Hidrológiai tájékoztató, 1992

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Góg Imre: A Palicsi-tó

nyugati vagy az északi részéről van-e szó. A nyugati ág fenékszintje 100 m felett van, az északié 100 m alatt. A kemény fenéken különböző vastagságú lágy iszap helyezkedik el. Az 1968-ban és 1969-ben végzett vizsgálatok szerint a vízmélység sehol sem haladja meg a 2,5 m-t. Ez a vízmélység különböző években, de különböző évszakokban is a csapadék mennyiségétől és a talajvízszín magasságától függően megváltozhat. A tó csapadékvízből és a mélyedés felé áramló talajvízből táplálkozik. Valószínűleg ebből erednek a víz mélységére vonatkozó eltérések. A fürdő közelében például kotrás történt, amely a a tó fenekét ezeken a helyeken kimélyítette. A Szabadkától északra és északnyugatra elterülő területek elérik a 130 m tszf-i magasságot. Szabadka város 112 m magasságban, a tó 101 m magasságon helyezkedik el. A terület tehát északnyugatról délkelet felé lejt. A magassági viszonyok azt mutatják, hogy a tó a csapadékvizek gyűjtőmedencéje is. A Palicsi-tó jelenlegi területe 5,6 km

2. A tó valamikor sokkal nagyobb volt, a nyugati részét azonban úttal és vasútvonallal szelték át, majd a nyugati részét még egy gáttal is elrekesztették. A tó 5,6 km

