Hidrológiai tájékoztató, 1991

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Hála József: Vérkút, egy régi parasztfürdőhely a Balaton partján

kádakkal rendelkező fürdőházról és 4 káddal ellátott .,fürdő kamrác9ká"-ról tudunk [13, 34], az 1870-es évek végén 16 kádban lehetett fürödni [5], Egy 1863-ban megjelent térkép két vérkúti épületet ábrázol (5 ábra). 5. ábra. A vérkúti két épület ábrázolása Orzovenszky K. (1863) müvének térképmellékletén Vajkai A. írta, hogy „Egy öreg veszprémi lakos szerint főleg parasztok látogatták, vasárnap jártak oda köpölyöztetni magukat; 4 krajcár volt egy köpöly. A szénsavas fürdőben megfürödtek, este ismerkedtek, mulatságot csaptak, gyakran nagy verekedéssel [34], Ez az 1939-ben közölt visszaemlékezés minden bizonynyal a XIX. század végére vonatkozik. Ebből az időszakból két leírást ismerünk a fürdőről. Eötvös K. ilyennek látta a fürdőt: „Csakugyan ott voM egy kis épület. Volt az épületben két szoba, konyha, kamra, pince, egy kis marhaól, az udvaron egy csonka malomkő, asztalnak állítva, a malomkő fölött terebélyes fűzfa. A ház mellett kőris- és hársfa. A fürdőn egy csárdás, valami jóravaló parasztember." [10, 35], Szemléletesen mutatta be a helyet Endrődi S. 1884-ben: „Ez aztán páratlan hely a maga nemében. Áll pedig két rozzant épületből, néhány szomorú jegenyéből, egy gémes kútból, mely vasas vizet tartalmaz s veresre festi kifolyása medrét (innen vette a fürdőhely a »Vérkút« nevét is), továbbá egy tekintélyes kajszin-baraczkfából, mely egy elhagyatott konyhakert szögletében álldogáll s tavasszal csak unalomból terem gyümölcsöt. Még egy szederfa (vagy mint Balaton-mellékén nevezik: eperfa) is áll az udvaron, mintegy képviselőjekint annak az árnyéknak, mely itt hiányzik. Ez a két épületből álló nevezetesség csak néhány ölnyire van a Balaton partjától s buja nádas és feneketlen iszap szegélyzi." [9], Endrődi S. írásából megtudjuk azt is, hogy abban az időben egy „doktor" állt a gyógyulni vágyók rendelkezésére (aki köpölyözött, eret vágott, fogat húzott és hajat is vágott) és jóvoltából bepillantást nyerhetünk a korabeli fürdőéletbe is: „A nyírás után ... megmutattuk magunknak a fürdőket. Két vakolatlan, gerendás szoba, össze-vissza rakva kádakkal, minden válaszfal nélkül, ebből állt a fürdő. Volt első és második osztályú. Egyik piszkosabb, mint a másik. A mint így nézegettük ezt a különös helyiséget: egy kétökrös szekér állított be az udvarra, öt paraszttal a közeli faluból. A doktor úr sietett a vendégeket elfogadni' s aztán a fürdőket kezdte készíteni egy szurtos szolgáló segédkezése mellett. Az öt fürdővendég letelepedett az udvar eperfája alá és torkig ette magát érett túróval és fekete kenyérrel. Mikor aztán nem fért már több beléjük, akkor bementek a fürdőszobába, levetkőztek, beleültek a langymeleg vízbe, köpölyöztették magukat, eret vágattak, fogat húzattak s szédülve, támolyogva egyenkint szekerükre ültek, meglévén arról győződve, hogy most már — kutyabajuk. Én csodáltam, hogy bele nem veszekedtek a kúrába." [9], A vérkúti fürdő általunk ismeretlen okokból a XIX. és XX. század fordulója táján gyors hanyatlásnak indult. A XX. század első éveiben az épületek még álltak, de már egészen elhanyagoltak voltak, a „szenynyes kis forrás" vizében csak néhány szegény ember keresett gyógyulást [6]. Ugyanazokban az években id. Lóczy L. az „elhagyott fürdő" épületében még látta az egykor gőzfejlesztésre használt kazánt [23], amely 1930-ban már nem volt meg [25]. Vérkutat 1944-ben „nagyon csendes, elhagyatott hely"-ként mutatták be [20], 1955-ben Vajkai A. azt írta, hogy a fürdő teljesen feledésbe merült, „... a környék népe semmit sem tud egykori jelentőségéről." [35]. IRODALOM [1] Aczél J.: A Balaton. Hydrographlai leírás. Budapest, 1889. [2] Balaton. A Balatoni Szövetség kalauza. Budapest, 1912. [3] Bátorfi L— Hoffmann M.: A szülőföld és a haza. Zala megye ismertetése kapcsolatban Magyarország rövid földrajzával. Nagykanizsa, 1878. [4] Bencze G.: Zala megye hidrográfiai képe a reformkori vízrendezések küszöbén — egy korabeli kéziratos forrás alapján. Zalai Gyűjtemény, 18. 1984. 193—207. [5] Bernáth J.: Magyarország ismertebb ásványvizei természettudományi és gyógyászati tekintetben. Budapest, 1879. [6] Cholnoky J.: A Balaton hidrográfiája. Budapest, 1918. [7] Csegezy G.: A Balatonmellék forrás- és patakvizeinek higiénikus jelentősége. Hidrológiai Közlöny, XII. 1933. 85—87. [8] Dornyal B.—Zákonyi F.: Balatonfelvidék. Budapest, 1955. [91 Endrődi S.: Balatoni ég alatt. Budapest, 1884. [10] Eötvös K.: Balatoni utazás. A balatoni utazás vége. Budapest, 1982. [11] Fényes E.: Magyarország geographiai szótára. IV. Pesten, 1851. [12] Härdtl, A. v.: Die Heilquellen und Kurorte des oesterreichischen Kaiserstaates. Wien, 1862. [13] Horváth B.: A' füredi-savanyúvfz 's Balaton' környéke. Magyar-övárott, 184B. [14] Hunfalvy J.: A Magyar Birodalom természeti viszonyainak leírása. III. Pest, 1865. [15] Jankó J.: A Balaton-melléki lakosság néprajza. Budapest. 1902. [16] Kiss L.: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, 1978. [17] Kitaibel, P.: Hydrographica Hungáriáé. I. Pest, 1829. [18] Koch, E. J.: Abhandlung über Mineralquellen in allgemeinen wissentschaftlichen Beziehung. Wien, 1843. [19] Korabinsky, J. M.

