munkálatok egy megközelítően 2,3x1,5 km nagyságú hévforrástavat igazoltak. Az előfordulás környezetében a felszínen a hévizet vezető kőzet - triász mészkő - nem ismeretes. A legközelebbi felszíni kibukkanása Dunaszentmiklóstól keletre kb. 1 km-re a Nagy-Somlyó környezetében ismeretes. Ezért joggal feltételezhető, hogy a vízvezető karbonátos kőzetet az édesvízi mészkő eltakarja. A hévforrástavat egy „római fürdő" típusú fiatal üledékekkel körülvett és elfedett, kiemelt sasbérces helyzetű mészkőrögből kilépő fenékforrások táplálták. A feltárt mészkő egy része igen kemény, tömör, tömeges rétegzetlen vagy vastagpados kristályos kifejlődésű (2. ábra). Ez a mészkőfajta az egykori tóban élt növényzetre utaló nyomokat nem vagy alig tartalmaz. Ennek megfelelően az édesvízi mészkőre annyira jellemző növényzet okozta likacsosság csak ritkán és elszórtan tapasztalható. Ez a mészkőtípus kifejlődése alapján, a tó mélyebb részén, a növényzettől mentes nyíltvízi zónában történt keletkezésére utal, de a forrásoktól távolabb, mivel utólagos oldási üregek-járatok hiányoznak. A mészkő másik része vékonyrétegzett, kemény, likacsos, sok növényi életre utaló nyomot tartalmaz. Ez a mészkőnek a tó növényzettel benőtt parti zónájában történt kiválását igazolja. A 3. jelű fúrás 37 m vastagságú édesvízi mészkőösszletének rétegsorából a hévforrástónál bekövetkezett hidrológiai változások főbb állomásai nyomonkövethetők: a tó mélyülése, felületének növekedése, vagy evvel ellentétes folyamat, a tó elsekélyesedése, felületének esetenkénti csökkenése, partvonalainak dinamikus változása, amely magával hozta a parti vegetációs zóna ingadozását, helyének változását. A 3. fúrás rétegsora alapján többször megismétlődő parteltolódás mutatható ki, amikor a tó annyira összehúzódott, hogy a nyíltvízi zónát felváltotta a növényzettel benőtt parti zóna, azaz a tó elsekélyesedett, és a vegetáció e részen is kifejlődött. Ezt a folyamatot megint a tó mélyülése követte. A partvonal és evvel a vegetációs zóna kifelé eltolódott - a vízfelület megnövekedett. A rétegsorból négy ilyen tó mélyülési szakasz olvasható le. A rétegsort dús parti vegetációra jellemző sekélyvizi genetikájú mészkő záija le, amely a tó végleges elsekélyesedését, elmocsarasodását bizonyítja, egyben utalva a források hozamcsökkenésére majd elapadására. A kapott rétegsorból és az egyéb vizsgálatokból az előzőekben vázoltakon túlmenően, még egyéb paleo-hidrogeológiai adatokra is következtetni lehet. Az édesvízi mészkő 37 m-es átlagvastagságból „látszólag" az olvasható ki, hogy a hévforrások nyomásviszonyai igen nagyok voltak, meghaladták a 30 m-t. Az édesvízi mészkő jelentős vastagsága azonban inkább hegységszerkezeti okokkal magyarázható, mint a hidrodinamikai rendszer ilyen nagy nyomásviszonyaival. A hévforrástónál a fenék többször szakaszosan megsüllyedt ami magával hozta a tó mélyülését és a nyíltvízi típusú mészkő keletkezését. Az édesvízi mészkő összletben kimutatott négy ilyen tömör, növényzettől mentes szakasz alapján négy, a hegységszerkezettel összefüggő süllyedési fázis igazolható. Ennek alapján megállapítható, hogy az Öreghegy-Új -hegyi pliocén hévforrástó életében és e nagy vastagságú édesvízi mészkőösszlet felhalmozódásában a sülyedő mozgást kiváltó szerkezeti mozgásoknak jelentős szerepe