Hidrológiai tájékoztató, 1991

EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK - Szlabóczky Pál: Beszámoló a Nyéki-tavak bemutatása című rendezvényről - Dr. Entz Béla: XXXII. Hidrobiológus Napok, elnöki megnyitó

pillantsunk vissza a múltba, és kevesebbet gondoljunk a jövőre. Így ötlik az eszembe, hogy éppen l/

3 évszázada került sor először a tihanyi Hidrobiológus Napokra 1957-ben, és immár több mint 40 esztendeje alakult meg aktív részvételemmel a Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztálya, melynek akkor kis létszámú tagsága mára több mint 148 főre terebélyesedett. Élő, habár gyermekkori emlékeim fűződnek már 1927-hez is, amikor magát a tihanyi Magyar Biológiai Kutatóintézetet megalapították. Még szerencse, hogy Forelnek a Genfi-tó limnológiájáról 1892-ben kiadott híres könyvét csak az irodalomból ismerem. Mindnyájan tudjuk, hogy Forel svájci kutató munkája jelentette a limnológia tudománya fejlődésének a kezdetét. Az élet, a szárazföldi és a vízi élet megismerésére törekvő biológia, és benne a hidrobialógia-limnológia tudománya iránti érdeklődés, és e tudományágak jelentősége azóta is nőttön nő. Alig Forel munkájának a megjelenése után az 1890es évek derekán id. Lóczy Lajos geológus hazánk legnevesebb természettudósainak a társaságában megindította a később világszerte nagy elismerést kiváltott kutatómunkáját a Balaton tudományos tanulmányozására. Lóczy — külföldi kortársaival együtt — hamarosan felismerte, hogy modern, eredményes édesvízkutatás csak úgy lehetséges, ha a helyszínein megfelelő laboratórium, megfelelő intézet áll rendelkezésre. Külföldön éppen e felismerés alapján sorra alapítottak ilyen kutatóállomásokat. így pl. Otto Zacharias Németországban, Plönben, a holsteini tóvidéken, Franz Ruttner vezetésével Lunzban, az Alpesekben Ausztriában, Edward Ashel Birge és Chancey Juday vezetésével a Wisconsin állambeli Madisonban a Mendota tó partján, az USA-ban, Einar Naumann vezetésével a svédországi nagy tavak vidékén stb. Hasonló módon létesített 1924-ben a Magyar Nemzeti Múzeum egy kis balatoni kutatóállomást a Balaton mellett Révfülöpön, melyet Hankó Béla vezetett. De ekkorra már Vernár Frigyes kiváló fizialógus-biológus részéről megszületett a terv, egy, a Balaton partján építendő korszerű biológiai kutatóintézet megvalósítására. A terv hazánk egyik legkiemelkedőbb és legeredményesebb tudománypolitikusának, gróf Klébelsberg Kúnó, akkori kultuszminiszternek a személyében talált pártfogóra. Az elgondolás Kocsis Iván, kora egyik vezető építészének a tervei alapján hamarosan meg is valósult Tihanyban 1926—27-ben. Miért éppen Tihanyban? Ennek több oka volt. Itt egyrészt megvolt a kutatómunkához elengedhetetlen nyugalmas környezet. Azután Tihany közlekedés szempontjából már akkor jól megközelíthető helyen, a Balaton tükrének kb. a felében helyezkedik el a vízparton. Továbbá itt volt meg már akkor a tó partján a megfelelő infrastruktúra (víz, villany, úthálózat), a csatomázás pedig házi kivitelben könnyen megvalósítható volt. Természetesen az sem volt utolsó szempont, amit a bencés szerzetesek már a XI. században jól tudtak, de amit talán a legtalálóbban Mosonyi Emil hidrológus professzor, a Magyar Hidrológiai Társaság közelmúltban megválasztott tiszteleti tagja fejezett ki. Mosonyi professzor az 1950-es években Kínában járt. Látogatása során Haneuban, Kínának e csodálatos természeti szépségű vidékén is járt. Ott jártakor azt kérdezték tőle: „Ugye ez a világ legszebb helye?" Erre ő a következőt válaszolta, hogy az igazat is megmondja, de vendéglátóit se sértse meg: „Ha nem volnék magyar, és nem lenne egy kis házam Tihanyban, a Balaton partján, bizonyára azt válaszolnám, hogy ez a világ legszebb helye." Tihanynak tehát volt