Hidrológiai tájékoztató, 1992

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Fehér György: Korizmis László és kora

Sokat hadakozik a nyomtatásban megjelent mezőgazdasági munkák pongyolasága ellen, másiknak a szerkezetét kifogásolja vagy éppen a tudatlanság ellen küzd, de legjobban a hanyagságokat bélyegzi meg. Ezekről azt tartja, hogy „.. . amúgy mondva készültek, mik különösebben az 1827-1835-dik évi időközben Kassán gyártattak" (I, 337). Jellemző az, hogy még a 19. század közepén Columella-ia hivatkozik, aki szerint a hársvirág jó méhlegelő, ugyanakkor Pethe a „hársfát méregnek tartja", míg más magyar és külföldi méhészeti szakírók „a hársfát a jó méheledelek közé sorozzák". Hasonló ellentmondás tapasztalható a dohányvirággal kapcsolatban is. ' A gazdag könyvészetet szakok szerint csoportosítva mutatja be. Az általános munkák után a földművelésről, gabonatermelésről, dohányról, dinnyéről, a rétmívelésről, külön a lucernáról és ezzel kapcsolatban nem győzi eléggé dicsérni Teschedik Sámuel érdemeit, aki 1779-ben két font lucernamagot hozatott Szarvasra „... a luczernatermesztést annyira vitte, miszerint alig 50 év alatt csak maga Szarvas ezernél több mázsa luczerna-magot eladott. Teschedik a luczernatermesztésről myomtatott utasítást adott ki". Utal egy 1795. évi latin nyelvű egyházi kiadványra, melyben a lucernáról sok érdekes dolog olvalható (1, 339-340). A továbbiakban felsorolja a lenműveléssel foglalkozó irodalmat, majd a szőlőre kerít sort és a földművelést a homok megkötésével és a talaj javításával, az erdészettel és kertészettel fejezi be. Az állattenyésztésben a szarvasmarhánál és lónál bővebben adja a birkatartás, a selyemhernyótenyésztés, a méhészet irodalmát, megállapítja, hogy alig van könyv a sertéstartásról. Gazdag az állatgyógyítási irodalom, majd sort kerít a háztartásra, a mezőgazdasági építkezésre, a számvitelre és a mezőgazdasági mellékiparokra stb. Mintha ezeken a területeken nem mozgott volna olyan otthonosan, mert egy-egy félmondatos megjegyzésnél alig futotta többre. A gazdasági folyóiratokat is szép számmal felsorolja, ezek közül csak a Vizsgálódó magyar gazdát (1796) hiányolom, bár akad más olyan, amelyik csak fél évig működött. Felsorol néhány német és tót nyelvű folyóiratot is. A végén pedig ezt állapítja meg: „Berde (a szerkesztő) Kolozsvárt 'Hetilap' gazdasági tartalommal is; e derék lap azonban, mely Erdélynek mostan egyetlen magyar folyóirata volt, az idén (1855) megszűnt" (I, 348). Bizony nem lehetett könnyű dolga Korizmicsaak még ha volt is segítsége, amikor a fenti bibliográfiát és annak helyenkénti értékelését összeállította: „Hogy gazdasági irodalmunk e rövid áttekintése nem teljes, az kétséget sem szenved. A netán maradt hiányok pótlására azonban sok érdekeset fog majd nyújtani, ha egyszer rendezve, a közhasználatnak megnyitva leend, a Nemzeti Múzeum gazdag könyvtára, valamint nem egy becses adattal szolgálhatnának a hazánkban itt-ott található magán könyvtárak is" (I, 348). Ezzel még csak nagyobb Korizmics érdeme, mert sem könyvtár, sem bibliográfia, sem más segédeszköz nem állott a rendelkezésére, csupán csak a saját és az OMGE könyvgyűjteményre támaszkodhatott és arra a rendkívül széles ismeretre, mellyel rendelkezett. A fentiekben igyekeztem rámutatni Korizmics László szervezői, mezőgazdasági munkája mellett, amit az agrártörténet számára csak ebben az egy könyvében és munkájában szolgáltatott. Azt hiszem, hogy ezen a téren is megérdemli a megbecsülést és a rá való emlékezést. Balassa Iván Korizmics L Az 1816-ban született Korizmics László pályafutásának aktív korszaka a 30-as évek második felétől a 80-as évek elejéig tartott, ezen belül a legtermékenyebb