Hidrológiai tájékoztató, 1992

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Fehér György: Korizmis László és kora

Rohoncon a tanári katedrán olyan kiváló előadókat találunk, mint a már említett Klauzál, továbbá Hajnik János, Török József, Czilchert Róbert, Benkó Dániel, Tanárky Gyula. Tótmegyeren és Rohoncon a korszak gazdasági, szellem: műhelye alakult ki és Korizmics abban a szerencsében részesült, hogy itt fontos szerepet játszó személyekkel szoros, némelyekkel - pl. Benkó - életre szóló baráti kapcsolatba került. Korizmics pályájának első - rövidebb - szakaszában évekre szóló meghatározó szakmai élményanyagot, ismereteket és nem utolsó sorban ismeretségeket, sőt barátokat szerzett. Hogy a gyakorlati jellegű, a gazdálkodással összefügő ismereteken túl, más szakmai kvalitásokkal is rendelkezett, ezt jól mutatta 32 éves koráig már megjelent két nagyobb terjedelmű írása is. 1848 Korizmics magánéletében is fordulatot jelentett, eddigi gyakorlati tevékenységével szakított és aktív korszakának hátralevő éveiben szervezői, kiadói, írói, szakértői, tisztségviselői feladatok valamelyikét, vagy egyszerre többet ellátva szolgálta a mezőgazdaság ügyét. A magyar történelemben 1848 mérföldkőnek számít, és ez alól a mezőgazdaság sem képez kivételt. Az 1848-as forradalom törvényhozása által kibocsátott áprilisi törvények egy korszak lezárását és Európa fejlettebb régiójához való felzárkózás lehetőségének kezdetét jelentették. A levert forradalom és szabadságharc a magyar nemzet és a Habsburg uralkodóház közötti feszültség (az abszolutizmus évei) hátrányosan befolyásolta a polgári tulajdonrendszerre és termelési módra való átállás problémáitól egyébként sem mentes időszakot. Minőségében más, de a megoldásra váró feladatok súlyát tekintve az előző korszaknál egyáltalán nem kisebb nehézségekkel kellett szembenéznie az egykor robotoltató földesúrnak és az új birtokos parasztnak. A helyzetet tovább bonyolítandó, késtek az új politikai és gazdasági helyzet igényelte törvények és utasítások (hiszen az 1848/49-ben alkotott törvények hatályukat veszítették) ezek bevezetésére majd csak 1853-ban került sor. A megoldásra váró feladatok közül néhányat kiragadva: az egykori földtulajdonosok kárpótlásának elhúzódása, a korábban közösen használt rét, legelő és erdő elkülönítése, az úrbéres földek tagosítása. Maga Korizmics is bekapcsolódott a mezőgazdasággal kapcsolatos törvény- és rendelet előkészítés munkálataiba, így pl. az úrbérválság tervezetéről írott előterjesztése az 1853-as úrbéri patens alapját képezte. 1848/49 után a korábbi földtulajdonosok számára a legnagyobb problémát az ingyenes kézi és igásrobot kiesésének pótlása okozta, amelyet történetírásunk 49 millió napra becsült. Ennek kiváltásához, azaz bérmunkások alkalmazásához gépek és eszközök vásárlásához nem állott rendelkezésre tőke. Ez a tőkehiány egyaránt sújtotta a régi és az új földtulajdonost, miközben a termelési költségek óriási mértékű növekedésének vagyunk tanúi. Míg átlagban 1848 előtt 1 kh termelési költsége 6 frt körül volt, 1848 után ez 22 frt-ra emelkedett. Az abszolutizmus éveire jellemző problémák - a politikai és gazdasági konszolidáció hiánya - az ország hitelellátásában komoly zavarokat okoztak, ennek következménye, hogy még a leginkább kivételezett helyzetben levő nagybirtokos osztály tagjai is csak elvétve jutnak hitelforráshoz. Ezért várta már minden hazai birtokos, hogy az e célra létrehozott pénzügyi intézet, a Magyar Földhitelintézet 1863-ban elkezdje a kölcsönök folyósítását, igaz jótékony hatásából egyelőre csak a birtokos osztály tehetős tagjai részesülhettek. Korizmics, mint az OMGE alelnöke, óriási szerepet játszott az intézet létrehozásában és a hitelosztály vezetésének feladatát is ellátta. Visszatérve a magyar mezőgazdaság 1849 utáni esztendőket követő állapotának vizsgálatára megállapíthatjuk, hogy kétségkívül jelenlevő súlyos gondok ellenére az összeroppanás nem következett be. Hogy ez nem így történt, ebben óriási szerepet játszott az európai gabonakonjunktúra több mint egy évtizeden át tartó időszaka. Közelebbről, a Lajtán-túli területek gabonaéhsége, majd a krími háború teremtette export-lehetőségek, és végül a hazai vasúthálózat gyors ütemű kiépítése, melynek köszönhetően az