Hidrológiai tájékoztató, 1991

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Varró Endre: Megemlékezés dr. Németh Endréről, születése 100. évfordulóján

Megemlékezés dr. Németh Endréről, születése 100. évfordulóján Dr. Németh Endre (1891—1976) 1941-ben, műegyetemi tanári kinevezése Idején készült, színezett tusrajzról A magyar mérnökképzés, működésének 200 éve alatt sok kiváló egyéniséget adott az országnak, akik széles látókörrel, nagy távlatokban gondolkozva oldották meg a maguk korának műszaki feladatait, éspedig olyan színvonalon, amelyet a külföldi szakemberek is nagyra értékeltek. Ezeknek a nagynevű mérnököknek a sorába tartozott dr. Németh Endre, aki Magyarország történetének igen nehéz időszakaiban, a két világháború között és a második világháború után vállalta olyan feladatok elvégzését, amelyek kétségtelenül az ország érdekét, hosszú távú fejlődését szolgálták, amelyeknek megoldása azonban a kedvezőtlen körülmények között a feltétlenül szükségesnél nagyobb áldozatvállalással járt. Gazdag életútja során a mérnöki munkakör minden területén szerzett gyakorlati tapasztalatokat: volt tervező, kivitelező, nagy jelentőségű munkák szervezője és irányítója. Mindezen ismereteit végül a mérnökképzésben hasznosította. Életrajzát, tevékenységét, annak sokrétűsége miatt nehéz röviden összefoglalni, az alábbi rövid tájékoztató azonban talán kiegészítheti tanítványainak emlékeit, és tanulságos lehet azok számára is, akik őszinte érdeklődéssel, a tapasztalatszerzés szándékától vezérelve fordulnak műszaki múltunk története, hagyományai, kiemelkedő személyiségeinek élettörténete, munkássága felé. Németh Endre 1891. november 19-én született Pécsett, hat gyermek közül a legfiaitalabbként. Apja, Németh István pénzügyi titkár, anyja Rátkay Mária volt. Középiskolai tanulmányait Pécsett és Debrecenben végezte. Debrecenben érettségizett 1909-ben, kitűnő eredménnyel. Matematikai érdeklődésének már a középiskolában jelét adta; a Középiskolai Matematikai Lapok és a párizsi Journal de Mathématiques gyakran közölte matematikai feladvány megfejtéseit és az általa kidolgozott matematikai feladványokat. Főiskolai tanulmányait a budapesti Műegyetemen végezte az 1909/10—1912/13 években; 1913-ban kapott mérnöki diplomát. 1913. december 1. és 1914. augusztus 1. között Ott József építési vállalkozónál dolgozott a besztercevölgyi Iparvasút kitűzésén és építésén. Az első világháború elején, 1914. augusztus l-jén vonult be katonai szolgálatra; 14 hónapos doberdói frontszolgálat után kiképző tiszt lett, majd 1918. január 1jétől repülő-kiképzést kapott; 1918. november 15-én szerelt le. Frontszolgálata alatt megkapta a II. oszt. vitézségi érmet, a bronz Signum Laudist, a Károly csapatkeresztet. 1918. december 1—1922. június 30. között a Rimamurány Salgótarjáni Vasmű Rt. ózdi bányaigazgatóságán dolgozott; az üzemi berendezések, épületek, vasutak terveit készítette és építését vezette, végzett geodéziai és bányamérési munkákat is. Ezt az időszakot mindig rokonszenvvel emlegette, az embert próbáló nehéz bányamunkát nagyra becsülte, és évtizedek múlva is szívesen használta a -mindig időszerű „Jó szerencsét!" bányászköszöntést. 1922. augusztus 1—1923. január 1. között a szénbányászat előadója lett az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság műszaki osztályán. Vízügyi szolgálatát 1923. január l-jén kezdte a Földművelésügyi Minisztériumban, az Országos Halászati Felügyelőségnél, és itt dolgozott 1932. június 1-jéig. Mintegy 25 tógazdaság terveit készítette a föld völgyzárógátakkal, csatornákkal, műtárgyakkal együtt, és vezette az építést, karbantartást. Részt vett — külön megbízások alapján — a minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztályának egyéb munkáiban is, többek között a csepeli kikötő és gabonatárház építésében. 1932. június 1. és 1935. november 1. között a budapesti Kultúrmérnöki Hivatalban dolgozott. Vízrendezési munkák tervezése, végrehajtása, ilyen munkálatok engedélyezése, ivóvízvezetékek, csatornák, szennyvíztisztító berendezések terveinek felülvizsgálata volt a feladata. — Ebben az időben kezdett behatóbban foglalkozni az Alföld öntözésének kérdésével, öntözőrendszerek és az öntözés gyakorlatának tanulmányozása céljából saját költségén 1930-ban Franciaországba, 1931, 1933, 1934, 1935-ben Olaszországba utazott. Tapasztalatait több tanulmányban ismertette. Tapasztalatait értékelve a Földművelésügyi Minisztérium Műszaki Főosztályán felállított tervezési csoporthoz helyezték át; itt önálló, kezdeményező szerepkört kapott. Ebben a beosztásban 1935. november 1. és 1937. május 1. között irányította a Tiszalöknél tervezett duzzasztóműhöz csatlakozó, 200 000 katasztrális holdas, és a tiszafüredi szivattyútelep és a hozzá csatlakozó 20 000 katasztrális holdas öntözőrendszer keretterveinek és tervváltozatainak készítését. 1937. május 1. és 1940. január 13. között az öntözőrendszerek keretterveinek végrehajtása céljából létrehozott Országos Öntözésügyi Hivatalban a Vízhasznosítási Osztályt vezette. Az osztály 21 mérnök, 4 agrár és számos más képzettségű munkatársa végezte el a mintegy félmillió katasztrális hold terjedelmű alföldi öntözőrendszer területének felmérését, a rétegvonalas térképek elkészítését, a csatornahálózat, műtárgyak tervezését. — Az osztály irányítása alatt működött több kísérleti öntözőtelep. Ez idő alatt készült el teljesen a tiszafüredi öntözőrendszer. 1940. január 13-án a budapesti Műegyetem mérnöki és építészmérnöki karának és a Műegyetem tanácsának egyhangú határozata alapján az I. Vízépítéstani Tanszék nyilvános rendkívüli, 1940. december 30-án nyilvános rendes tanára lett. A Tanszék munkáját 1962. augusztus 31-ig, nyugdíjazásáig irányította. Egyetemi tanári működési alatt jelentősen emelte a tananyag színvonalát a matematikai és fizikai szemlélet bevezetésével az addig nagyrészt tapasztalati alapon művelt tudományágakba. Az elmélet és gyakorlat kapcsolatát a Tanszék budapesti hidraulikai laboratóriumának és nagymarosi mérőtelepének kifejlesztésével, felszerelésének tökéletesítésével biztosította. A mérnöki karnak 2 éven át prodékánja, 4 éven át dékánja volt egy olyan időszakban, amikor az oktatást a háborús károk nehezítették, az egyetemi oktatók munkáját pedig a hallgatók jelentősen megnőtt száma és a tananyag gyors ütemű fejlesztése a korábbinak többszörösére növelte. Egyetemi tankönyvei, a Hidrológia és hidrometria, a Hidromechanika, valamint egyetemi jegyzetei nemcsak a hallgatóknak szol-