Hidrológiai tájékoztató, 1992

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Váradi József: Csatornák fenntartása

A csaknem egy évtizede tartó csapadékhiányos időjárás a teljesítőképességben beállt romlást a széles közvélemény előtt elrejtette. Az átlagosnál is kisebb terhelést a főművek még jelentősebb károkozás nélkül képesek voltak levezetni. A fenntartás feladatainak újrafogalmazása Az elmúlt évtized pénztelensége kikényszerítette a fenntartási feladatok közötti sorolás elvének radikális alkalmazását, ami elvezetett annak felismeréséhez, hogy a fenntartási feladatok új stratégiájának kidolgozására a feladatok érdekeltségi körök szerinti megosztására van szükség. Ezt követeli meg a tulajdonviszonyokban bekövetkező változás, és teszi lehetővé a piacgazdaságra való áttérés. A fenntartási feladatok újtípusú megoszlásának elfogadásához a már tennészetesnek és magától értetődőnek tűnő módszereket, elveket is megkérdőjelezve kell a fenntartási tevékenységet újrafogalmazni. Felül kell vizsgálnunk a fenntartással kapcsolatban feltehető legfontosabb, - miért, mit, mivel, mennyiért és ki - kérdésekre adott válaszainkat és a kutatás-fejlesztés új eredményeit felhasználva, a társadalmi és gazdasági változásokat figyelembevéve kell az új válaszokat megfogalmazni. A fenntartás szükségessége A vízrendezési és vízszolgáltatási művek fenntartásával szembeni követelmény növekedését több tényező támasztja alá. Területhasználati oldalon megnövekedett a vízkárérzékenység, ami részben a meliorációval, részben a települések belterületén felhalmozott jelentős vagyonnal, valamint az aszállyal van összefüggésben. Nem mellékes új körülmény azonban az sem, hogy addig amíg korábban egy-egy termelőszövetkezet 5-6 ezer ha-os területéből 80-100 ha belvizi elöntést még képes volt a nagygazdaság kompenzálni, addig egy 60-80 ha-os kisgazdaság esetében egy hasonló elöntés már a teljes tönkremenetellel fenyeget. Ez a kérdés már felveti az állami szerepvállalás mértékének, a fenntartási feladatok költségének, illetve gazdaságossági szempontból indokolható ráfordításainak problémáit. Annak a jórészt elhanyagolt kérdésnek az újbóli megvizsgálására lesz szükség, hogy milyen következményei lesznek a fenntartási feladatok tartós, vagy fokozódó elmaradásának. Pillanatnyilag nincs megbízható módszer arra, hogy az elvégzett (esetleg belvíz hiányában éveken keresztül „fölöslegesen" elvégzett) fenntartási munkák költségeit az elhárított kánai, illetve az elért nemzetgazdasági haszonnal összemérhessük. A fenntartási feladatok ilyen szigorú gazdasági megközelítése irreális igény, de a fenntartási feladatok gazdaságossági tervezésének közelítéséről nem mondhatunk le. A kutatás-fejlesztés finanszírozásának 1991-től bevezetett új rendje nem tette lehetővé e probléma vizsgálatát. Ugyancsak a gazdasági racionalitás jegyében kell felülvizsgálni a beavatkozások időpontját, tárgyát és mikéntjét is. Csak a csatornákra szűkítve a problémát, két fenntartási feladattal kell célszerűen foglalkozni. Nevezetesen a kaszálással és az iszaptalanítással. Kaszálás, gaztalanítás A vízszállítószelvény érdességromlása főleg a növényzet elburjánzásának a következménye. Azonos vízhozam és mederméretek mellett a vízmélység és a sebességi tényező összefüggése igen meredek görbével írható le. Ez különösen kisebb csatornaméretek mellett - az érdesség csekély növekedése esetén is a vízszint jelentős növekedését vonja maga után, ugyanakkor a víz