Hidrológiai tájékoztató, 1991

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dér István-Venkovits István: Az Esztergom városi karsztforrás szerepe történelmünk során

Az Esztergom vízivárosi karsztforrás szerepe történelmünk során DÉR ISTVÄN—VENKOVITS ISTVÁN Magyar Állami Földtani Intézet Az Esztergom vízivárosi Prímás kútnak nevezett karsztforrással kapcsolatos vizsgálatoknak az adott különös jelentőséget és időszerűséget, hogy a tervezett nagymarosi duzzasztómű hatására a Duna szintje is megemelkedett volna. [1]. Tehát minden olyan adat £ontos lehet, ami a térségben a múlt és jelen állapotot rögzíti. A kutatások szerint a forrás használata egyidős történelmünkkel. A középkorban még 107 m tszf.-i túlfolyó forrás, századunk hetvenes éveiben már nem csordult túl, szintje 105 m tszf. körül ingadozott, majd 1983 után rohamosan süllyedt. A vízszint csökkenését a sokéves csapadékhiány mellett, minden valószínűség szerint a megnőtt bányavízemelés okozza, míg a Duna szintjének emelkedése veszélyezteti a karsztvíz minőségét. A víz hőmérséklete 1972-ben 22,5 °C volt. Jelenleg 16—17 °C között van. Maga a karsztforrás — amely tulajdonképpen nem forrás, mivel túlfolyó vize már régen nincs — a prímási palotától induló Berényi utca 22. sz. alatt van, a jelenlegi városgazdálkodási épület alatt (1. ábra). Molnár J. [5] szerint ezen a helyen állott a „vízi torony", amely Krey korában még ép állapotban volt. Jelenleg egy negyedköríves rondella maradt meg, melynek északi fala az egykori Petz-gyár — a mai városgazdálkodási épület — tűzfalában folytatódik. A rondelláin belül török hévízfürdő (ilidzsa) volt, s túlfolyó vize malmokat hajtott. Molnár egy helyszínrajzot is közöl a forrást magába foglaló helyiségről. Ezen a rajzon a forrást és a másik aknát összekötő alagút — elfalazás miatt — még nem szerepel. Gerö Gy. [3] írja, hogy a Berényi u. 18-as épület a török időkben mohamedán templom volt. Mint tudjuk, a Korán előírja a rituális fürdést minden mohamedán részére. Nagyon valószínű, hogy nem hagyták kihasználatlanul a szomszédos forrás vizét sem. Hogy a 140 éves török uralom — tehát 1543 — előtt használták-e fürdő céljaira a forrás vizét, arra utaló konkrét adatot nem találtunk. Talán e helyre vonatkozhat Farkas K., Frank M., Schulhof ö. és Székely M. [2] megjegyzése: „A város régóta nevezetes hévízforrásairól. Oláh Miklós esztergomi érsek Magyarország mohácsi vész előtti helyrajzi történelméről Hungaria címen 1536-ban 103,73 (Dun

a) A városgazdálkodás épületei 2 akna Prímás kút 1. akna Berényi Zs. utca szintje " középkori alagút L a L 103,18 (2.akna) 1 — alagút a Duna felé 101,74 11. akna) felso-triasz dolomitppdos mészkó J0[m] 1. ábra. Az esztergomi középkori „vízmű" oldalnézeti vázlata 1. A tervezett duzzasztás szintje: 107,8 mB.f., 2. 1987. augusztus 28-án mért vízszintek A valószínűleg középkori eredetű helység közepén mélyített 1. akna tárja fel a kalcit bevonatú forráskürtő üregét. A csehsüveg boltozatú térből indul egy alagút, amely a kör keresztmetszetű 2. aknába torkollik. Ebben az enyhén lejtő alagútban folyt a forrás vize a második akna felé, s ott lehetett a régi leírásokban említett vízemelő szerkezet. Az alagút alján az egykor gyakori vízfolyás eredményeként lerakott CaCÖ

3 nagyon szépen látszik. Az alagút felfedezése a közelmúltban a helyszínen járt török régészek útmutatása nyomán történt. A második akna áljából újabb alagút indul a Duna felé. Az ezen keresztül beáramlott Duna-vizet emelték a várba a középkor „mérnökei". Csak nagyon alacsony Duna-vízállás esetén látható. A továbbiakban a teljesség igénye nélkül vázoljuk, hogy a korábbi századokban mire használták e langyos karsztforrás vizét. Villányi Sz. [8] művében másolatban közli Krey András hadmérnök 1756-ban készített Esztergom-térképét, amelyben 72-es számmal: „Malom és hévíz fürdő a török időkből. Most is látható" magyarázó szöveggel szerepel a mai Prímás-kút. készült művében írja, hogy a vár tövében oly erővel fakadnak a termák, hogy ezek malomköveket forgatnak." A fürdőként történt hasznosításával szemben jóval több az olyan régebbi adat, amelyben ivóvízként és malomhajtásra használták a forrást. A források mellett emelkedett az ún. Veprech torony, amelyet már 1239-ben említenek, tehát a mellette álló malmokkal együtt már a tatárjárás előtt fennállt. Egyes kutatók a Veprech torony helyén római őrtornyot gyanítanak. A Várhegy nyugati oldalának feltáratlan barlangjaiban rábukkantak az őskori emberi élet nyomaira is. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy a régi korok emberei is örömmel használták a közeli források vizét. A forrás fokozott jelentőséget kapott a középkorban az esztergomi vár építése után. Zolnay L. [9] szerint „a Veprech toronyban források fakadnak. Ezek vizével a félkörbástyán belül hajdan malmokat hajtottak, majd pedig a XV. század végén ezekből merítették a vár vízemelő gépezetének, technikai csoda számba menő szivattyújának vizét. Fontosságát jelzi, hogy a várnak csupán egy nagyon mély kútja volt. A vízmű 46