: Geographisch-historisches und Producten—Lexikon von Ungarn. Pressburg, 1786. [20] Kovács J.: A Balatonvidék múltja és regevilága. Budapest, 1944. [21] Kunszt J.: A mai Magyarország ásványvizel, fürdői és üdülőtelepei. Budapest, 1928. [22] Lengyel de Przemysl, D.: Die Heilquellen und Bäder Ungarns. Pesth, 1854. [23] Lóczy L.: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. Budapest, 1913. T24] Lukács K.: A Balatonvidék földrajza kétszáz év előtt. Bél Mátyás ..Notitia Comitatuum Veszprimiensis, Simighiensis, et Szaladiensis" c. kéziratának fordítása és ismertetése. A Magyar Biológiai Kutatóintézet Munkái. XV. Tihany, 1943. [25] Marschall F.: A zánka—vérkúti „Margit-forrás" vizének vegyi vizsgálata. Hidrológiai Közlöny, X. 1931. 136—140. [26] Oláh J.: Balaton melléki tudósítások barátságos Levelekben. Tudományos Gyűjtemény, III. 1834. 51—96. [27] Orzovenszky K.: Balaton-Füred és gyógyhatása. Pest, 1863. [28] Pesty F.: Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben. I. Budapest, 1888. [29] Schulhof £).: Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Budapest, 1957. [30] Sigmund. C. L.: Füred's Mineralquellen und der Plattensee. Pest, 1837. [31] Tekéntetes Nemes Zala Vármegyének Vízi Leírása. Országos Levéltár, S 81. Vízrajzi Intézet iratai, 29. köt. 1832. [32] Tóth K. szerk.: Balaton monográfia. Budapest, 1974. [33] Török J.: A' két magyar haza első rangú gyógyvizei és fürdő-intézetei. Pesten, 1848. ]34[ Vajkai A.: Adatok a népi orvosláshoz a Bakony—Balaton vidékén. Ethnographia, L. 1939. 65—68. [35] Vajkai A.: Parasztfürdőhelyek. Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei, 1. 1955. 76—106. [36] Vályi A.: Magyar Országnak leírása. III. Budán, 1799. [37] Wachtel, D.: Ungarns Kurorte und Mineralquellen. Oedenburg, 1859. 45