esztendők az abszolutizmus időszakára estek. Az alábbiakban azt tesszük vizsgálódásunk tárgyává, hogy az említett és fordulatokban minden tekintetben gazdag fél évszázad alatt milyen kihívások érték a hazai mezőgazdaságot és erre Korizmics László és kortársai milyen válaszokat, megoldásokat javasoltak. Az első korszakhatárnak magától érthetődően az 1848-as évet kell tekintenünk. Korizmics a reformkor egy évtizede alatt több, a korszakban a legfejlettebb gazdálkodást meghonosító uradalomban töltött be tisztségeket. Szerencséje volt, mert e birtokokon a magyar mezőgazdaságban vezető helyet kihívó elméleti és gyakorlati szakemberekkel hozta össze a sors és tehetsége. Láthatta, tapasztalhatta, hogy a feudális termelési és birtokstruktúra keretei között a termelés minőségének gyökeres változtatására nem nyílik lehetőség. A korszak legfejlettebb birtokainak (Alcsút, Cenk, Ercsi, Mágócs, Surány, Tótmegyer, Léva stb.) gazdaságaiban már ekkor javított háromnyomásos, sőt váltógazdaság keretei között folyt a termelés, amikor az ország több vidékén a két-, illetve háromnyomásos termelést űzték. Meghonosították a kukorica és burgonya termelését, a táblákon takarmánynövények zöldelltek. Az állattenyésztésben ezek az élenjáró birtokok az okszerű juhtenyésztést favorizálták, büszkék voltak törzsjuhászataikra és élvezték a gyapjúkonjunktúra minden előnyét. Ekkor még nem érzékelték a fejlett textiliparral rendelkező országokban végbement változásokat, aminek következtében nem a minőségi gyapjút termelő, hanem inkább a nagy * Előadásként elhangzott a GATE Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszéke, a MAE Mezőgazdaságtörténeti és az MHT Vízügyi Történeti Bizottsága 1991. március 28-i előadóülésén. izló és kora* hozamú, közepes minőségű fajtákat tartó juhászatok váltak gazdaságossá. Ennek negatív hatása majd 1849 után érződik. 1831 és 1867 között megjelenő szakmunkák ismeretében is állíthatjuk, hogy a juh a nagybirtok által szívesen tenyésztett állatfajták közé tartozott és központi szerepet töltött be ezen birtokok állattartásában. Az e témakörben született könyvek (1831 és 1848 között 41 mű) messze meghaladták az állattenyésztés más ágazataival foglalkozó munkák számát. 1855-ben Korizmics maga is publikált a juhtenyésztésről „leveleket", hiszen pályájára és szakmai világnézetére nagy hatást gyakorló Klauzál Imre mellett - aki a kérdés egyik legszakavatottabb ismerője volt - e vonatkozásban igen alapos ismeretekre tett szert. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy Korizmics későbbi szakmai pályafutását illetően milyen meghatározó jelentőségűek voltak a tótmegyeri és a lévai birtokon eltöltött évek. Tótmegyer a korszak váltógazdálkodást folytató uradalma nem tartozott az átlagos nagybirtokok közé. Gazdálkodása bizonyos értelemben egy korai, a feudális gazdálkodás keretei között, a tőkés üzemi és termelési struktúra jellemző vonásait meghonosító gazdaság típusának volt tekinthető. Az országos hírű gazdaságban - nem kevéssé éppen KlauzálImrének köszönhetően - a legtekintélyesebb szakmai előkelőségek fordultak meg, így többek között Benkő Dániel, Czilchert Róbert. A szakmai elit másik korabeli gyűjtőhelye Rohonc; a Batthyány fivérek birtokán 1838-ban Klauzál Imre vezetése alatt létesült magyar tannyelvű iskola, amely a Batthyány birtokon foglalkoztatott gazdatisztek képzésére létesült. Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy 1848 előtt a hazai gazdasági szakképzésben résztvevők száma rendkívül csekély volt, elsősorban az uradalmak részére képeztek ki kis számban szakembereket. Ilyen intézet a keszthelyi Georgikon, a magyaróvári tanintézet és a nagyszentmiklósi földmflvesiskola. 11