Hidrológiai tájékoztató, 1991

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Berczik Árpád: 100 éve született dr. Sebestyén Olga

vékenységének. Tudományos működésének utolsó szakaszában pedig a paleolimnológia területén dolgozva a Balaton őstörténetének feltárását alapozta meg. Kiemelkedő mértékben Neki köszönhető, hogy a Balatonkutatás Tihanyban már a 30-as években az akkor korszerű és máig is megalapozó ökológiai szemlélettel folyt. Amellett, hogy fontos feladatnak tartatta az állat- és növényvilág feltárását — osak Ö rendelkezett a Balatonból kimutatott fajok katalógusával — kezdettől fogva kutatta a szervezetek, társulások és közvetlen környezetük kölcsönhatásait, a táplálékhálózat szövevényeit, az anyagforgalom alapvető jellemzőit. A környezeti kapcsolatokra is kiterjedő figyelme magában foglalta a meteorológiai hatások elemzését és már az 1950-es években, a Balatonba ömlő patakok viszonyainak kutatását. Ez utóbbi a ma annyira általánossá vált team-munka példás előfutára volt hazánkban. Rendszeresen és érdeklődéssel fordult minden társtudomány felé, amely a tavi élet alapvető összefüggéseinek jobb megismeréséhez segítette. Páratlan volt állandó kapcsolattartása a rokonterületek képviselőivel. A gyakorlati kérdések iránti nyitottsága nála már évtizedekkel korábban az interdiszciplinaritáson alapult, akkor, amikor még ez a szó nem volt elcsépelt közhasznú fogalom. Számára fontos volt, hogy a tudományos eredmények a gyakorlat, az alkalmazás számára is rendelkezésre álljanak. Ezért tartotta kötelességének, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával még nyugdíjasként is több írásban foglalja össze a Balatonra vonatkozó ismereteit, aggályait; korábban nemegyszer a napilapok nyilvánosságát is igénybevette. Pedig tanulmányai, könyvei, a problémafeltáró, ismeretterjesztő írások nem születtek könnyen, mert az írott, vagy kimondott szó súlyáért mindenkor különleges felelősséget érzett. A vázoltakból természetesen következik, hogy ennek a tudósnak kezdettől, 1949-től fogva közöttünk volt a helye a Magyar Hidrológiai Társaságban, a már első évben megalakult Limnológiai Szakosztály élvonalában. Sokszor hangsúlyozta, mennyire nagyra becsüli a Társaság célját és tevékenységét, mennyire jól érzi magát ebben a körben. Életrajzi feljegyzéseiben külön másfél oldalt találtunk e címmel: Kapcsolat a Magyar Hidrológiai Társasággal. Ebben a minden vízzel foglalkozót egyesítő körben egyrészt kiszélesedett a saját szemlélete a társtudományok irányában, másrészt sokat tett saját szaktudományának megismertetése érdekében a társtudományok képviselői számára. Emlékezetes marad 1950-ben, Hévízen, a Társaság első Balatoni Ankétján felkérésre elhangzó látnoki előadása a Balaton veszélyeztetettségéről. Maucha Rezső tiszteleti tagunk utódjaként, mint a Limnológiai Szakosztály elnöke, átfogó munkaprogramot dolgozott ki és valósított meg, a társtudományok szakembereinek széles körét vonva be a szakosztályi életbe. Interdiszciplináris és komplex szemléletű volt már akkor, amikor e fogalmakat még használatba se vettük, önzetlen társadalmi munkáját éppoly komolyan vette, mint bármely más kötelezettségét. Társaságunk testületei mindenkor megkülönböztetetten figyeltek szavára; a Társaság sok egykori vezetőjével (pl. dr. Mosonyi Emil, dr. Vitális Sándor és dr. Papp Ferenc), vezető