Hidrológiai tájékoztató, 1993

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Lelkes János: Technikai lehetőségek a kisgazdaságok öntözésében

formájában a kormányzat valamivel több mint 14,0 milliárd Fttal járult hozzá. E keretösszegből ivóvízre 7,57 milliárd Ft-ot (42%), szennyvízre 10,33 milliárd Ft-ot (58%) fordítottak. A fejlesztési kérdések a jövő megalapozását szolgálják. Azonban a jelen egyik legnagyobb és legkritikusabb problémája a meglévő közművagyon hatékony működtetési rendszerének év végéig történő kialakítása, s az átalakulási időben is a szolgáltatás zavarmentes biztosítása. A mintegy 220 milliárd forintnyi korábbi állami tulajdonú közművagyon döntő hányada (80-85%) az önkormányzatok tulajdonába került, s az új tulajdonosok (önkormányzatok) keresik a számukra leggazdaságosabb üzemeltetési módot. Mint ahogy a világban számos helyen, hazánkban is az erőteljes, tőkeerős, dinamikus nagyvízmű részvénytársaságok kialakítása látszik a legkedvezőbbnek, s megvalósításra ez az út javasolható leginkább. A szakmai hatóság - számítva az önkormányzatok szakismeretének hiányára - rendeletet bocsátott ki a víz- csatorna és fürdő vállalatok működésének feltételrendszerére. A szigorú előírások betartása biztosítja a lakosság számára továbbra is a megfelelő mennyiségi és minőségi ellátást, másrészt egyértelmű útmutatással szolgál az ellátásért felelős önkormányzatok számára a tekintetben, hogy - körülményeik mellett - milyen működtetési módozatokra vállalkozhatnak. A közműszolgáltatás - mint vállalkozás - a jövőben éles ellentétbe fog kerülni elsősorban a veszélyes mérgezőanyagokat kibocsátó ipari termelőkkel. Bár egyik oldalon érdekelt a minél nagyobb mennyiségű víz eladásában, a másik oldalon szigorú korlátozásokat kell bevezetni a kibocsátott szennyvizek minősége területén. Az ipari tárca bevonásával országos szinten végre kell hajtani egy un. ipari előkezelési programot. Rá kell mutatni viszont, hogy nem minden esetben maga a szennyvíz előtisztítás lehet a leggazdaságosabb megoldás, hanem igen sok esetben vissza lehet vagy kell nyúlni a gyártástechnológiákba is. Az elmúlt két évben - elsősorban a napi gondok miatt háttérbe szorult a kutatás-fejlesztés kérdése. Bár számos külföldi vállalkozó - sok esetben kellő referencia nélkül - igyekszik többé-kevésbé korszerű tecnológiai rendszerét vagy berendezését értékesíteni, s ezzel az átmeneti „pangási" időt áthidalni, ki kell mondanunk, hogy színvonalas hazai kutatás fejlesztésről, nem mondunk le. A korábbi potenciális kutató és tervezőintézetek leépülésével a szakágazat értékes kutatóinak jó része nagyobb anyagi elismerésért külföldre távozott. Az átalakulásban lévő üzemeltető vállalatok fennmaradásukért küzdenek, szétszórt egyegy személyhez fűződő kutatási tevékenységük is csaknem leállt. A jövő érdekében - a német és angol területekhez hasonlóan - az elméleti, technológiai kutatást az egyetemek, illetve főiskolák szaktanszékeihez rendelve ksll elsősorban végezni, a gépészeti és egyéb méréstechnikai stb. kutatás-fejlesztés a gyártó cégek kell, hogy végezzék, míg az építéstechnológiai fejlesztést természetesen a kivitelezés kell - saját érdekében is -, hogy fejlessze. A K + F állami támogatásról egyértelmű, hogy tovább sem lehet lemondani, az elosztás módját azonban feltétlen át kell értékelni. Ki kell hangsúlyozni, hogy a meglevő létesítmények működésének biztonságát - melynek egyik pillére az időben