Hidrológiai tájékoztató, 1993
1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: A plankton rákok mennyiségének és minőségének tér- és időbeli változásai a Balatonban
gyelhetjük, hogy a pillanatnyi állományuk a 4. szelvényen évről évre nő, és 1977-ben elérte azt az egyedszámot, amelyet a korábbi években csak a Keszthelyi-medencében (1. szelvény) találtunk. A D. galeata horizontális előfordulása évtizedek óta azonos. Számuk mindig magasabb volt a Keszthelyi-öbölben (2,5-6, lx több) mint Siófokiban (5. láblázat). Az Eudiaptomus gracilis egyedszáma a 60-as évek közepétől 1972-ig közel azonos volt az egész tóban. 1973-ban lehetett észlelni az első változást a Siófoki-medencében, a pillanatnyi állományuk többszörösére nőtt a Keszthelyihez viszonyítva (6. táblázat). 6. táblázat. Az Eudiaptomus gracilis előfordulása a Balatonban, (e/lit., áltagos értékek), év hó 1 2 3 4 5 Megjegyzés szelvények 1965 VI-X 5,8 7,5 1966 V-XI 10,5 8,5 1967 V-X 8,5 7,0 1972 IV-X 11,9 10,1 1973 IV-VIII 4,3 9,1 1977 II-XII 7,7 1989 V-XI 22,8 5.3 4,6 6,4 5.4 6,9 6,3 havonkénti 7,4 9,2 6,3 gyűjtés 9,0 11,1 8,4 9,6 _23,5_ - 10,6 - heti gyűjtés 54,9 - kétheti gyűjtés 5. A plankton rákok minőségében és mennyiségében beállott változások okai A változások okai három tényezőre vezethetők vissza: (1) a Zooplankton táplálék-bázisának megváltozása, (2) a Balaton kémiai szennyezése és végül (3) a tó halállományának minőségi és mennyiségi átalakulása. 5.1. A táplálékbázis megváltozása. Sebestyén [30] már a 40-es évek közepén szokatlan változásokat figyelt meg a tó planktonjának összetételében. Ennek alapján - hazai kortársait megelőzve - határozottan kijelentette, hogy „a Balaton az oligotrófia és eutrófia határán van, az eutrófia felé hajlik és, hogy a változás az eutrófia fokozódását jelenti", melynek „végső oka külső szennyeződés". Ezek a fontos kutatási eredmények az 50-es években nem találtak visszhangra, évek, sőt évtizedek teltek el azóta, míg e gondolat annyira megérlelődött, hogy elkezdődhetett a rendszeres, az eutrofizálódás folyamatainak alaposabb feltárására irányuló kutatások beindulása. Az 1965. évtől kezdődően az egész tóra kiterjedő rendszeres algológiai és bakterológiai vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy az algák és baktériumok - melyek a Zooplankton alapvető táplálékkészletét jelentik- mennyiségileg és minőségileg az évek során megváltoztak. A kutatások továbbá rámutattak arra is, hogy ugyanazon időszakban a tó egyes területei, trófia szempontjából nagyon eltérők lehetnek [8,10,11,15,36]. Ennek következtében jelentek meg az eutróf vizeket inkább kedvelő fajok, vagy pedig szorultak vissza az oligotróf viszonyokat kedvelők. Konkrét példaként szolgál a már említett Daphnia cucullata esete (4. táblázat). A tó 4-gyel jelzett vízterületén a 10 n alatti algák és baktériumtelepek számának növekedésével fokozatosan emelkedett a pillanatnyi állományuk is. Köztudott ugyanis, hogy a szűrő Daphnia-Y. számára ez a táplálékméret tekinthető optimálisnak. A másik példa a nagytermetű Daphnia galeata fokozatos meghonosodása a tó egész területén. A korábbi kutatások szerint [21, 31] a nagytestű Daphnia-k számottevő mennyiségben kizárólag a Keszthelyi-medencéből ismertek. A számukra kedvező táplálékméret mennyiségi megnövekedésével, a tó egyéb területein is állományuk jelentőssé vált. Az Eudiaptomus gracilis populáció növekedése a tóban összefügghet a kovamoszatok fokozódó elszaporodásával, különösen a Siófoki-medencében (6. táblázat). Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a faj elsősorban űía/omea-fogyasztó [9], Az Acanthocyclops robustus tömeges megjelenése a Keszthelyimedence planktonjában többek között összefügg a tömegesen elszaporodó nagytestű algák, algakolóniák (pl. Microcystis) állandó megjelenésével. Ez a faj omnivóra, tehát az állati táplálék (csillósok, kistermetű ágascsápú rákok stb.) mellett szívesen fogyasztja az algákat is [14], 5.2. A tavat ért kémiai szennyezések. A Balatont a múltban és a jelenben is különböző kémiai anyagok szennyezik [23], Míg a klórozott szénhidrogének az 1970-es évektől kezdve fokozatosan tűnnek el a tó vízrendszeréből, addig, ezzel egy időben új szerek jelennek meg a tóban. Példaként említjük a 2,4-D növényvédő szert. Az 1977. évi vizsgálatok azt mutatták, hogy a 2,4-D már áprilisban megjelent a vízben (1-4 ppb), gyakorisága a vízmintákban fokozatosan növekedett nyár közepére (max. értéke 10 ppb), majd eltűnt. Ez a példa is azt mutatja, hogy a tavat ténylegesen közvetlenül érik kémiai eredetű hatások. Igaz, hogy a példaként említett szernek a mennyisége igen kicsi, azonban nem hagyható figyelmen kívül az a lehetőség, hogy a vízvonal közelében nagyobb koncentrációk is előfordulhatnak. A szerek hatása igen eltérő lehet a vízi gerinctelen fajokra vonatkozóan. A cythion nevű rovarölő szer például a plankton rákok fajaira is eltérően hat (7. táblázat). A Daphnia-fé\ék rendkívül érzékenyen reagálnak erre a kemikáliára. Érdekesek azok a megfigyelések, melyek szerint ugyanazon fajra, ugyanaz a szer, különböző évszakokban eltérő módon hat (8. táblázat). Az adatok azt látszanak bizonyítani, hogy a szerek hatása az állat fiziológiai állapotától is függhet. 7. táblázat. Különböző rákfajok LC i 0 értéke a cythion rovarölő szerrel szemben (20 °C mellett \xgHit.) (Bankós és Ponyi 1979 után) Eudiaptomus gracilis 550 Daphnia hyalina 6,5 Daphnia magna 5 8. táblázat. Dikonirt 96 órás LC S 0 értékei a különböző időszakból begyűjtött Eudiaptomus gracilis-re vonatkozóan (Présing és Ponyi, 1979) időszak átlagos °C mg/liter 1977 ősz 10-11 102,4 1978 tél 0-1 113,5 1978 tavasz 12-13 85,8 1978 nyár 23-24 94,0 A partközeli vizet ért szennyezések egyik sajátos példája a szúnyogirtás során vízbe kerülő vegyszer (cythion) Zooplankton pusztító hatása [37]. Elöljáróban már most megjegyezzük, hogy ezek a károsodások elsősorban akkor nagyobb mértékűek, ha a helikopteres vegygzerkiszórás során a technológiai fegyelem nincs betartva, vagy a pilóták nem veszik figyelembe az időjárási viszonyokat. így történhetett meg, hogy 1980 júniusában a Balatonalmádi-Badacsony között a planktonrák mennyisége a partközeli vizekben átlagosan 54%-kal lecsökkent (9. táblázat). 5.3. A Balaton halállományának minőségi és mennyiségi megváltozása. Már a korábbi kutatások során felfigyeltem arra a jelenségre, hogy a Balaton eu- és mesotrófnak tartott vízterületein a Zooplankton (Rotatoria és Crustacea) átlagos biomasszája csak kevéssé tér el egymástól [22], A Keszthelyi- és a Szigligetimedencében (1. és 2. szelvény) ez az érték 1,2 g-m" 3, a tó többi (mesotróf) területén 1,1 g-m" 3. Itt egy ellentmondás van, mivela tó eutróf részein jelentősebb Zooplankton biomasszát kellett 45
