Hidrológiai tájékoztató, 1991

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dér István-Venkovits István: Az Esztergom városi karsztforrás szerepe történelmünk során

vet Estei Hippolit vagy Bakócz Tamás érseksége idején 1486—1521 között a Budán is dolgozó Chimenti Camicia firenzei építész alkotta meg. Nagyon érdekesek és érzékletesek a korabeli török leírások. Thury J. [7] fordításában jelentek meg a következő írások. Szinán csausz: Az 1543. évi hadjárat története című munkájában írja: „Volt a Tuna felől egy torony, mely toronyban a vár számára való víz állott, s azt a vizet a benn levő, feslett erkölcsű gyauroknak mesterei valami úton-módon fölhajtották a várba." Lufti pasa: Az oszmán ház története. Az 1543. évi hadjárat. „Végre elfoglalták a víztornyot s mivel így a gyaúrok nem kaphattak vizet, lehetetlenekké váltaik, s kényszerűségből kegyelmet kértek az iszlám padisahjától." Mindkét szerző a Veprech toronyról beszél. Dseláládze Musztafa: Az országok osztályai és az utak felsorolása. „Mivel a várban rendkívüli magassága miatt nincs víz, az ügyes mérnökök minden művészetüket felhasználva egy csodálatos művet találtak ki és létesítettek, ami elveszi az ember eszét. Az alsó várban egy bizonyos helyen víztartó medencét csináltak, amelybe a Dunából bizonyos mennyiségű víz folyik. A medence fölé kereket állítottak, továbbá szűk csövet csináltak rézből s ezt a csövet épületbe rejtve vezették föl a felső várba. A kerék mesterségesen forogván, a vizet ama csövön a felső várba hajtja a fent lévő víztartóba. Pecsevi Ibrahim történetíró szerint, aki nagyon jól ismerte Esztergomot, e cső hossza 460 rőf, s a gépezet 100 év óta, mióta a város török kézre került, soha nem romlott el és nem szorult javításra. Dseláládzén kívül a jól ismert Evlia Cselebi [4] is leírta a vízművet. „Az esztergomi bámulatos vízhajtó gép. (Vízkerék.) Lenn a nagy külváros nyugati részének végén, a kis kapun belül egy vízi gépezet van. Deszkazsindellyel fedett kupolás épület van felette. A kupola deszkából van, hogy felnyitható legyen. A deszka-kupolán azonban egy kéménylyuk van. E nyíláson a világító nap fénye megvilágítja a gépház belsejét. A nyílás alatt a Dunából jövő egészséges víz számára kerek vízmedence van. Ebben a medencében különbféle hengerkerekek vannak, melyeknek minden eszközük, így a kerék is vastag tölgy-, cser- és égerfából van és egészen a Dunában állnak. Eme hengerkerekeknél magasabban egy tölgyfából készült, kocsikerék nagyságú hengerkerék van, melynek kereke körös-körül a szélén lyukas és így a vizet beeresztő ötven darab kis láda van rajta. Ez a hengerkerék azonban nincs a vízben, mint az alsó hengerkerekek. Az említett világosság-bebocsájtó nyílás alatt, a hengerkerék tengelye karvastagságú, vaskerekek, kötelek vannak. Némelyik kerék emberi kar vastagságú és teve nyaka módjára girbe-görbe mesterséges kerék. E vaskerekek szélem ágyúgolyó formájú, negyvenötven darab kerek vasgolyó van. Ezen eszközökkel a különféle hengereket a víz erővel mozgásba hozza és a keréken levő golyók a Dunába csapódván a Duna vizét erővel a vascsövekbe hajtják és míg a kerekek forognak, ezen golyók folyton egyimást követik. A Duna vize ilymódon a felső várban levő csorgókút víztartójába ömlik. Az említett belső vár sziklájának az alján a vízi malmokat és kerekeket magába foglaló gépházban egy sziklából hétfejű sárkányként meleg forrás vize bugyog ki s elfolyván, húsz rőfnyire a Dunába ömlik." Evlia néhány akcse „borravaló" fejében megindította a gépet is. „A gépész a kéménynyílás fedelét felnyitván a gépházát kinyitotta s a meleg forrásnak a Dunába folyó útját elzárván, a gépházban levő magas kerék vizet befogadó kis ládái vízzel teltek meg, mire