Hidrológiai tájékoztató, 1992
2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Liptai Edit-dr. Scheuer Gyula: A Kelet-Mátra-aljai források vízföldtani vizsgálata
keresztül kielégítették a község vízigényét és a közelben levő lignitbányászat víztelenítése a forrásokra, illetve a kutakra nem gyakorolt káros hatást. ' A község dinamikus fejlődése miatt az 1980-as évek közepén a nyári hónapokban rendszeresen vízhiány lépett fel. Ennek felszámolása érdekében vízháztartási vizsgálatokra majd egy új kút létesítésére került sor. A vízbázis termelése az 1960-as évek elején 40 000 m 3/év mennyiséggel indult, amely fokozatosan 230-250 000 m 3/évre emelkedett. E víztermelésnél nem következett be az üzemeltetést károsan befolyásoló vízszintsüllyedés. A vízháztartási számítások szerint a napi átlagos víztermelés 800 m 3/d-re fokozható, sőt átmenetileg 1000 m 3/d is megengedhető. Ez a termelés növekedés az eddig rejtetten elszivárgó talajvizet tápláló vizek terhére valósítható meg. Összefoglalva lerögzíthető, hogy Abasámál olyan vulkáni kőzetből származó felszálló vizű forrás található, amely eddig a mátrai források esetében kevésbé volt ismert és létrejöttük kedvező vízföldtani adottságok egybeesésével magyarázható. A források vize ivóvíz minőségű. 2.2. Vízkutatás a domoszlói Vincellér forrásnál. Domoszló község vízellátását első lépésben a Mátra hegység előterében települő felső-pannoniai összlet rétegvizeinek igénybevételével kívánták megoldani. A pannóniai vízadó rétegekre telepített fúrt kútnál 7-8 éves üzemeltetés során nagyméretű vízszintsüllyedés (30 m) következett be fokozatos vízadóképesség csökkenés mellett. E tapasztalatok azt jelezték, hogy a felső-pannoniai összlet a község környezetében olyan vfzföldtani adottságokkal rendelkezik, amelyek a gazdaságos és megbízható vízellátás kialakítását nem feltétlenül biztosítják. Ezért a község vízigényének teljeskörű és biztonságos kielégítése érdekében új víznyerőhely felkutatása vált indokolttá. Az előzetes vizsgálatok szerint a Mátra hegység peremén levő források közül a községtől keletre kb. 1,5 km a Kisnána községbe vezető országút északi oldalán fakadó Vincellér forrás (1. ábra) vehető csak figyelembe. Ezért a vízkutatási munkálatok e forrásnál indultak meg. A Vincellér forrás tulajdonképpen olyan forráscsoport, ahol kb. 1 ha területen elszórtan számos kisebb-nagyobb vízkilépés figyelhető meg vizenyős-mocsaras, nehezen bejárható környezetet alakítva ki. Ilyen környezetben 5 fő kilépési helyet sikerült rögzíteni és vízhozamot mérni. A forrásterületről a mérések szerint 1983-ban az elfolyó vízmennyiség 250 m 3/d-nek adódott. A források foglalása és vízföldtani viszonyainak megismerése érdekében két kutató fúrás mélyült a fonások környezetében. Ezek a következő eredményeket szolgáltatták: Az I. jelű próbakút az egyik forrás kilépési helyén mélyült magfúrással. A fúrás repedezett miocén vulkáni tufás összletet tárt fel. A fúrás mélyülésével a harántolt vízadó repedések számának növekedésével a felszínre törő víz mennyisége is fokozódott. A furat 52 m mélységig mélyült. A lyukból 75 l/min vízmennyiség folyt ki a felszínen. E hozam mellett a források vízadó képessége alig változott jelezve azt, hogy a fúrással feltárt vízadó repedések nincsenek közvetlen összefüggésben a forrást tápláló vízvezető járatokkal. Az I. sz. próbafúrás eredménye bebizonyította, hogy a források vize miocén vulkáni összlethez kapcsolódó szerkezeti törések mentén kialakult töredezett zónákban mozog és tör a felszínre. AII. jelű 102 m mélységig lehatoló próbafúrás kitűzése már a feltételezett hegység pereme vízvezetó töréseinek figyelembevételével történt. A fúrásban feltárt kőzetanyag megegyezett az első fúráséval (3. ábra). Itt is a harántolt repedések számával növekedett a furatból kifolyó víz mennyisége. A kútból 480 l/min vízmennyiséget termeltek ki a próbaszivattyúzás során. A forráscsoport vize a vegyvizsgálatok szerint kalcium, nátrium-hidrogénkarbonátos kis keménységű (9,5 nkf) 20 °C-os langyos vizek csoportjába tartozik, amely szennyeződésre utaló »165 mm 4.0m . furat atme ro ( 1133 mm 102,5m) 4.0m agyag etsó vizbeárcmlás 90 l/min aj N í •ON n? 9 30 l/min vizbeánmtásí: a 60 l/min 30 l/min , vízbeáramlás 20,l/min, vízbeáramlás 102,5 m 3. ábra. A domoszlói Vincellér-forrás II. sz. próbafúrás szelvénye a hidrológiai adatok feltüntetésével Nyugalmi vízszint: +1,15 m, üzemi vízszint: -2,3 m, kifolyóvíz a terepen: Q=230 l/min, vízhőmérséklet: 20 °C, maximális vízhozam: Q„„ »500 l/min, a fúrás időpontja: 1983. komponenseket (N0 3, N0 2, NH„) nem tartalmaz. így a források vize ivóvízként felhasználható kezelés nélkül. A vízföldtani viszonyok és a vízháztartási vizsgálatok alapján e forrásterületről is kb. 600 m 3/d vízmennyiség termelhető ki átlagban. A vízkutatás után kiépült vízbázis üzemi tapasztalatai ezeket a vizsgálati eredményeket megerősítették. 3. Megállapítások A két nagy vízhozamú Kelet-Mátra-alji fonásoknál végzett feltárások és vizsgálatok alapján a következő vízföldtani megállapítások tehetők: 3.1. A megkutatott abasári és Vincellér fonások genetikailag lényegesen különböznek a hegységben ismert nagyszámú leszálló vizű résforrásétól. A vizsgált fonások származásilag a langyos, kis sótartalmú felszálló vizű kiegyenlített vízjárású szerkezeti törésekhez és vulkáni kőzetekhez kapcsolható fonások közé sorolhatók. 3.2. Az eddigi üzemi tapasztalatok és mérések szerint a fonásoknak semmiféle vízföldtani kapcsolata nincs a hegylábi felső-pannoniai rétegvíztartó összlettel. A lignitbányászat nagyarányú víztelenítése a fonásokra nem hatott károsan, nem okozott vízhozamcsökkenést. így rögzíthető, hogy a fonások olyan tároló rendszerhez tartoznak, amelyek függetlenek a környéken ismert egyéb víztartóktól. 3.3. A Mátra hegység déli részén beszivárgó csapadékvizek egy része nagyobb mélységre lejutva a vulkáni összletet fedő rossz vízvezető fiatalabb képződmények alá áramlik és felmelegszik. A fő szerkezeti törések mentén a mélyre lejutott víz pedig a medence felől feláramlik és a felszínre lép fonások formájában. Tehát hasonló jelenséggel állunk szemben, mint a karsztos hegységek előterében ismert hévfonások esetében. 30