Hidrológiai tájékoztató, 1992

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Pálfai Imre: Időszerű vízgazdálkodási feladatok az Alföldön

3.4. A vizsgált két forráscsoport bár nagyobb távolságra van egymástól, vízkémiailag és vízhőmérséklet szempontjából nagyon hasonló. Abepáilási maradék mindegyiknél átlagban alig haladja meg a 300 mg/l értéket. Az összes keménységük 10-12 nkf körül változik. A nátrium tartalom 33-55 mg/l, a kalcium 38-60 mg/l szélső értékek között volt kimutatható. A klorid és a szulfát is közel megegyezőek. IRODALOM [1] Bulla B.: Magyarország természeti földrajza 1962. Tankönyvkiadó, Bp. [2] FTV: Vízbeszerzési szakvélemények 1960-1990. Kézirat, Adattár. [3] LúngS.: A Mátra és a Börzsöny természeti földrajza. Földrajzi monográfiák 1. k. Akadémiai Kiadó Bp. 1955. [4] Vitális Gy.: Az Északi-középhegység vízföldtani tömbszelvénye. Földrajzi Közlemények, 112. 3-4.1988.197-201." [5] VTTUKI: Az országos forrásnyilvántartás 1959. Bp. Időszerű vízgazdálkodási feladatok az Alföldön'" DR. PÁLFAI IMRE Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged A vízgazdálkodásnak a társadalmi (kulturális) és a termelési szférában egyaránt fontos szerepe van, s a természeti környezet védelmében is. E többrétű szerep alföldi sajátosságaira igyekszem itt rávilágítani. A társadalmi (kulturális) szférában mindenekelőtt a lakosság vízellátásáról kell szólni. Az Alföld lakossága a közműves (vezetékes) vízellátással rendelkező települések számát tekintve határozottan kedvezőbb helyzetben van, mint az ország több más vidéke, de a közműves vízellátásba bekapcsolt lakások aránya itt sem kielégítő. A jelenlegi kb 60%-os aránnyal szemben, 80-85 százalékos arány volna kívánatos, összhangban a települési lakásviszonyok javításával. A külterületi, s főleg a közel 200 000 főt kitevő tanyai lakosság egészséges ivóvízellátása egyedi megoldásokat és komoly erőfeszítést kíván, a fokozatosan elszennyeződő talajvízkészlet, illetve bizonyos régiókban (pl. a Duna-Tisza közi hátságon) a talajvízszín nagyfokú süllyedése miatt. A közüzemi vízellátás során szigorúbban kell venni a vízminőségi-egészségügyi követelmények betartását, ami többek között - a vízbázisok fokozott védelmét, a vízkezelési technológiák fejlesztését, jobb minőségű vízkészletek feltárását és azok regionális vízellátó rendszerek útján megvalósítható hasznosítását igényli. Ilyen szempontból az arzénes vizekkel „megáldott" délalföldi régió kitüntetett figyelmet érdemel. Az ivóvízellátásra szóbajöhető vízkészletek korlátozott mennyiségére tekintettel a korábbiaknál sokkal nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani a víztakarékosságnak, ezzel kapcsolatban a nem ivóvízminőséget igénylő vízhasználatok más, értéktelenebb vízkészletből történő kielégítésének. Mindezek a településtervezés és a lakástervezés irányelveinek gyökeres módosítását igényelhetik. E téren a fejlett országok eszközei-módszerei például szolgálhatnak. A lakossági (és ipari) vízhasználat szennyvíz keletkezésével jár, tehát gondoskodni kell annak elvezetéséről és tisztításáról. A csatornázás és szennyvíztisztítás helyzete az Alföldön nagyon elmaradott. A közcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya jelenleg kb. 25%. A csatornahálózaton elvezetett szennyvízmennyiségnek csupán harmada kap kielégítő mértékű (a mechanikáin kívül biológiai fokozatú) tisztítást. A csatornázatlanság következtében számos alföldi településen a talajvíz szintje jelentősen megemelkedett, az elszennyeződés veszélye megnőtt. A közcsatornán elvezetett, de nem kellően megtisztított szennyvizek a befogadó vízfolyásokat szennyező