ország újabb és újabb vidékei kapcsolódtak be a kereskedelem vérkeringésébe. Meg kell azonban jegyezni, hogy a gabona iránt hosszú távon megnyilvánuló kereslet a vetésterületnek a legelők rovására történő feltörésével járt együtt. Ami rövidebb távon előnyt jelentett, az hosszabb távon a gabonatermesztés soha nem látott súlyának növekedését vonta maga után, miközben az állattartás feltételei romlottak, hiszen a legelők kiesését nem pótolták vetett takarmányok termesztésével. Összességében megállapíthatjuk, hogy az 50-es, 60-as évek konjunktúrája a magyar mezőgazdaságot továbbra is a külterjes állattenyésztés és az extenzív gabonatermesztés fejlődési pályáján tartotta. Már az 1848 előtti agrártörténettel foglalkozó részben tettünk említést arról, hogy ha csekély számban is, de léteztek a nyomásos gazdálkodással szakító, váltógazdaságot meghonosító uradalmak. Az abszolutizmus éveinek már felsorolt és fel nem sorolt nehézségei ellenére tovább növekedett az ezt a művelési módot folytató gazdaságok száma, melyek főként Ny- és ÉnyMagyarország térségében feküdtek. Ezekben a gazdaságokban a kukorica, burgonya és vetett takarmányok termesztése mellett, új elemnek számított a cukorrépatermelés elterjedése, a kultúrának az egész gazdaságra és a szűkebb régióra gyakorolt pozitív hatásának a felismerése. Gondoljuk csak Hajnik Jánosnak ez irányú gyakorlati és irodalmi munkásságára. Az ilyen, tehát a belterjes gazdálkodást folytató üzemek bemutatása, propagálása, egyáltalán a magyar nyelvű szakirodalom széleskörű megjelenése az 1849 utáni időszakra datálható és ebben kiemelkedő szererepet vállalt Korizmics László. 1848 előtt a mezőgazdasági témájú szakmunkák és szakfolyóiratok elenyésző számban kerültek kiadásra és ezek jó része sem magyar, hanem német nyelven íródott. A forradalom és szabadságharc előtti pár évben megjelenő magyar nyelvű gazdasági lapok - a Török János szerkesztette Magyar Gazda, a Gazdasági Tudósítások, Rohonci Közlemények - nagymértékben hozzájárultak az agrár szaknyelv kialakulásához, ismereteket közölve elégítették ki az érdeklődők szakmai kívánságait. A magyar nyelven kiadott szakkönyvek a legfontosabb gazdasági tudnivalókat foglalták össze érthetően és világosan, elég ha utalunk Galgóczy 1845-ben megjelent „Népszerű gazdasági földművelés" c. munkájára. A jobbágyfelszabadítás után minden eddiginél nagyobb szükség volt a feudális gazdálkodástól eltérő kapitalista termelési rendszer megkívánta ismeretek széleskörű publikálására. A könyvkiadásra a sikeres külföldi munkák magyar nyelvre fordítása és a benne foglaltaknak a hazai viszonyokra történő adaptálása volt a jellemző. E tekintetben a legsikeresebb vállalkozásnak Henry Stephens: „Mezei gazdaságkönyve" c. munkáját tartották, melynek kiadásában szerkesztésében Korizmics László társainál-BenkóDánielnél ésMóroczIstvánnál - nagyobb részt vállalt. Az abszolutizmus éveiben a legnagyobb népszerűségnek Galgóczy Károlytól először 1854-ben megjelent, majd még négy további kiadást megélt „A mezei gazda népszerű gyám és vezérkönyve" c. munkája örvendett. Ebben a gazdálkodással kapcsolatos alapvető tudnivalókat foglalta össze és azokat gyakorlati példákkal illusztrálta. Jól szolgálták a nemes célt már a 40-es évektől megjelenő jószágismertetések, füzetek, ezekben egy-egy akkor korszerűnek számító, példaértékűnek ítélt birtok gazdálkodásának (vetésforgók, terméseredmények), állatállománya összetételének, gazdasági leltárának leírását olvashatták. Ezek a munkák az utókor kutatói számára is nagy forrásértékkel bírnak. E sorozatban megjelent füzetek munkálataiban Korizmics László is szerzőtárs volt, így a mágócsi uradalomról és Fekete Ferenc kossuthi gazdaságáról írottakban működött közre. A hazai mezőgazdasági kultúra színvonalának emelésében, a magyar nyelvű gazdasági szakirodalom megteremtésében kiemelkedő szerep jutott a mezőgazdasági sajtónak és ennek szervezésében pedig Korizmics Lászlónak. Az 1848-ban megszűnt „Magyar Gazda" helyett 1849-től a „Gazdasági Lapok" lett a félhivatalos, majd az OMGE hivatalos lapja, jelentősége pedig kiemelkedő volt a hazai agrársajtóban. Ennek kiadója, szerkesztője és tulajdonosa volt Korizmics László. Jelentőségét az első években még az is növelte, hogy ez a folyóirat egyike a korszak12