Hidrológiai tájékoztató, 1993

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Németh Kálmán: 100 éves Sopron vízellátása

Az évtized közepén, amikor a normális élet, benne az ipari fejlődés is megindult, elkerülhetetlenné vált a vízműrendszer bővítése. A korábbi feltárások és a MÉLYÉPTERV kutatásai, tervei alapján megépült a csalánkerti és a kistómalmi vízmű, amely átmenetileg nemcsak a galéria hozamának kiesését pótolta, hanem a növekvő igényeket is ki tudta elégíteni a napi 4000 m'-nél nagyobb kapacitásával. A vízigény azonban továbbra is emelkedett, mert a szükségleten túl, az alacsony vízdíjak mellett, a pazarlás gyakorlattá vált, így a vízmúfejlesztés állandó feladatot adott a városnak. A nyári csúcsokra ugyan ritkán, de az átlagos igényekre mindig megépült a „következő" fejlesztés. Az elosztóhálózat ugyanúgy bővítésre szorult, mint a vízbázisok a háború után - az erős felújítást igénylő - 68,5 km-es városi vezetéket a '60-as évek kezdetére 73,7 km-re bővítették. 1961-ben már az épülő kőhidai vízművet kellett ideiglenesen üzembe venni, de a három évvel későbbi befejezés, a 2600 m

3-es medencebővítés sem adott okot a pihenésre. A VIZITERV feltárta az összes közeli vízbázist, majd elsőnek a fertőrákosi, a Fertő-parti mészkőpadra telepítendő vízmű megépítését javasolta. A vízművet 1971-ben átadták - és bár a galériát a mellette épülő lakótelep terjeszkedése miatt szűkítették - a napi kapacitás 15100 m

3-re növekedett. Az igények növekedésének üteme azonban továbbra sem csökkent, sőt az ipari fejlesztés heti csúcsokat is produkált, vagyis a bővítéseket folytatni kellett. A lakótelep építése miatt a hálózat-, a rövid időszaki csúcsok miatt a medencék térfogatának növelése volt fontos. A Kőhida II. beruházás keretében 1977-ben 4x2000 m

3-es tárolót és egy 7500 m

3 napi kapacitásra bővített víztermelő telepet adtak át. A nöbekedések ellenére ekkor a város napi víztermelési kapacitása csak 18800 m

3-re emelkedett, miután több helyen a kutak kapacitása csökkent, sőt a határérték feletti szennyeződés miatt is kellett kutakat feladni. Többirányú alapos kutatás, vizsgálódás után volt lehetséges a Fertő-parti karsztra még egy nagyhozamú kutat telepíteni, ami 1982-ben napi 20 ezer m

3-re emelte a helyi vízszerzés lehetőségét. Tekintettel arra, hogy ebben az időben már a városi rendszer látta el Fertőrákos, Kőhida, Harka településeket és a rövidtávú tervekben Ágfalva és a brennbergi térség rákapcsolása is szerepelt a további vízszerzések lehetőségét kellett vizsgálni. A VIZITERV tanulmánytervei - amelynek készíttetője az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság - megmutatták, hogy legközelebb Hegykő térségben a pannóniai rétegekből nyerhetünk (15-20 évig) mintegy napi 15000 m

3 ivóvizet, illetve távolabb folyóparti kavicsból Kapuvár, Csorna és Nick térségében ennél sokkal nagyobb mennyiséget. Az igen nagy költségek miatt állami beruházásban, regionális vízműként (Győr-Sopron megyei Regionális Vízmű) a hegykői rendszer első üteme 1984-ben 5000 m