is, és van ma is nagy vonzereje, mondhatnánk varázsa. Ezt azok az embermilliók is igazolhatják, akik Tihanyt évről évre felkeresik. Intézetünknek kezdettől fogva fő feladata az élet, közelebbről a vízi élet, vagyis a Balaton életének a kutatása volt. Kutatási eredményei révén hamarosan hazánkban is és külföldön is igen jó hírnévre tett szert, bár évekig a tudományt értékelni alig tudó hazai közvélemény részéről sok gáncsoskodás is érte. Az Intézet vezetői és állandó munkatársai a házai tudomány elismert képviselői voltak. Így Verzár Frigyes fiziológiás, Hankó Béla zoológus, Entz Géza protisztológus-hidrobiológus, mint az Intézet első vezetői, továbbá szakmailag kiváló munkatársak, Sebestyén Olga planktonkutató, Soó Rezső botanikus, az éppen napjainkban 50 éve elhunyt Scherffel Aladár, akit a világ egyik legkitűnőbb vízigomba szakértőjének tart az irodalom. Kívülük vendégkutatóként több százan dolgoztak az Intézetben, mint Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas biokémikus. Maucha Rezső limnokémikus, a Nemzetközi Limnológiai Társaság (S. I. L.) alapító tagja és alelnöke, Issekutz Béla farmakológus, Gelei József és Varga Lajos zoológusok, Kol Erzsébet algológus, kriobiológus, Győrffy Barna genetikus, és számos híres külföldi kutató stb. A legrégibb munkatársakból ma már alig vannak közöttünk. Mégis említsük meg Wolsky Sándor összehasonlító fiziológust, volt igazgatót, továbbá R. Stiller Jolán protisztológust és Szemes Gábor algológust, az Intézet egykori külső munkatársait. Sajnos, szomorú kötelességemnek kell még eleget tegyek. Éz év tavaszán, életének 74. évében elhunyt az Intézet régi külső munkatársa, Hortobágyi Tibor professzor, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Növénytani Tanszékének egykori vezetője, a világszerte ismert és elismert algológus, aki közel 25 éven át volt a Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályának az elnöke, és az MHT tiszteleti tagja. Tudományos, oktatói és a Szakosztály vezetésében elért kiemelkedő eredményei elismeréséül, és személye iránt érzett tiszteletünk és kegyeletünk jeléül kérem egy perces néma felállással adózzunk emlékének. Befejezésül kérem engedjék meg, hogy még néhány szót szóljak magukról a Hidrobiológus Napokról. Mint említettem, az elsőt Tihanyban tartottuk, mintegy 50 résztvevővel. Ezután évenként — egyetlen év kivételével — újra és újra voltak Hidrobiológus Napok Tihanyban, egyre több résztvevővel. Az intézeti előadóterem szűknek bizonyult. Így néhány évig vándorgyűlésszerűen különböző magyar városokban kerültek e Napok megrendezésre. De hamarosan mind a Szakosztály Vezetősége, mind a tagság részéről úgy döntöttek, hogy hagyományos alapon ezentúl ismét Tihany legyen ennek a rendezvénynek az állandó színhelye. így 15 éve ismét itt, az MTA mai Balatoni Limnológiai Kutatóintézetében, az újonnan épült tágas előadóteremben tartjuk e hagyományos összejövetelt. Hiszen hosszú évekig az Intézet volt hazánkban a limnológiai kutatómunkának szinte egyetlen fellegvára. Itt kerültek évről évre bemutatásra a limnológiai kutatásban Tihanyban, és az ország más helyein elért legújabb eredmények. Ma már évente több alkalommal, különböző helyeken van mód speciális területeken vagy különleges célból végzett kutatómunkák számban és minőségben egyre fejlődő eredményeinek a bemutatására és vitájára. Tihany azonban ma is e kutatások egyik legfontosabb hazai bázisa, és az őszi hazai seregszemle méltó központja. A magam részéről biztos vagyok abban, hogy e rendezvényünk jelentősége a jövőben is megmarad, sőt még fejlődni fog. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében a XXXII. tihanyi Hidrobiológus Napokat megnyitom. Dr. Entz Béla az MHT Limnológiai Szakosztályának elnöke 67