anyagokkal terhelik, az élővizek ökológiai egyensúlyát veszélyeztetik, használatukat megnehezítik, illetve korlátozzák. A helyzet javítása érdekében a közcsatorna-hálózatba kapcsolt lakások arányát az ezredfordulóig legalább meg kellene kétszerezni, a szennyvíztisztító kapacitások egyidejű hathatós növelése mellett, s meg kell oldani •Előadásként elhangzott „Az Alföld jelene és jövője" elnevezésű tudományos tanácskozáson, Debrecenben, 1991. április 26-án. a keletkező szennyvíziszapok ártalommentes elhelyezését, vagyhasznosítását is. Ezek óriási költséget igénylő, de most már a további fejlődést gátló, elodázhatatlan feladatok. A szennyvízcsatorna-hálózatok létesítése és üzemeltetése sík vidéken sokkal költségesebb, mint dombvidéken, tehát ilyen szempontból az Alföld hátrányos helyzetben van. A költségek mérsékelhetők a helyi, egyedi szennyvízelheh :zési megoldásokkal, nyomás alatti szennyvízelvezetéssel, a szennyvizek mezőgazdasági hasznosításával (elöntözésével), amire több alföldi városban van kedvező tapasztalat. Az Alföld vízminőségi állapotának megőrzése, vagy javítása azonban nemcsak a hazai környezetvédelmi munkától függ, hanem a vízrajzilag felettünk elhelyezkedő külföldi országokból érkező szennyező anyagoktól is. Ezek mennyiségének csökkentése - kiszolgáltatott helyzetünkre tekintettel - további, fokozott erőfeszítéseket kíván a nemzetközi vízügyi tárgyalásokon. Az élővizek minőségének védelme az ökológiai egyensúly fenntartásán túlmenően a lakosság üdülési, sportolási és egyéb jóléti igényeinek a kielégítése szempontjából is egyre nagyobb jelentőségű. A folyók menti holtágak ilyen célú jobb kihasználása vízgazdálkodási eszközökkel (vízpótlás, vízfrissítés stb.) is elősegítendő, összhangban a folyók hullámterének, ennek az egészen sajátos arculatú tájnak a védelmével és „komplex" hasznosításával. Általában az egész Alíóldön jobban, tudatosabban érvényre kellene juttatni a víz pozitív tájformáló szerepét. Ez az idegenforgalomra is kedvezően hatna. Kihasználatlanok a lehetőségek az Alföld rendkívül gazdag hévízkészletének gyógyászati, gyógyidegenforgalmi hasznosítása terén is. A termelési szférában az alföldi vízgazdálkodási feladatok közül a mezőgazdasági területek vízrendezése és öntözése a legfontosabb. Az Alföld természeti adottságai kiváló lehetőséget nyújtanak a mezőgazdasági termelés számára. Talán egyedüli korlátozó tényező a víz: az időnként túlságosan felszaporodó belvizek, vagy a nagy hőséggel párosuló hosszantartó szárazságok, azaz az aszályok. E szélsőséges vízállapotok káros hatását többek között vízrendezéssel, illetve öntözéssel lehet mérsékelni. Az utóbbi közel tíz évben főleg az aszály pusztító hatásával kellett szembenézni, ezért az öntözés szerepe felértékelődött. Az aszályprobléma jelentőségét érzékelteti, hogy az 1990. évi országos aszálykárt 40-50 milliárd forintra becsülik. Az Alföld sok hátrányos adottsága között legsúlyosabb gazdasági következménye az aszályoknak van. Jelenleg az Alföld mezőgazdaságilag művelt földterületének kb. 8%-a öntözhető, amit éghajlati szempontból indokolt volna jelentősen növelni. Ennek azonban határt szab a rendelkezésre álló, illetve előteremthető vízkészlet, az öntözésre nem mindenhol megfelelő (szikesedésre hajlamos) talaj és végül a tetemes költségigény, vagyis a gazdaságossági szempontok. Mindazonáltal az öntözött területek növekedésére, távlatilag esetleg megkétszereződésére számíthatunk. A területi növekedés ütemét a kibontakozóban levő világméretű éghajlatváltozás (felmelegedés) hazánkat érintő következményei is befolyásolni fogják. Az öntözött terület kiterjesztése elsősorban 31