3/d, a másodikban teljes kiépítésű 15000 m

3/d kapacitással 1989-ben megépült. Ezután már úgy tűnt, hogy hosszabb ideig nyugodt lehet Sopron és térségének lakossága, a „vizes forrásokat" a szennyvíztisztításra fordíthatja. A jelenlegi változás azonban új hatásokat szült. Többek között már az ivóvizet is valódi értékén vásárolják, így a tényleges igények jelentkeznek. Hatása jól érzékelhető, mind a csúcs-, mind az átlagos fogysztás fokozatosan visszaesik. Az üzemeltetők feladata az, hogy a víz kitermelésének, elosztásának és értékesítésének optimális módját válasszák, összhangban a gazdálkodás, a fogyasztók és az új tulajdonosok érdekeivel. így jutunk el a szolgáltatóhoz, nevezetesen a Soproni Vízmű üzemeltetőihez, akiknek meghatározó szerep jut a vízellátás színvonala, minősége és főleg a biztonságossága terén. A város beruházásában megépült első vízmű építettője, majd az üzemeltetője a Soproni Városi Vízvezeték RT. lett. Tőlük vásárolta meg 1906-ban a város és saját kezelésbe vette, költségvetési gazdálkodású üzemeltetéssel. Bizonyára célravezető volt ez a forma, mert csak a n. világháború után lett városi, majd 1953-ban megyei tanácsi vállalat. A neve ugyan néhányszor változott, de lényegében a ma is működő Sopron és Környéke Víz- és Csatornamű Vállalatról beszélhetünk, amely 44 éves üzemelési múltra tekint vissza. A vállalat kezdettől víz- és szennyvíz-szolgáltatásokat folytatott, 1963-tól lett a soproni fürdők üzemeltetője. Tevékenysége a volt soproni járás 46 településére terjed ki, ez ma 40 önkormányzati kapcsolatot, rövidesen ugyanennyi társtulajdonost is jelent a víz- és szennyvizes állóeszközökben. Meghatározó közülük Sopron a 60000 fős állandó lakosával és hatalmas idegenforgalmával, valamint jelentős iparával és intézményeivel, ugyanakkor nem lebecsülendő a vidék 32500 fős állandó lakosságának ellátása sem. A szolgáltatások közül kiemelkedik a vízellátás, amelyben Sopron helyzetéről részletesen szólunk. Á közel teljes ellátottságon belül a rendszerek a következők: Sopron térségi vízmű - 7 községgel Fertőmenti térségi vízmű - 12 községgel Nagycenki térségi vízmű - 3 községgel Lövő térségi vízmű - 7 községgel Szakony térségi vízmű - 4 községgel Törpevízmű - 9 községben Közkifolyós vízmű - 5 községben A saját víztermelői kapacitás jelenleg 28000 m

3/d, amely a Megyei Regionális Vízmű szolgáltatásával hosszabb távon biztonságos ellátást ígér. A vízminőség jó, bár több ponton találunk a szigorú MSZ határértékekhez közel álló nitrát-, három településen vasszennyeződést, a sokat emlegetett galéria vize pedig fertőtlenítésre szorul. Az éves vízértékesítés 7 millió m

3 körül mozog, a fogysztás aránya a lakosság-, az ipar- és a közületekkel változó, ma a vízfelhasználásnak több mint a fele a lakosságé. Az országosan tágra nyílt közműolló Sopron térségében összességében kedvező, hiszen a keletkezett szennyvíz 85%-át a vállalat elvezeti, illetve tisztítja. A kedvező arány a soproni helyzetnek köszönhető, ahol 95%-os a keletkezett szennyvizek kezelése, a vízfogyasztás pedig 80%-a a vállalat szolgáltatásának. Sopronban a Vízmű megléte előtti időből származó szennyvízcsatornákat is találunk, de 1907-ből származó tervek vannak szennyvíztelep megépítésére és 1911-ből a város általános csatornázására. Megvalósítás azonban csak az 1960-as években kezdődött az egyesített rendszerű csatornahálózat szétválasztásának elindulásával, ami a szennyvíztelep mechanikai fokozatának 1971ben történő átadásával folytatódott, majd 1987-ben fejeződött be a 15000 m

3/d kapacitású tisztítómű. Ezt követte a vállalatnak ide koncentrált rekonstrukciój a, amivel elfogadhatóvá alakult a telep. Hiányossága a nem kielégítő hatásfok és az iszapkezelés tökéletlensége. Csatornázás területén gond a főgyűjtők túlterhelése, azok kiváltása, valamint a régi csatornák lelassult rekonstrukciója, a szétválasztások tökéletlensége. A vidék csatornázottsága e térségben is gyenge, mindössze négy településen van részleges szennyvízelvezetés, tisztítás. Környezetvédelmi szempontból bíztató, hogy jelenleg már 10 községben kezdődött el a csatornázás és 10 újabb település előkészítése is folyamatban van. Sopron ugyan nem számít fürdővárosnak, de a Tómalom völgyében már 150 éve van fürdőzés, ugyanakkor a két háború között épült a Nagy- és a Kisuszoda, a Lővér-fürdő, valamint a Kádfürdő, a várostól kicsit távolabb a Fertő-strand. AII. világháború után csak a Lövér- és a Kádfürdő maradt épen, felújíthatóvá pedig a Tómalom és a Kisuszoda minősült. Az állami, tanácsi támogatással, vállalati erőforrások kiegészítésével közel 30 évig megvalósított fürdőüzemelés és az 1976-ban átadott fedett uszoda működtetési gondjának a megoldása vált ki nosztalgiát a vízműves dolgozókból. Ezért fáj nekik, hogy az 1992. év őszén az Önkormányzat önálló Kft-nek adta a fürdők üzemeltetését. A vállalat (hamarosan az Önkormányzatok) könyv szerinti 26