Hidrológiai tájékoztató, 1990

2. szám - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Gorzó György: A Velencei-tó vízminőségi kérdései

1. ábra A III. század végéről származó ezüsttál közepének díszítése, ahol a bal alsó harmadban „Pelso" felirattal a Balatont ábrázolták (eredeti átmérő kb. 17 cm) A tányér körfeliratának fordítása: „E kis edények sokáig tartsanak ki nálad Seuso és legyenek hasznosak és értékesek utódaidnak" (Nagy Mihály fordítása) Miután a Seuo tál elsődlegesen nem térképnek készült, feltételezhető, hogy az ötvösmunka előtt már rendelkezésre álló, számunkra ismeretlen térkép másolatáról van szó. A III. század előtt készített ismert térképek egyike sem ábrázolja a Halatont, s a középkori Ptolemaios-i átrajzolások sem tüntetik azt fel. Emiatt nagyon valószínű, hogy a Balaton vízrendezéséhez készült, helyi felmérésről van szó. Az eddig ismert legidősebb, 1490-ből való Balaton térkép a Henricus Martellus-féle, a ptolemaiosi térképek kiegészítéséhez készült, új lapon jelenik meg [4, 5, 7], A Seuso tál térképe értékes történeti, vízrajzi és archeoklimatológiai információkat is hordoz. A történeti klimatológiai kutatásokból már közismert [3], hogy i. e. 150 és i. sz. 350 között az egész Földön jelentős lehűlés volt. Ekkor a tenger vízszintje 2,5 méterrel volt alacsonyabb a jelenleginél, a irómaii kori gleccserek pedig kb. kétszer olyan hosszúak voltak mint napjainkban. Az i. sz. második évszázadtól fennmaradt alexandriai meteorológiai feljegyzések szerint a jelenlegi téli esők helyett csaknem egész évben hullott csapadék. Mindezeket a tendenciákat a hazai paleoklimatológiai vizsgálatok is alátámasztják [6], Bendefy [1] rekonstruálta a Balaton évszázados partvonalváltozását, vízszintjének ingadozását. Kulcsfontosságú kérdés, hogy

1 Tihany az alacsony vízállás mellett félsziget, vagy magas vízszintnél sziget volt-e? A Seuso tál térképén Tihany félsziget. Ez a tény tehát egybevág a Balaton korábbi régészeti emlékeinek interpretálásával, a hazai és a külföldi történeti klimatológiai adatokkal. Ugyanakkor a Szigligeti-öböl is redukált méretű a római kori térképen, s a déli parton sem tüntet fel nagykiterjedésű mocsarat. Az említett természetes öblök szinte minden Balaton térképen megjelennek. Miután a déli parton a mocsaras területet nem, a Sió kifolyását pedig határozottan ábrázolja e térkép, feltehető, hogy annak eredetije a római korban szabályozott Balatont mutatja be. Remélhető, hogy az 1990 elején még hozzáférhetetlen eredeti Seuso kincsek mihamarabb tanulmányozhatókká válnak, s, akkor a térkép további részleteire is fény derülhet. IRODALOM [1] Bendefy L.—V. Nagy I.: A Balaton évszázados partvonalváltozásai. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969. [2] Elekes E.: Kié lesz Pannónia mesés ezüstkincse? Népszava, 1990. március 8. [3] Fairbridge, Rh. W.: The Encyclopedia of Atmospherio Sciences and Astrogeology. New York—Amsterdam—London, 1967. [4] Hrenkó P.: Magyarország Mátyás király korabeli térképeken. Geodézia és Kartográfia, 27. 1975. 6. 424—436. [5] Hrenkó P.: Válogatás a balatonkörnyék régi térképi ábrázolásaiból. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 1979. 14. [6] Kordos L.: Holocén klímaváltozások kimutatása Magyarországon a „pocok hőmérő" segítségével. Földrajzi Közlemények, 25. 1977. 1—3. 222—22». [7] Papp-Váry A.—Hrenkó P. (1989): Magyarország régi térképeken. Gondolat, Budapest. A Velencei-tó vízminőségi kérdései DR. GORZÖ GYÖRGY Középdunántúll Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár 1. Bevezetés Hazánk második legnagyobb természetes tavának, a Velencei-tónak a rekonstrukciója az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb vízminőség-szabályozási tevékenysége volt. Az üdülőtóvá történő átalakítás során nem kisebb feladatokat kellett megoldani, mint egy lényegében asztatikus jellegű, szikes-sós tó vízszabályozását és egy természetes úton eutrofizálódott, náddal 60%ban borított tómeder rekonstrukcióját. Az üdülőtó kialakítása mellett biztosítani kellett a tó nyugati felében a védett úszólápok, nádasok és az eredeti vízminőséget őrző kisvizek fennmaradását is. E nagyszabású, vízminőségi céljait tekintve néha kevésbé tudatos természetátalakító tevékenység végeredménye a mai Velencei-tó. Jelenlegi vízminősége a beavatkozások során alakult ki, csak ezek ismeretében értékelhető. A tó egyedi jellege és kettős funkciója (természetvédelem és üdülőtó) miatt a víz minősége a jelenlegi szabványokkal (MSZ—10172/1—83 ágazati szabvány; MI—10172/3—85 irányelvek) nem értékelhető, más tavakhoz nem hasonlítható (1. ábra). 2. A vízminőséget befolyásoló alapvető beavatkozások A sekélyvizű, mindössze 10—12 ezer éves Velencei-tó eredeti területe 60 km

2 volt. A pollenanalitikai és földtani vizsgálatok a tó lassú feltöltődését bizonyítják. Mint az asztatikus szikes tavak többségének, a Velencei-tónak a vízjárása is szélsőséges volt. 100 évente kiszáradt, 1400-tól 8 nagyobb áradását jegyezték fel. A századfordulóra a Velencei-tóhoz közvetlenül kapcsolódó Nádas-tavat leválasztották és részben lecsapolták, a tó területe 25,3 km

2-re zsugorodott. A tó vízkészletének szabályozásában jelentős szerepe van a századfordulóra megépült dinnyési zsilipnek és Dinynyés—Kajtori csatornának is. — Századunk közepére a Velencei-tavat még mindig a szélsőséges vízjárás 22