a hengerkerekek forogni kezdtek. Nagy Isten! Olyan zörgés keletkezett, mintha az utolsó ítélet jött volna el. Némely kerekek jobbra, némelyek balra forogtak s valamennyi kerék, egyik a másikba kapcsolódva, óra módjára forogni kezdtek. Az öreg gépész egy vízvezetéki vascső formájú csövet erősen forgatott s mihelyt megcsavarta, a várba vezető csatornából a víz emberi nyak vastagságban a kéménynyíláson az ég felé kimenvén mecset minaretnél magasabbra emelkedett, majd szökőkútszerűen leesett s a Dunába ömlött". Ha a kisebb-nagyobb írói túlzásokat nem tekintjük — amikre különösen Evlia Cselebi egyébként is hajlamos volt, azért, hogy írásait érdekesebbé tegye — meglepő a leírások tárgyszerűsége. A 300—400 éves tudósítások alapján ma is megtaláljuk a „kerek vízmedencét" sőt alacsony Dunai vízállás esetén annak az alagútnak a nyílását is, amelyen keresztül a „Tunából bizonyos mennyiségű víz" folyt a medencébe. Nyoma sincs azonban a „hétfejű sárkányként" kibugyogó meleg forásnak, illetve ma már nem bugyog ki s nem is nagyon meleg! Szamota J. szerint Br. Wratislaw útleírásában [6] „A vizet nagy költséggel az alant folyó Dunából vezetik fel, a vízvezetéket még a hajdani magyar érsekek csináltatták saját költségükön." Ügy tűnik, a középkorban inkább az akkor még feltörő források energiáját hasznosították azért, hogy a Dunavizet a kb. 50 m-rel magasabban fekvő várba juttassák. Ez természetes is, hiszen akkor a Duna vize még rendkívül tiszta volt, főleg ha a középkori városok erősen szennyezett talajvizeivel hasonlítjuk össze. Villányi Sz. [8] alapján: a török időkben még működő vízmű idővel annyira elromlott, hogy pl. 1721ben szekérrel kellett felhordani a várba a vizet. A XVII. század második felében már nem volt használatiban. A XIX. század elején új vízhajtó gépezetet állítottak fel, mert a nagyhatású építkezésekhez sok vízre volt szükség. A XX. század húszas éveiben a fürdő egyházi kezelésben is volt. A második világháború után az ötvenes években a környékbeliek bemondása szerint még lehetett fürdeni. Ekkor a város ivóvíz-ellátásának egy részét a forrásra telepített vízmű látta el. Az 1960-as évek közepén a közeli iparostanuló iskola kollégiumának eltört szennyvízcsatornája közvetlenül szennyezte a forrást, amelyet a KÖJÁL kikapcsoltatott a vízellátásból. Ez időtől a Dorogi Szénbányák geológiai szolgálatának voltak adatai a forrás vízszínének változásáról. A forrás vizét 'legutoljára időnként az ideiglenesen itt tartózkodó szovjet hadsereg mosodája használta. Jelenleg teljesen használaton kívül áll. 1985. márciusában kezdődtek azok a munkálatok, amelyek eredményeként sikerült hozzáférhetővé tenni az idők során eltömődött foráskürtőt is. Vízellátó szerepe napjainkban teljesen megszűnt, csupán mint karsztvízszín megfigyelő hely szerepel. IRODALOM [1] Dér l.—Venkovits L: Az Esztergomi vízivárosi karsztforrás története és összefüggése a Duna vízállásával. A MÁFl £vi Jelentése az 1988. évről, I. rész (1990) 267—275. [2] Farkas K.—Frank M.—

Schulhof O.—Székely M.: Magyarország gyógyfürdői, gyógyhelyei és üdülő helyei. Medicina, Bp. 1962. [3] Gerő Gy.: Az esztergom-víziváros özicseli Hadzsi Ibrahim dzsámi. Archeológiai Értesítő 92. 2. 1965. 207—215. [4] Karácsony í.: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660—1664. Gondolat, Bp. 1985. [5] Molnár J.: Az esztergomi víziváros török erődítései. Műemlék védelem, XI. 2. 1967. 83—89. [6] Szamota J.: Régi utazások Magyarországon. Budapest, Franklin Nyomda, Bp. 1891. [7] Thuri J.: Török történetírók. II. kötet. Bp. 1893. [8] Villányi Sz.: Néhány lap Esztergom város és megye múltjából. Esztergom, 1891. C9] Zolnay L.: A középkori Esztergom. Gondolat, Bp. 1983. 217—219. 47