végrehajtott rekonstrukció - feltétlen a fejlesztés elé kell helyezni. Az előzőkben rögzítettek szerint több száz milliárd Ft értékű új és meglévő létesítmény tervezését, építést, üzemeltetését kell ellátni, melyhez bővíteni, fejleszteni kell az oktatás színvonalát. A víziközművek fejlesztése és működtetése sokrétű, összetett ismereteket kívánó szakmai feladat. A műszaki feltételeken túlmenően a társadalmi átalakulással összefüggő számos jogi és közgazdasági szabályozóját kell még megteremteni, melyek a fejlett országokhoz történő felemelkedéshez a tanulmányban körvonalazott százmilliárdokat biztosítják és annak mielőbbi realizálását korszerű létesítmények formájában lehetővé teszik. Technikai lehetőségek a kisgazdaságok öntözésében* LELKES JÁNOS Öntözési Kutató Intézet, Szarvas A földtulajdon változásában felgyorsultak az események és egyre többen választják az intenzív mezőgazdasági növénytermesztési formát. El kell fogadni, hogy a termelés feltételei között a kisgazdaságokban is döntő szerepe lesz a technikának. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy az öntözésnek, mint speciális agrotechnikai beavatkozásnak milyen igényeket kell kielégítenie. Ma már múlt időben lehet arról beszélni, hogy az öntözést a több termés elérése miatt alkalmazzák. A piacon az öntözve kapott többlettermés csak akkor realizálható, ha annak egyidejűleg a minősége is jobb. Nyugodtan kijelenthető, hogy a napjainkban zajló gazdasági szerkezetváltás az öntözési technikáknak azon megoldásai felé fordítja a figyelmet, amelyeknél közvetlenül kimutatható a termésminőség javító hatás. A vállalkozó autonóm módon, a piaci verseny és a profit kényszere révén dönt és valósítja meg elképzeléseit. Létrehoz egy technológiát, amely neki a legjobb jövedelmet hozza. Technológiája egyedi lesz, idomulva adottságaihoz, anyagi lehetőségeihez és szakértelméhez, valamint a hozzá eljutó szaktanácsok minőségéhez. A vállalkozók közötti konkurencia is abba az irányba hat, hogy a technológiák különfélék legyenek. • Előadásként elhangzott az MHT Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztálya 1992. június 25-i előadóülésén. A technológia egyes elemeit fokozatosan vezeti be a vállalkozó, mert hatékonyságuk különböző és beruházási igényük is változó. Szinte biztos, hogy a kockázatcsökkentő technológiai elemek előnyt élveznek. Magyarországon az öntözés eszközei egyértelműen csökkentik a termelés kockázatát. A nagyüzemi öntözési tapasztalatok jól hasznosíthatók a vállalkozási szférában is, különösen a szántóföldi növénytermesztésnél, de a fólia alatti és szabadföldi zöldségtermesztésnél, a szőlő- és gyümölcstermesztésnél is. Tévhit, hogy a kisüzemi öntöző berendezéseknek kicsinyített nagygépeknek kell lenniük. A nagygépekre társulni lehet. Az öntözés a történelem során is legtöbbször közösségi szervezetekben folyt. A vízellátási infrastruktúra ma is ezt igényli, egyedi megoldások leginkább a helyi vízkivételi helyek lehetőségeire épülhetnek. Nem valószínű, hogy a víz ára, a vízkészletek nagysága és a vállalkozó munkaerő kapacitása a hagyományos hordozható, vagy a tradicionális felületi öntözési módszerek felé fordítaná a műszaki fejlesztést. Különösen nem akkor, ha ezek az eszközök a nagyüzemi gyakorlatban megszokott megbízhatósággal és munkaminőséggel osztják szét a vizet. A vállalkozó abban lesz érdekelt, hogy az öntözőberendezés lehetőség szerint több technológiai műveletre legyen alkalmas. 33