Hidrológiai tájékoztató, 1991

EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK - Szabó László-dr. Buzás Kálmánné: Beszámoló az Ipari Hidrotechnológusok II. Országos Találkozójáról

Beszámoló az Ipari Hidrotechnológusok II. Országos Találkozójáról A Magyar Hidrológiai Társaság Ipari Vízgazdálkodási Szakosztálya 1987. szeptemberében rendezte meg az I. Országos Találkozót Gyulán és Békéscsabán. A rendezvény házigazdája a Békés megyei Területi Szervezet volt. A II. Országos Találkozó helyszínéül a szervezők — az Ipari Vízgazdálkodási Szakosztály, a Borsodi Területi Szervezet és az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) Lillafüredet választotta. A rendezvényre csaknem 200 fő jelentkezett. Az összejövetel célja a szakmai tanácskozásokon és tapasztalatcserén túl a résztvevők tájékoztatása volt a környezetvédelmi és vízügyi ágazatokban végbemenő változásokról. A találkozót az ÉKÜVIZIG igazgatója, dr. Pados Imre nyitotta meg. Felhívta a figyelmet arra, hogy az elkövetkező időszakban a természeti erőforrások csökkenő mennyisége és romló minősége mellett a növekvő vízigényeket a mainál biztonságosabban kell kielégíteni. A megoldás egyik útja az üzemi vízgazdálkodási rendszerek optimalizálása, az üzemek közötti érdekeltségi alapon működő társulati, társasági formák létrehozása lehet. Központi feladatként jelentkezik a jövedelemtermelésre alapozott környezetgazdálkodási, ipari, szolgáltatási ágazat kialakítása. Az első napon a tanácskozás vendége volt Raum László, az MHT közelmúltban megválasztott főtitkára. Üdvözlő szavai mellett hangsúlyozta, hogy ma már igény van egy magasabbrendű kapcsolat kiépítésére az ipari vízgazdálkodás és a környezetvédelem között, mivel közös célunk a vízkészletek védelme, a feladatok ezen a téren egyre sürgetőbben jelentkeznek. A találkozót hivatalosan dr. Németh Miklós, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium helyettes államtitkára nyitotta meg. Áttekintette az elmúlt évek olyan rendezvényeit, amelyek lehetőséget adtak az ipari és a vízgazdálkodási szakemberek találkozójára és eszmecseréjére. Örömmel állapította meg, hogy ez a hagyomány folytatódik és az új vízügyi ágazat nevében ígéretet tett ezek további támogatására. Ezután a vízügyi ágazatban végbemenő átszervezésekről szólt. A vízügyi ágazati irányítás a közlekedési és hírközlési ágazat berkeibe került, amit a politikai vezetés által célszerűnek tartott infrastrukturális egység megteremtése indokolt. Szerepet játszott ebben az is, hogy szét kellett választani a környezetgazdálkodás és a környezetre irányuló védelem irányítási egységeit. Az operatív feladatok ellátására létrejött az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a területen megalakuló Vízügyi Igazgatóságok közvetlen irányító szerve. Kiemelte, hogy a vízellátás és csatornázás a jövőben fontos feladat lesz, megvalósítására a vízügyi ágazat nagy erőt fog fordítani. A feladatok ellátásában az ipari vízgazdálkodásnak fokozott figyelmet szentelnek majd, tekintve, hogy az 1994-re tervezett teljeskörű ivóvízellátás megvalósításában az ipar által jelenleg lekötött vagy felhasznált jó minőségű ivóvízkészletek felszabadítása döntő szerepet játszhat. Hasonló a helyzet a csatornázás területén is, mivel a települési szennyvíztisztításban és csatornázásban jelentkező problémák döntő részét az ipar okozza. A találkozó következő előadója Perecsi Ferenc, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője volt. Átfogó képet adott az ipari vízgazdálkodás fejlődéséről, a változások trendjéről. A bemutatott anyagból a következőket érdemes kiemelini: — az extenzív iparfejlesztés időszakában a frissvízigény és a teljes vízforgalom nőtt, csakúgy, mint a szennyezőanyag-kibocsátás; — az 1980-as évektől kezdve — a vízügy hatósági tevékenységének eredményeként is — a frissvízigény stagnálása, az