volt az egyéb tényezők mellett. Az édesvízi mészkő kifejlődése (tömörség-keménység, kristályosság) azt jelzi, hogy a hévforrásoknak olyan kémiai összetételük volt, amely igen erőteljes karbonát-kicsapódást tett lehetővé. A mészkőösszlet nem mutat a forrásvizeknél vízminőségi összetétel-változást. A korábbi és az újabb vizsgálatok azt valószínűsítik, hogy a Nyugat-Gerecsében itt kezdődött meg az a karsztos hévforrástevékenység, amely még napjainkban is tart, számos édesvízi mészkőelőfordulást hozva létre. IRODALOM [1] Felföldi L: A vizek környezettana. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest, 1981.19-127. [2] Fodor T.-né etal.: A Gerecse hegység északi területeinek felszínmozgásai. Mérnökgeológiai Szemle, 31.1983.107-125. [3] Gábris Gy.: A vízhálózat és a szerkezet összefüggései. Földtani Közlöny, 116.1986.1.45-56. [4] Kőváriné Gulyás E. et. al.: A Gönyü-Nyergesújfalu közötti Duna menti magaspart vízföldtani vizsgálata. Hidrológiai Közlöny, 71. 1991. 5. 277-286. [5] Scheuer Gy.-Schweitzer F.: Tavi-mocsári típusú forrásvízi mészkövek Idfejlódésformái és építőipari hasznosításuk. Építőanyag, 39.1987. 9. 262-267. [6] Scheuer Gy.-Schweitzer F.: A Gerecse és a Budai hegység édesvízi mészkőösszletei. Földrajzi Tanulmányok, 20. Budapest, 1988. [7] Schréter Z.: Budai és Gerecse hegység peremi édesvízi mészkő előfordulások. A MÁFl Évi lel 1951-ről. 1953.111-143. [8] Vitális Gy.: A Dunazúg-hegység hévizeinek vízföldtana és természeti erőforrás-potenciálja. Földrajzi Értesítő, 31.1982.1. 67-81. [9] Vitális Gy.-Hegyi L-né.: Adatok a Budapest térségi édesvízi mészkövek genetikájához. Hidrológiai Közlöny, 62.1982. 2. 73-84. Az Apenta-telep hévízellátása DR. DOBOS IRMA Dél-Budán, az Őrmezői-völgyben Loser János 1864-ben alapította keserűvíz-palackozó telepét, s azt 1895-ben egy angol vállalat vásárolta meg. Ettől kezdve Apenta Rt. néven működött 1950-ig. Az államosítás után több vállalat kezelte, majd 1975-től a Vízkutató és Fúró Vállalat (VIKUV) egyik gyógyvíztelepét képezte [1], 1991-ben azután egy német cég, a Franken Mineralund Heilbrunnen Betriebe Hufnagel GmbH und Co. KG vásárolta meg a telepet, amely ettől kezdve (1991. szeptember) Apenta Ásványvíz és Üdítőital Kft néven üzemel. A VIKUV már 1979-ben a telepet korszerűsítette, s az új nagy teljesítményű töltő gépsor beállítása a termelés növelését ásványvíz-palackozás révén indokolta. Ehhez az ásványvízbázist az 1980-ban elkészült I. sz., majd 1993-ban felújításaként a II. sz., közel azonos mélységű hévízkút képezte (1. ábra). A hévízkút földtani környezete Az Apenta-telep és környékének földtani felépítésében résztvevő felszíni és felszínközeli képződmények megismeréséhez az első adatokat néhány természetes feltárás, majd az 1850-es évek elejétől a keserűvíz kutak létesítése szolgáltatta. Eszerint az Örsödi- és az őrmezői-völgyben a középsó-oligocén Kiscelli Agyag Formációra 1-1,5 m vastag negyedidőszaki agyag települ. A keserűvíz képződésében és tárolásában résztvevő agyagos üledék részletes ásvány-kőzettani vizsgálata azt a következtetést engedte meg, hogy a nagyobb vastagságú kiscelli agyag alatt esetleg eocén vagy triász időszaki karbonátos kifejlődésű kőzetre is lehet számítani, amely a közeli Gellérthegyhez hasonlóan nagy hőmérsékletű hévizet tárol. 27