Hidrológiai tájékoztató, 1993

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: A plankton rákok mennyiségének és minőségének tér- és időbeli változásai a Balatonban

volna találnunk, mint a tó egyéb részén, de nem ezt tapasztaltuk. A tó nyíltvizében sehol, sémikor nem észleltek olyan nagyságrendű szermaradvány-mennyiséget, hogy a mérgezés okozta részleges Zooplankton pusztulásra lehetne gondolni. Tehát abból a feltételezésből kellett kiindulni, hogy ennek magyarázata a tó halállományának egyenetlen megoszlásában és az új halfajok (angolna, busák) betelepítésének tényében rejlik. Erre vonatkozóan több közvetett és közvetlen bizonyíték gyűlt össze. 9. táblázat. A Balaton északi partvizének összes planktonrák változása 1978 júniusában, a szúnyogirtás hatására (e/lit.) (Zánkai és Ponyi, 1980) vizsgálati hely kezelés előtt kezelés után csökkenés VI. 22. VI. 25. %-ban Balatonalmádi 22,84 15,26 33,2 Balatonfüred 38,09 12,18 68,0 Tihany 16,46 6,74 59,0 Révfülöp 53,16 25,44 52,1 Badacsony 61,76 28,57 53,8 átlag: 38,46 17,64 54,1 0,10<P>0,05 Számos irodalmi adat, de saját vizsgálatok is bizonyítják [25], hogy a szűrő plankton rákok kifalásáért, a ragadozó plankton tagok mellett (pl. Leptodora), minden halfaj ivadéka, valamint főleg a planktonfogyasztó halfajok a felelősek. Az Eudiaptomus gracilis szűrő Copepoda esetében vizsgálataink többek között megállapították, hogy az ivarérett példányok száma - évi átlagban - a Keszthelyi-medencében (1. szelvény) 61%-kal alacsonyabb, mint a Siófoki-medencében (4,5 szelvény). Ez csak a halak okozta kifalással magyarázható, mivel a ragadozó rákok a kifejlett Eudiaptomus példányokat nem fogyasztják. Az eredményeim azt is bizonyítják, hogy Siófoktól Keszthely felé a petés nőstények száma is lecsökkent. Ha ezeket a tényeket összevetjük a balatoni halak elhelyezkedésével a tóban [4], akkor érthetővé válik, hogy a Zooplankton biomassza megoszlása miért „egyenlítődik ki" az egész tóban. Ugyanis a Keszthelyi- és a Szigligeti-medencék (1,2 szelvény) területén a (tófelszín 25%-a) az egész évben lehalászott haltömegnek mintegy 37%-át fogják ki. Ez hozzávetőlegesen azt jelenti, hogy a tó „mesotróf" felén 1 km

