Hidrológiai tájékoztató, 1992

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Mátrai István: A tiszai vízlépcsők kiépítése, Kisköre

1. ábra. A Tiszalöki Vízlépcső elhelyezése 1867, 1954 2. ábra. A Tisza hossz-szelvénye 1937-1944 Az alsó szakaszon akkoriban tervezett, és később megépült NoviBecej-i duzzasztómű jól illeszkedik a csongrádi vízlépcsőhöz (2. ábra). Tiszalök felett felmerült egy komorói vízlépcső, egy vízi-vasúti átrakással. Az akkori 6 milliárdos komorói kikötő nem épült meg, aminek a gazdaságtalanságát az elmúlt 30 év is igazolta. Az ötvenes évek elején elkészültek a vízlépcső részletes tervei, az építés elkezdődhetett, a duzzasztás 1954 óta működik. A partokkal színelő duzzasztási magasság igen kedvező a tiszai hordalék mozgása szempontjából. A lebegtetett hordalék mennyisége 100-3000 mg/m

3 között változik, a nagyobb, az árhullámok idejében áll elő. Tekintve, hogy nagyobb árhullámoknál -1200 m

3/s felett - a gátat nyitják, így a közepes és nagyobb árhullámok hordaléka zavartalanul levonulhat. Az évente átlag 10 millió m

3 hordaléknak csak kis része rakódik le már. A duzzasztás 6 éve alatt összesen 4-5 millió m

3 rakódott le. A későbbi mérésekből megállapítható, hogy a mederben a hordalék 5 millió m

3 körül stabilizálódott. A tiszai hullámtér magassági adataira 100 éve állnak rendelkezésre mérések, amely szerint csak néhány cm-es emelkedés tapasztalható. A hullámtér időszakos árvízi elborítása kedvező a flóra és a fauna élőviszonyaira, tápanyag-ellátottságára, a halgazdaságra, a hullámtér és meder víztestek közötti cseréjére. A tiszalöki duzzasztási szint magassága következtében hátrányos helyzetbe került az egyébként kiváló talajú 6000 ha-os bodrogzugi legelő. A 3,6 m7s kapacitású bodrogkeresztúri szivattyútelep és a nyári gátak nem teszik lehetővé az egyébként két évenként is árvízzel elöntött terület hasznosítását. A nagy szervesanyag tartalmú réti talaj alatt levő, homokos és kavicsos rétegeken át feljut a magas duzzasztott víz a fedőrétegbe, és a felszínre. A hasznosításra szóba jöhetne az erdősítés, amivel évi 300 mm

:nek megfelelő vízmennyiség volna „kiszivattyúzható", vagy szóba jöhetne egy nagyobb kapacitású vízmű létesítése, ha arra szükség lenne (3. ábra). x-x szelvény Tavlat ? Erdősítés ? Vízkitermelés ? p-^y 94.00 '//• Terv.duzz ^1867 (Herrich) Az Alföld öntözésének fejlesztésére szolgáló első reális terv az 1937. évi XX. tc. alapján készült [1], 1941-43. között az Országos Öntözésügyi Hivatalban megkezdődtek a tiszai duzzasztómű előmunkálatai. Tiszalök és Vásárosnamény között különböző változatokat vizsgáltak (2. ábra). Végül a tiszalöki elhelyezés mellett történt döntés. Előnyös volt még a tiszaberceli változat is, különösen a Bodrogzug és a Bodrogköz számára, de csökkent volna a vízerőtermelés. A Bodrog hajózhatóvá tételének nincs különös gazdasági jelentősége. 1943-ban elkészült a duzzasztómű vázlatterve [3], Az elzáró szerkezetre holland és német tapasztalatok alapján a Lith-i duzzasztónál alkalmazott korszerű, háromövű, billenőtáblás berendezést irányoztak elő. Még a háború alatt elkészültek a Dortmunder Unionnál az emelőmúvek. Az akkori nagy búzaexport ellentételeként többszáz tonna Larssen acélszádpallót sikerült a tiszalöki hullámtérre leszállítani, ami szerencsére itthon maradt, és hosszú ideig szolgálta a hidak újjáépítését. 1945 után Tiszalök A háború után folytatódott a tiszai tervezés. A három- és négylépcsős változat közül a háromlépcsős mutatkozott kedvezőbbnek Tiszalök-Tiszabura (Kisköre)-Csongrád elhelyezéssel. kavicsos homok 3. ábra. Keresztszelvény a Bodrogzugban Mindezeket összegezve a tiszalöki vízlépcső 37 éven át jól szolgálta az Alföld vízgazdálkodásának fejlesztését. A Hortobágy völgyének vízellátásán kívül a körösi vízpótlásban, és a debreceni terület vízellátásában nélkülözhetetlen a tiszalöki bögéből induló Keleti-Főcsatorna [2], Tározás Az ötvenes évek messze eltúlzott öntözésfejlesztési tervei nyomán olyan vélemény alakult ki egyes körökben, hogy az öntözésekre nem elegendő a víz, és nagy víztározókat kell építeni. A Tiszán évente 20-40 milliárd m

3 víz folyik le. Még a legszárazabb év nyári hónapjaiban sem volt kevesebb 2-3 milliárd m

3-nél. Ezzel szemben a Tisza-völgy, veszteségek nélküli öntözővíz-fogyasztása 1960-1980 között évi 0,4-1,0 milliárd m

3 között változott (4. ábra). A 60-as évek egyik tározási tervében 44 síkvidéki tározó szerepelt a Hortobágyon, összesen 790 m

3 bruttó tározással [4]. A párolgási és szivárgási veszteségek levonása után 300 millió m

3 maradt volna a haszno45