újrahasznált vízmennyiségek arányának növekedése figyelhető meg. Érezhetően emelkedett a kezelt szennyvíz aránya gyakorlatilag minden iparágban. Fontos feladatként jelölte meg a relatíve növekvő ipari termelési vízigények biztonságos kielégítését, az ismételt vízhasználatok arányának további növelését és a fajlagos energiafelhasználás csökkentését. Hangsúlyozta, hogy az OVF tisztességes, becsületes alkotó légkör megteremtésére törekszik az ipari üzemek és a hatóság között. Az elmondottakhoz csatlakozott dr. Bakonyi Árpád, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője. Előadásában ismertette a minisztérium ipari vízgazdálkodási tevékenységére vonatkozó elképzeléseit. A leglényegesebb gondolatok a következők: — a környezetvédelem szempontrendszerének fokozott érvényesítése az iparpolitikáiban; — a környezetbarát technológiák előtérbe helyezése; — az ipari hulladékok termelési folyamatokba történő visszajuttatása; — a már hasznosíthatatlan veszélyes hulladékok ártalommentes elhelyezése. A célok eléréséhez igénybe kell venni a nemzetközi segítséget, de a hazai problémákat a hazai szakembereknek kell megoldani. A közlekedési és hírközlési ágazat képviseletében dr. Szoboszlai Miklós elmondta, hogy bár a közlekedési ágazat nem jelentős vízhasználó, a használtvizekkel kibocsátott szennyezőanyagok erősen környezetkárosító hatása, valamint a légszennyezés miatt jelentős tényező a környezetvédelemben. Kiemelte, hogy az ágazatban 1986—87 között kb. 50 millió forintot fordítottak szennyvíztisztítók felújítására és telepítésére. Felhívta a figyelmet az utóbbi időben, az ágazat privatizációjának nyomán jelentkező új problémára. A korábban viszonylag rendezett szervezeti körülmények között működő ágazatban nagyszámú kisvállalkozó, magánfuvarozó jelent meg, s ezek vízgazdálkodási, környezetvédelmi tevékenysége csaknem ellenőrizhetetlen. Az előadások sorát dr. Bulla Miklós főosztályvezető (Környezetvédelmi és Településfejlesztési Minisztérium) felszólalása folytatta. Felhívta a figyelmet arra, hogy a környezetvédelem és a vízgazdálkodás felsőszintű és területi irányításának átszervezése, a feladatkörök megosztása folyamatban van, ezért az ezzel kapcsolatos kérdésekre nem lehet egzakt választ adni. A környezetvédelmi kormányzat kiemelten fontosnak tartja a természeti erőforrások igénybevételének és terhelésének újraszabályozását. Azért is, mert az a fajta gazdálkodás, amely egyre növekvő mértékben éli fel és teszi tönkre a megújuló és meg nem újuló természeti erőket, tovább nem folytatható. Az előzőekhez kapcsolódóan újra kell szabályozni a hulladékokkal való bánásmódot egy új átfogó jogszabály keretében. Fontos továbbá a környezetvédelmi hatásvizsgálatok rendszerének bevezetése, amit már nyugati országokban széleskörűen használnak. A hatásvizsgálatok elősegíthetik a legjobb megoldás kiválasztását, de a döntési folyamat része kell, hogy legyen az érintett állampolgárok szervezett bevonása is, műszakilag, politikailag és jogilag értelmezett jogszabályok mellett. A tanácskozás délelőtti programját a Földművelésügyi Minisztérium részéről felszólaló Üjhelyi Sándor előadása zárta, aki az Ipari Vízgazdálkodási Szakosztály új elnöke. Felszólalásában ismertette az élelmiszeripari üzemek természeti környezetre gyakorolt hatását. A fejlesztési irányok megjelölésénél a következőket emelte ki: — zárt üzemi vízgazdálkodási rendszerek kialakítása; — a termelési hulladékok újrahasznosítása; — a kibocsátott szennyezőanyagok mennyiségének csökkentése. Ezután példákat sorolt fel a különböző élelmiszeripari hulladékok hasznosítására a további lehetőségek tükrében. A fejlesztési törekvéseket elősegíti az a tény is, hogy a világbanki hitelből támogatott agráripari beruházások egyik követelménye, hogy az mindenben feleljen meg a vonatkozó környezetvédelmi követelményeknek.