szellemiségével kölcsönösen nagyra becsülték egymást. Hivatott tanítómesterként meggyőződése volt, hogy hatalmas tudását, olvasottságát meg kell osztania mindazokkal, akik hozzáfordulnak, akiket maga köré gyűjt. Tette ezt pedig nagy türelemmel szóban, levélben, laboratóriumban és terepen, nem egyszer anyagi áldozatokat is hozva. Mindnyájan ismertük és csodáltuk fegyelmezettségét, felelősségtudatát a munkában, magatartása minden vonatkozásában. Szigorú mércét alkalmazott önmagával és másokkal szemben. Sokszor nem is volt könnyű éppen ezért irányítása alatt dolgozni, legalábbis addig nem, amíg megértettük eljárásának igazát, szinte félelmetes nevelő erejét. Mégis: mentünk hozzá fiatalon, idősebb korban mindnyájan, akik a limnológia, hidrobiológia terén kíséreltünk meg valamit tenni. Egyetemi magántanári előadásait is, amelyeket sajnos csak néhány éven át tarthatott, alapos felkészültség mellett az önálló gondolkodásra nevelés, a műhelymunka, az iskolateremtés szelleme hatotta át. Fontos kötelességének tartotta, hogy 'különösen az angol nyelvterület akikor alig hozzáférhető szemléletfejlesztő, új értékes munkáit megismertesse az itthoniakkal; a jelentős műveket kéziratos fordításában adta kezünkbe. Az emberi értékeket sohasem rang szerint mérte, mint ahogy az ö igazi rangját sem kitüntetései, címei, vagy beosztása ; hanem elsősorban személyisége adta meg. Hiszen Sebestyén Olga fogalom volt és az is marad itthon és hazánk határain túl. Munkásságának eredményességét itthon több állami kitüntetéssel ismerték el, és kicsinyes gánosasikodások elhárítása után, 1972-ben — nyilvános vita mellőzésével — a biológiai tudomány doktora fokozatot is elnyerte. Különleges örömmel és büszkeséggel töltötte el, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság a Bogdánfyés a Schafarzik-emlékéremmel, majd tiszteleti tagsággal tüntette ki. Nagy nemzetközi tekintélye — amely kizárólag tudásán és egyéniségének nagyságát alapult — sok megbecsülést szerzett hazájának, a magyar tudományosságnak is. A valóban világszerte elismert tudóét a nagy tekintélyű Nemzetközi Limnológiai Egyesület, a SIL alelnökévé választotta. Ezt a helyet rajta kívül csak egyetlen magyar ember, Maucha Rezső akadémikus töltötte be. Az Ö vonzóerejének volt köszönhető, hogy az eiső Nemzetközi Paleolimnológiai Kongresszust Magyarországon, Tihanyban tartották meg. Üttörő szervezőmunkát folytatott a magyar egyéni SIL tagság növelésére. Politikai aktualitásoktól független, mélységes szálak fűzték elsősorban szülőföldjéhez, Erdélyhez, ahová öreg korában még egyszer elzarándokolt, nemkülönben a Balaton vidékéhez (ahol fél évszázadot töltött!) és egész magyar hazájához, népéhez. Egyénisiégének kétségtelen vonása volt magyarságtudata. Emberi magatartására jellemző, hogy ha méltánytalanság érte — mert ebben is volt része — azt, ha helyesnek látta, igazát védve, de nagy önfegyelemmel és méltósággal viselte el. Belső tartása akkor sem roppant össze, amikor utolsó éveinek testi törődöttségét kellett elviselnie. Mélységes kötelességtudatát tükrözte, ahogyan még ereje teljében intézkedett gazdag szakirodalmi gyűjteményének közkinccsé tételéről. 96. életévében 1986. november 25-én húnyt el Budapesten, kívánsága szerint a tihanyi temetőben nyugszik. Tudósi és emberi példája hosszú ideig szolgálhat még példaképül mindnyájunknak. Dr. Bérezik Árpád 14