2 területét fürdésre nem lehet egyformán használni. Nyugati ága teljesen eliszaposodott, nád nőtte be és szinte mindennemű csónakos közlekedés megszűnt rajta. A palicsi emberek jöttek rá először arra, hogy a tó vize vagy iszapja egyes betegségek esetében gyógyító hatású. Liebetraunt Gottfried 1780-ban javaslatot nyújtotta be Szabadka városához, hogy a tó szikes vizét felmelegítve gyógyfürdőnek használják. Liebetraut külföldön tanult, majd visszatérve Bács-Bodrog vármegye tiszti főorvosa lett. A javasolt melegfürdő ekkor még nem épült meg. Később Müller János gyakorló orvos 1847-ben megjelent írása lendítette előre a gyógyfürdő felépítésének gondolatát. A tó vizének gyógyhatásáról így írt: „A nép emberi emlékezeteit túlhaladó idő óta mindennemű betegségekben kontárkodva külsőleg használja." Javaslata alapján 1852-ben kezdődött meg a fürdőintézet építése, melyben 1855-től állandó fürdőorvos tevékenykedett. Akkoriban a víz gyógyerejét nagy szódatartalmával magyarázták. A tó vizének vegyi vizsgálati eredményei a múlt században a következők voltak: Häuser Molnár Liebermann (1856) (1856) (1884) Kálium-szulfát _ 0,0619 0,1878 Nátrium-szulfát 0,0956 Kálium-klorid 0,2359 Nátrium-klorid 0,5724 1,2383 0,3423 Nátrium-nitrát 0,0112 Nátrium-karbonát 1,2303 3,1156 0,5813 Magnézium-karbonát 0,2599 0,3709 0,3536 Kalcium-karbonát 0,0364 0,0371 0,0800 Vas-karbonát 0,0146 0,0181 Lítium-karbonát 0,0081 Alumínium-foszfát 0,0173 Alumínium-oxid vasnyomokkal 0,0040 Kovasav 0,0061 0,1797 0,1200 Összesen: 2,2153 gr/l 4,9316 gr/1 1,7981 gr/l Az iszap gyógyhatásának felhasználására 1863-ban a régi fürdőház átalakításával megépült az első iszapfürdő. A fürdőintézet állandóan növekedett, és ez idő tájt már 76 bebútorozott szoba állt a betegek rendelkezésére. A vegyelemzés és a kialakult tapasztalatok alapján, az akkori tó vizével és iszapjával sikeresen gyógyították a görvénykórt (skrofulózist), a különböző ízületi fájdalmak közül a csúzt és köszvényt. Jó eredményt értek el az aranyeres betegeknél, különböző bőrfertőzéseknél és némely idegbántalmaknál. A tó vizének és iszapjának gvógyhatása csakhamar ismertté lett és ezután nemcsak a szabadkaiak keresték fel, hanem bízván a gyógyulásban távolabbi vidékekről is jöttek a betegek. Sokéves tapasztalatok alapján az orvosok a következő betegségekben szenvedőknek javasolták az iszapterápiát: reuma, skrofulózis, csont-, izom- és ízületi gyulladások, különböző parazitás bőrbetegségek, bőrgyulladások, rachitisz, egyes idegbetegségek. A tó látogatottságát nagyban segítette az 1869-ben megépült Szeged-Szabadka, majd az 1883-ban átadott budapest-zimonyi vasútvonal. Szabadka és Palicsfürdő 1894-ben a kövesút, majd 1897-ben villamos vasút megépítésével szorosabb kapcsolatba került egymással. A századfordulón Palics nagy parkjával, sportrendezvényeivel, szórakozási lehetőségeivel közismert fürdő és kiránduló hely volt. Liebetraut nemcsak a gyógyászat miatt foglalkozott a Palicsitó vizével. 1872-ben a tóból sziksó, azaz szóda kitermelésére kért engedélyt, amelyet „Sal alcali minarela"-nak nevezett el. Módszert dolgozott ki a szóda kitermelésére, mely a bepároláson alapult. Tervének megvalósításához a Vértó és a Palicsi-tó közötti részen a mai Nagystrand helyén szódagyárat épített, ahol évi 80 q szódát termelt ki. Liebetraut váratlan halála (1789) után báró Orczy József vezette a gyárat, de ő is hamarosan (1792-ben) meghalt. Ekkor évente 1300 q szódát állítottak elő. Az újabb halálozás után Liedmann János lett a gyár vezetője. Az Alföldön levő többi, igen sekély tó mind szikes tó, így több sziksógyár működött. A gyárak vezetői a palicsi sziksó gyógyászati hatásában kételkedtek, ezért elemzésre Wintert Jakabhoz Budapestre küldték. Winterl a spanyolországi szódával hasonlította össze és azzal egyenlő minőségűnek értékelte. A sziksó-gyártásnak kedvező volt, ha a tóban kevés víz gyűlt össze, és hamar kiszáradt. A kiszáradt területek voltak a székállások, székek, vagy széktalpak. A székálláson virágzott ki harmatos éjjel a sziksó, amelyet összesepertek. Esős vagy nagyon száraz időben nem tudtak gyűjteni. Ekkor a só feloldódott, száraz időben kristályvizét vesztette és „megvakult". Április elején kezdődött a sziksó seprése és késő őszig tartott. A munka első része a széktalpak korai kitisztítása volt. Csak így volt várható tiszta sziksó. Korán harmatos reggel e széktalpon ragyogó fehéren kivirágzott a kristányvíz tartalmú sziksó. Még napkelte előtt a sziksónak csak a felületét seperték össze. A sziksót azután rakásba rakták és néhány napig hagyták, hogy jobban összeálljon és érjen. A sziksót vízben feloldották, majd megszűrték és üstökben addig főzték, amíg kásaszerű anyaggá alakult. Ez a kásaszerű anyag ezután kemencébe került, ahol hevítették, tehát vízétől megfosztották. Ez volt a kuksó, amelyet a szappanfőzők és az üveggyárak használtak. Az elmúlt század közepére az eredményesen működő és híressé vált sziksó gyárak lassan visszafejlődtek. A tüzelőanyag beszerzése miatt mind nagyobb nehézség támadt. A közeli erdőket letarolták, messzebb vidékről pedig drágább volt a szállítás. A külföldi szódaipar kedvezőbb helyzetbe került. A századfordulón Palicsfürdő fejlődésének csúcspontját érte el, erre az időre felújításra szorultak régi épületei, és újakat is kellett építeni. 1909-1912 között az újjáépítés korszaka volt. A tóparti építmények szecessziós stílusban készültek. Ebből az időből valók középületei, melyek szimbólumai lettek később a fürdőhelynek. Ebben az időszakban Palicsfürdő gyógyhatású vizével és gyógyiszapjával, gyönyörű nagy parkjával, sportrendezvényeivel, szórakozási lehetőségeivel kellemes fürdő- és kirándulóhely volt. Szabadka város erőteljes fejlődése azonban a Palicsi-tó vizének szennyeződését hozta magával. A csatornázással ömleni kezdett a szennyvíz a tóba. Először csak a háztartási, később pedig már az ipari szennyvíz is. Ettől az időszaktól kettős feladatot látott el, a nyugati oldalon a Szabadka felőli végén a csapadék- és szennyvizeket fogadta be, a másik vége üdülőterület volt. Eleinte a tónál a szennyeződést észre sem vették, bár már voltak olyanok, akik a város felől érkező szennyvizek negatív hatására figyelmeztettek. 34