sebességének csökkenése miatt nő a meder feliszapolódása, romlik a védképessége. A kaszálás elmulasztásával a csatorna gyeptakarójának minősége romlik, esztétikailag hátrányos és nem utolsó sorban gyomfertőzési gócot jelent. Az egyik legfontosabb feladat tehát abból áll, hogy a mederfenékről, a rézsűről és a csatornához tartozó sík területről lekaszáljuk vagy eltávolítsuk a műszaki, vagy más okból káros növényzetet. E tekintetben ökölszabálynak minősíthető iránymutatás az, hogy évente háromszor kell kaszálni a kettős működésű és a belterületi csatornákat, kétszer kell kaszálni a belvízcsatornákon és a vízfolyások vízkárveszélyes szakaszain, egyszeri kaszálás indokolt kevésbé vízkárveszélyes kisvízfolyás szakaszokon annak érdekébén, hogy a meder ne fajuljon el. Ezzel szemben műveink egy részét évente kétszer, de általában egyszer, jelentős részét egyszer sem tudjuk kaszálni. A pénzügyi lehetőségek és a csupán ökölszabály alapján meghatározott kaszálási szükségesség között tehát nyilvánvaló az aránytalanság. Ennek megszüntetése érdekében részben műszaki, részben pénzügyi (gazdasági) felülvizsgálatok szükségesek. Iszaptalanítás Az iszaptalanítás műszaki igényszintjének meghatározására kevés az információnk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy még egyazon meder esetében sincs azonos (egységes) feliszapolódási folyamat, így nincs egységes iszapolási igény sem. A feliszapolódás szakaszosan jelentkezik és ugyancsak ökölszabály, hogy károsnak tekinthető a feliszapolódás akkor, ha az adott szelvényben a feltöltődés által okozott keresztmetszet-csökkenés eléri a mértékadó vízszállításhoz tartozó nedvesített szelvényterület 15-20%-át. Ez azt is jelenti, hogy általános szabály nem állítható fel, hanem csatornánként külön-külön kell(ene) elbírálni és eldönteni a beavatkozás időpontját és mértékét. Ez ugyanakkor az állapotváltozás folyamatos figyelését, az állapotfelvétel folyamatos végzését kívánná meg. Megjegyzem, hogy a vízrendezés és a mezőgazdasági vízszolgáltatás tevékenységét segítő észlelés, adatgyűjtés és feldolgozás országosan igen elhanyagolt, megújítása sürgős feladat. Állapotrögzítő felmérések hiányában különböző csatornákra különböző iszapolási fordulókat írtak elő. Az átlagosnak tekinthető 10 éves iszapolási forduló elvégezhetősége 70-100 évre tolódott ki, ami műszakilag már értelmezhetetlen, ugyanakkor a medrek feliszapolódási folyamatának felgyorsulása érzékelhető. Ennek oka az, hogy a mezőgazdasági kemikáliák bekerülve a csatornába kedvező életfeltételeket teremtenek a vízinövények számára, de ugyanilyen következményekkel jár az is, hogy a csatornákat és kisvízfolyásokat egyre növekvő mértékben használják fel a tisztított, vagy tisztítatlan szennyvizek elvezetésére. Fenntartási kataszter A feladatok műszaki tervezéséhez, pénzügyi fedezetének biztosításához, a "fenntartó gépek tipizálásához és célirányos fejlesztéséhez, egy olyan fenntartási kateszter elkészítésére van sürgősen szükség, amely műszaki igényszint alapján meghatározott feladatokat, munkavolument és sorrendiséget tartalmaz. A műszaki igényszint meghatározásánál tekintettel kell lenni a főmű által uralt terület hasznosítására, hasznosítottsági szintjére, a meder fizikai tulajdonságaira, igénybevételére és számos más tényezőre. A műszaki igényszint alapján kell megállapítani az évenkénti kaszálások számát, amiből a fenntartási volumen számolható és ahhoz az aktuális költségek hozzárendelhetők. 28