Hidrológiai tájékoztató, 1991

ISMERTETÉSEK, HÍREK - Dr. Dobos Irma: Budapest csatornáztörténetének kiállítása

Végül az MHT Ipari Vízgazdálkodási Szakosztályá­nak feladataként jelölte meg a szakmai alapokon nyugvó, jó értelemben vett politizálást. A találkozó egyik legérdekesebb programja a szak­mai konzultáció, fórum volt. A feltett kérdésekre az érintett tárcák képviselői válaszoltak. A válaszokból a következőket érdemes kiemelni: A 2/1979. OVH sz. rendelet visszavonásával kapcso­latban — a jogszabály a deregulációs program keretében került visszavonásra, de a benne foglalt főbb elő­írások, amelyeket felsőbbszintű jogszabályok is tartalmaznak, továbbra is érvényben vannak (pl. a Vízügyi Törvény előírásai a hidrotechnológu­sok alkalmazására vonatkozóan); — az ipari vízgazdálkodás jogi szabályozása a Né­metországban alkalmazott jogszabályokhoz ha­sonlóan fog történni. Szennyvíz- és csatornabírság — a szennyvízbírságot első fokon a környezetvédel­mi hatóság szabja ki; — ugyanaz a hatóság jogosult egyedi minőségi pa­raméterek előírására; — a csatornabírságok kiszabását majd az önkor­mányzati hivatalok végzik, a szennyvíztelepeket üzemeltető cégek közreműködésével. Vízügyi Alap támogatás — a támogatás elnyerésének feltételei az 1991. év­ben változatlanok maradnak; — az Alap sorsáról, pénzügyi forrásairól és az oda­ítéléséről később születik döntés. Hatósági engedélyezés — a vízkészletek mennyiségi-minőségi védelme a környezetvédelmi hatóság feladata lesz; — a részletes szabályozás, eljárás formáit (a fel­adatkörök megosztása után) a jövőben dolgoz­zák ki. Hulladékok elhelyezése — a lényeg a hulladékok képződésének megelőzése, az elhelyezési, ártalmatlanítási igény csökken­tése; — megoldásra vár a kommunális (települési) hulla­dékok elhelyezése és hasznosításának megoldása. Ipari, statisztikai adatszolgáltatás Az 1989. évi adatbázis összeállítása megtörtént, a rendszer működik. A további adatszolgáltatás módját és tartalmát ágazatközi egyeztetés alapján az önkor­mányzati igényeket is figyelembe véve kell kidolgoz­ni. Környezethasználati díj A környezethasználati díj a természeti erőforrások takarékos használatát kell hogy elősegítse. Az egyik lényeges elem, hogy az elfogadható igénybevétel után díjat kell majd fizetni, viszont az indokolatlan igény­bevételt és szennyezőanyag terhelést progresszív bír­ságokkal fogják szankcionálni. A második napon a résztvevők ipari üzemek vízgaz­dálkodási rendszerének ismertetését hallgatták meg, valamint megtekinttették a BVK és a TVK videofil­mes bemutatóját. Az előadások alapvető célja olyan bevált vázgazdál­kodási optimalizálási, szennyvízkezelési, valamint hul­ladék hasznosítási eljárások bemutatása volt, amelyek alkalmazása hasonló termelési profilú üzemekben in­dokolt. 10 előadás hangzott el és sajnos többször elő­fordult, hogy az előadó a rendelkezésre álló időben nem tudta minden, széles körű érdeklődésre számot­tartó gondolatait elmondani. Az Ipari Vízgazdálkodási Szakosztály ezért azt tervezi, hogy az üzemi vízgaz­dálkodási rendszereket bemutató előadásokat kiadja, hogy azok az üzemi hidrotechnológusok számára hoz­záférhetők legyenek. Záró előadásként bemutatásra került az ipari víz­gazdálkodási menedzser számítógépes program, az üze­mi vízgazdálkodási rendszerek optimalizációjának egyik hatékony, jövőbeni eszköze. A rendezvény második napján rövid időre vendé­günk volt dr. Juhász József, az MHT új elnöke. Üd­vözlő szavaiban röviden utalt a Társaság előtt álló fel­adatokra, amelyek elvégzésében számít az Ipari Víz­gazdálkodási Szakosztály tevékeny közreműködésére is. Zárszavában Balázs László, az OVH Vízellátás-csa­tornázás Főosztályának vezetője kiemelte, hogy a ta­lálkozó megrendezésének külön jelentőséget adott az ágazat átszervezése. Reményét fejezte ki, hogy az elő­adások és a konzultáció során elhangzottak hasznos útravalóul szolgálnak a megjelent hidrotechnológusok számára. Értékesnek ítélte az első nap minisztériumi tájékoztatóit és a fórumot még akkor is, ha a tárcák képviselői nem tudtak minden kérdést teljes egészé­ben megválaszolni. A második nap az előadások és bemutatók változatosságával járult hozzá a rendezvény sikeréhez. Nem hanyagolható el a személyes találko­zások jelentősége, amelyhez kellemes környezetet nyújtott a Palotaszálló, kitűnő rendezést a találkozó szervezői, vendéglátói. Szabó László—dr. Búzás Kálmánné ISMERTETÉSEK, HÍREK Budapest csatornázástörténetének kiállítása A Fővárosi Csatornázási Művek vezetősége közel 20 évvel ezelőtt tervezte, hogy megmenti és emléket ál­lít a nagy elődök kiváló alkotásainak. Jól választot­tak, amikor a Csatornázástörténeti Gyűjtemény he­lyét az óbudai (Zsigmond téri) szivattyútelep géphá­zában jelölték ki. Az 1987-ben megnyitott kiállítás mindössze egy teremből áll és mégis teljes egészé­ben bemutatja a fővárosi csatornázás kialakulását és fejlődését. A csatornák első nyomait ott találjuk, ahol a ró­maiak kétezer évvel ezelőtt településeket alakítottak ki. Magukkal hozott magas szintű vízkultúrájukat a vízvezetékek és a fürdők mellett a csatornák is kép­viselik, s természetes volt például a középületekben és a lakóházakban a vízöblítéses mellékhelyiség. A szenny- és a csapadékvizet csatornahálózat gyűjtöt­te össze és vezette a Dunába. Ezek a kiváló mérnö­ki munkával megépített közművek azután a követ­kező évszázadok viharaiban jóformán nyomtalanul el­pusztultak. A középkorban főleg vízvezeték épült és vízemelő szerkezet szállította a Duna vizét a budai és az esz­tergomi várba. A szennyvízelvezetést egyszerűen ol­dották meg, az utcán folyatták le a legközelebbi be­fogadóig, illetve a Dunáig. Ez azután a járványok, a kolera és a pestis gyakori pusztításával járt együtt. Hosszú ideig nem ismerték fel a kifogástalan mi­nőségű ivóvíz szerzésének és a szennyvíz elvezeté­sének szükségességét. Csak az 1700-as években fog­lalkoztak például az egyik szennyvízgyűjtő nagy víz­folyásnak, a Rákos-pataknak a szabályozásával az­zal a céllal, hogy növeljék a víz esését, s ezáltal el 69

Next

/
Thumbnails
Contents