Hidrológiai tájékoztató, 1991

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Cziráky József: Megemlékezés dr. Weszelszky Gyuláról, halálának 50. évfordulóján

gáltak hasznos tananyagául, hanem a gyakorló mérnö­köknek ma is gyakran forgatott kézikönyvei. Egyetemi munkája mellett tagja vagy vezetője volt számos ad hoc bizottságnak, amelyek a mérnökképzés­sel, a tudományos munka és kutatás fejlesztésével, a vízügyi szolgálat valamely gyakorlati kérdésének meg­oldásával foglalkoztak. Elnöke volt a Magyar Tudományos Akadémia Víz­gazdálkodási, Vízépítési és Hidrológiai Bizottságának, tagja a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Távlati Fejlesztési (elnöki) Bizottságának, elnöke a Nemzetközi öntözésügyi Szövetség, és tagja a Nem­zetközi Geodéziai és Geofizikai Unió Magyar Nemzeti Bizottságainak. A Magyar Hidrológiai Társaságnak és a Meteoro­lógiai Társaságnak egy-egy ciklusban társelnöke, a , Hidrológiai Társaság Hidraulikai Szakosztályának el­nöke volt. Szerkesztette a Vízügyi Közleményeket, majd utána az öntözésügyi Közleményeket. Tanulmányainak, könyveinek, egyetemi jegyzetei­nek együttes száma mintegy 60; kutatási eredményeit mintegy 50 kéziratos szakvélemény tartalmazza. Munkásságáért itthon és külföldön számos kitünte­tést kapott. A hódmezővásárhelyi öntözőrendszer létesítéséért köztársasági elnöki elismerést kapott (1946); két ízben kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát (1961, 1971); megkapta az Eötvös Lo­ránd- díjat (1975). A Magyar Tudományos Akadémia a műszaki tudo­mányok doktora (1952), a Budapesti Műszaki Egyetem a tiszteletbeli doktori címet (1965) adományozta szá­mára. A Magyar Hidrológiai Társaságtól megkapta a SchafarziJc-emlékérmet (1965) és a Vásárhelyi Pál-díj arany fokozatát (1974). Nagy nyelvismerete (beszélt és írt németül, olaszul, franciául, angolul,* olvasott orosz és spanyol nyelven) lehetővé tette, hogy — egyrészt — eredetiben tanul­mányozza a szakirodalmat és követhesse szaktárgyai­ban a legújabb eredményeket, másrészt szóban és írásban külföldön is ismertesse a hazai eredményeket. Olaszországban előadást tartott a magyar öntöző­rendszer fejlesztéséről. Hidrológia és hidrometria című tankönyvét Franciaországban lefordították és az egye­temi oktatásban használták. Meghívták a padovai egyetemre, hogy előadásokat tartson az UNESCO kez­deményezésére és támogatásával a fejlődő országok hidrológusai részére tartott továbbképző tanfolyamon. Tiszteletbeli doktorátust kapott a Padova-i (1968) és a Grenoble-i (1959) egyetemtől; a Toulouse-i Aka­démia külföldi levelező tagjául választotta. Megkapta a Toulouse-i egyetem Fermat-érmét (1959) és a fran­cia Kutatásfejlesztési Társaság érdemérmét (1969). Nyugdíjazása után továbbra is előadott a Műegye­temen, részt vett a mérnöktovábbképzésben; tanácsai­val, elméleti előadásaival segítette a vízügyi felada­tok megoldása érdekében végzett kutatómunkát. Bár romló egészségi állapota 1975 közepétől meg­akadályozta abban, hogy bizottságok munkájában ve­gyen részt, vagy előadásokat tartson, szaktanácsaival mégis élete utolsó napjáig szolgálta a vízügy fejlesz­tését és a tudomány előrehaladását. Életének 85. évében, 1976. június 3-án hunyt el. Dr. Varrók Endre Megemlékezés dr. Weszelszky Gyuláról, halálának 50. évfordulóján Dr. Weszelky Gyula (1872—1940) A Magyar Hidrológiai Társaság jogelődjének, a Ma­gyarhoni Földtani Társulat (MFT) Hidrológiai Szak­osztályának munkájában tevékenyen vett részt dr. Weszelszky Gyula (1872—1940) gyógyszerész, akiről ha­lála évfordulóján tisztelettel és megbecsüléssel emlé­kezünk meg. Q már 1916. decemberében, az MFT Hid­rológiai Szakosztályának az alakuló közgyűlést megelő­ző értekezletén a Szakosztály megalakulásának jelen­tőségét méltatta. Az MFT Hidrológiai Szakosztályának 1917. január 16-án tartott alakuló ülésén választmányi taggá választották, később pedig, 1919. január 5-én a Hidrológiai Szakosztály titkára lett. Nehéz helyzetben vette át a titkári tisztséget, újjá kellett szerveznie a Szakosztály életét és a pénzügyi nehézségeket is le kellett győzni. Ez az anyaegyesület elnökének, dr. Mauritz Bélának a segítségével sikerült. Az 1929. évi közgyűlésen egyhangúan dr. Weszelszky Gyulát vá­lasztották meg a Hidrológiai Szakosztály elnökének, aki lelkes munkájával lehetőséget biztosított arra, hogy a Hidrológiai Közlöny folyamatosan megjelen­hessen. Felvette a kapcsolatot más hazai szakegyesü­letekkel, így az Országos Balneológiai Egyesülettel és a Magyar Mérnök és Építész Egylet Vízügyi Osztályá­val, továbbá külföldi rokon egyesületekkel is. Mun­kásságának elismeréseként beválasztották az Orszá­gos Vízügyi Kongresszus vezetőségébe. Az 1939. január 25-én tartott választmányi ülésen még elnökölt, de nemsokára betegségére való hivatkozással beadta az elnöki tisztségről való lemondását, amit a választmány őszinte sajnálatának kifejezésével, érdemeinek jegy­zőkönyvben való megörökítésével fogadott el. Az MFT Hidrológiai Szakosztálya az 1940. február 7-én tartott közgyűlésén dr. Weszelszky Gyulát tiszteleti taggá vá­lasztotta. Dr. Weszelszky Gyula Szlatinán, Verőce megyében született 1872-ben. Tanulmányait Pécsett a cisztercita rendi főgimnáziumban, majd Budapesten végezte. A természettudományok iránti szeretete a gyógyszeré­szeti pályára vonzotta és mint gyógyszerész gyakornok Pécsett dolgozott. A budapesti Tudományegyetemen nyerte el gyógyszerész mesteri oklevelét 1895-ben és dr. Lengyel Béla tanszékén lett tanársegéd. A gyógy­szerészgyakornoki tanfolyamon több mint negyven éven át tanította az ifjúságot a kémia tudományára. Tanára a szorgalmas és tehetséges munkatársát ad­junktussá léptette elő, majd 1912-ben az anorganikus

Next

/
Thumbnails
Contents