2 felszínre 1,61 halfogás esik, az eutróf vizeken ez az érték 2,7 t. Az egységnyi területre eső nagyobb haltömeg pedig jobban kihasználja a rendelkezésre álló haltáplálékbázist. A halivadékok és busák nagymértékű zooplankton-fogyasztására, közülük is a nagyobb testűek elsődleges kifalására, az irodalom számos példát említ. Az Eudiaptomus eseténél maradva, a balatoni süllőivadék táplálkozását többen vizsgálva [34,35] megállapították, hogy a gyomortartalom 18—50%-át e faj populációinak tagjai alkották. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a tóban a keszegfélék relatív és abszolút mennyisége fokozatosan emelkedik, könnyen elképzelhető a legfontosabb halivadéktáplálék, a plankton rákok, nagymértékű kihasználása csak tovább nő. A busák betelepítése ezen a helyzeten csak tovább rontott. A vizsgálatok szerint (10. táblázat) a balatoni busák zooplankton-fogyasztása 400 mm testhosszúság felett majdnem kizárólag zooplanktonból áll. A busa intenzív balatoni betelepítése tehát tovább csökkenti az amúgy is szűkös Zooplankton táplálékbázist. A Zooplankton halak általi nagymértékű kihasználását a modell állatként vizsgált Eudiaptomus gracilis produkcióbecsléséből kapott adatok is bizonyítják. Az 1977. évben kétféle módszerrel, azonos időpontokban, megbecsültük az E. gracilis produkcióját a Keszthelyi- (1. szelvény) és a Siófoki-medencében (4. szelvény) [24], Azt találtuk, hogy felszínre számolva a 4. szelvényen ez az érték magasabb volt mint az 1. szelvényen. 10. táblázat. A balatoni busák béltartalmának összetétele (mgllOcm, %, bélhossz Ponyi, Tamás Zánkai 1975, nem publikált) Év Standard testhossz mm Alga Rotatoria súly % Crustacea 200-300 43,9 10,1 46,1 300-400 30,1 2,5 67,3 400-500 20,8 1,0 78,2 500-600 9,2 0,1 90,7 1974 350-400 400-450 450-500 45,9 7,4 15,9 12,2 5,9 5,9 41,9 86,7 78,1 Ugyanakkor azonban a termelékenység (peteszám/petezsák) éppen ellentétesen alakult. Ez utóbbi azt jelzi, hogy az állat számára a keszthelyi környezet jobban megfelel, mint a siófoki. Ezt a látszólagos ellentmondást a rákfaj nagyobb mértékű kifalásával (elimináció) lehet csak egyértelműen magyarázni. E kérdés jobb megközelítése céljából a Siófoki-medencében (4. szelvény) napi viszgálatokat végeztünk [26], melynek segítségével információt próbáltunk szerezni az elimináció nagyságrendjére vonatkozóan. Sajnos, e vizsgálati típusnak a munkaigényessége nagy, ez ideig a Keszthelyi-medencében ezt nem tudtuk elvégezni, a siófoki tapasztalatok azonban így is tanulságosak voltak. A vizsgálati eredmények legfontosabb tanulságait a 11. táblázatban foglaltam össze. Azt látjuk, hogy 1977-ben - az 1975. évhez viszonyítva - jelentősen csökkent az E. gracilis produkciója, mivel az elimináció (E) mértéke megnőtt. Ehhez hasonló jelenségek zajlanak le a Keszthelyi-medencében is, feltételezhetően a nagyobb haltömeg miatt lényegesen nagyobb az elimináció mértéke, mint Siófoknál. 11. táblázat. Az Eudiaptomus gracilis produkciója, eliminációja és P/B aránya a két vizsgált időszakban mg -m"

3 -nap" száraz súly-% PN PB * ^TORTL PN.B P BB 1975 6,9 9,1 24,4 3,07 4,05 1977 1,9 2,8 30,5 2,95 4,25 P

N=nettó biomassza produkció P

B=bruttó biomassza produkció E=elimináció B=biomassza 6. Összefoglalás Az elmúlt évtizedek során a balatoni plankton rákok minőségi és mennyiségi összetételében jelentős változások következtek be. Az eutróf viszonyokat kedvelő fajok fokozatosan előtérbe kerültek, ugyanakkor a plankton rákok biomasszájának emelkedése nem tartott lépést a fitoplanktonéval. E jelenségek okait három tényezőcsoporttal lehet magyarázni: (1) A fokozódó eutrofizáció következtében a plankton rákok táplálékbázisa. megváltozott. (2) A tavat ért legkülönbözőbb kémiai szennyezések, különösen a part menti vizek gerinctelen faunáját károsítják. (3) A tavi rendszer szerkezetét és működését nem kímélő, halászati tevékenység folyik a Balatonon. IRODALOM [1] Bankós L., Ponyi ].: Dikonirt, aktitnit és cythion hatása különböző rákfajokra. NEVIK1 Közlem., 9, 1979. 265-267. [2] Baron, F., Csonti, ]., Ponyi, J. E.: Investigation of pesticide residues in fish and other aquatic organisms of Lake Balaton and some other aquatic habitats. Annal. Biol. Tihany, 34,1967. 117-128. 46