Hidrológiai tájékoztató, 1992

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Liptai Edit-dr. Scheuer Gyula: A Kelet-Mátra-aljai források vízföldtani vizsgálata

A Kelet-Mátra-aJji források vízföldtani vizsgálata LIPTAI EDIT-DR. SCHEUER GYULA Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1. Bevezetés A Kelet-Mátra déli előterében levő községeknél a kedvezőtlen vízszerzési lehetőségek és lignitbányászattal kapcsolatos víztelenítési munkálatok miatt vízellátási problémák jelentkeztek az elmúlt évtizedekben. Ezeknek megszüntetése érdekében terelődött a figyelem a hegység lábánál fakadó források vizsgálatára, miután valószínűsíthető volt, hogy származásilag más felszín alatti vízföldtani tájegységhez kapcsolódnak. A vizsgált területen számos forrás fakad. A helyszíni vizsgálatok és megfigyelések alapján azonban gyakorlatilag csak két forrásterület jöhetett vízkutatás szempontjából figyelembe, mert ezeknél mértek olyan elégséges vízhozamokat, amelyek figyelembevételével előzetesen vízbázisként szóba jöhettek egy-egy község vízellátásának megoldása érdekében. A Heves Megyei Vízmű Vállalat megbízása alapján a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat az elmúlt években az abasári és a domoszlói Vincellér forrásoknál végzett vízföldtani vizsgálatokat és megfigyeléseket, amelyek olyan kedvező eredményekkel zárultak, hogy vízbázisként kiépítést nyertek (1. ábra). 1. ábra. Áttekintő helyszínrajz a megkutatott forráshelyek feltüntetésével 1. Abasári források, 2. Domoszlói Vincellér forrás 2. A vízkutatási eredmények ismertetése 2. 1. Az abasári források feltárása. A község vízellátásával kapcsolatos vízföldtani vizsgálatok az ötvenes évek második felében kezdődtek meg. Az előzetes helyzetfelmérés alapján leggazdaságosabbnak látszott a község szélén annak nyugati oldalán az Alföld felé déli irányba benyúló miocén vulkáni kőzetekből álló Sárhegy lábánál fakadó forrásokra alapozott vízbázis létesítése. Ennek megvalósítása érdekében vízkutatási munkálatok kezdődtek, amelyek során tisztázódtak a forráscsoport vízföldtani adottságai. Az abasári források a Sárhegy északkeleti lábánál törtek fel kb. 100x50 m-es nagyságú területen. A több kisebb-nagyobb vízkilépés együttes hozama az akkori mérések szerint átlagban 2501/min-nak adódott. A forrás kiegyenlített nagy vízhozama és 16-19 °C-os hőmérséklete azt mutatta, hogy a források genetikailag alapvetően különböznek az ismert mátrai résforrásokétól. A forrásterületen hat különböző mélységű kutatófúrás készült (1959-1960) a legjobb vízadó forrásokba közvetlenül belefúrva vagy azok közvetlen közelében. Egy fúrás a 100 m mélységet is elérte. A fúrások miocén (bádeni) vulkáni képződményeket tártak fel (2. ábra). Megállapítást nyert, hogy a víz a kőzet repedezetttöredezett szakaszaihoz kötődik. A fúrások mindegyike feltörő vizet tárt fel, 20-150 l/min felszínközeli kifolyóvizet szolgáltatva. A felcsövezés során 1-5 m-es felszín feletti nyugalmi vízszintek alakultak ki. A vizsgálatok így egyértelműen igazolták, hogy a források a felszálló vizű források csoportjába sorolhatók. A kapott eredmények azt is bebizonyították, hogy a forrásterületen a felszínre lépő vizek mellett jelentős vízmennyiség táplálódik be a vízvezető vulkáni képződményeket fedő szemcsés üledékekbe. így a forrásterületre lényegesen több víz érkezik, mint amennyi a forrásokban felszínre lép. 207,1 m B.f. adatok feltüntetésével Nyugalmi vízszint: +5,66 m, üzemi vízszint: -8,45 m, Kifolyóvlz a felszínen: Q«70 l/min, vízhőmérséklet: 19 °C, maximális vízhozam: Q^-860 l/min, a fúrás időpontja: 1989. A kutatási eredmények alapján kutakkal történő forrásfoglalási javaslat készült, kijelölve azok helyét a forrásterületen. Ennek megfelelően három kút készült, amelyek hosszú időn 29