Hidrológiai tájékoztató, 1990

2. szám - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Gorzó György: A Velencei-tó vízminőségi kérdései

PAKOZD SUKORO Madárrezervqtu .VELENCE Bagófészkes 'Felső Pörösbokro, jVELENCE SZI; npET-Fürdető -Gárdonyi— Nagy-tisztás Kárászom Hosszú-tisztás VELENCEFÜRDO GÁRDONY GARD DINNYÉS 3 G^ípD 1 2 [km] 1. ábra A Velencei-tó az 1987. év végén (Szabó Sz.—Fejér V.: „A megfiatalított Velencei-tó c. kiadványból) 1. Megépült partfal, 2. Tervezett partfal, 3. Meglevő nádas, 4. Természetvédelmi terület határa. (évi 60 cm-es vízszintváltozás) és a természetes eutrofizálódás (15 km

2 nádas és 10,3 km

2 nyílt víz) jellemezte. A tó vízminősége a náddal körülhatárolt kisvizek szinte teljes elkülönítése következtében mozaikos jellegű [1] volt. Az üdülőtóvá történő átalakítás során két, a vízminőségét alapvetően befolyásoló problémát (vízszínszabályozás, mederkonstrukció) kellett megoldani. — A vízszínszabályozást a Császárvizen 1975-re megépült, 12—17 millió m

3 víz tározására alkalmas Pátkai—Zámolyi tározórendszer biztosítja. A tározórendszer vize korábban közvetlenül, ma már közvetve a Madárrezervátumon keresztül jut a Velencei-tó fürdőterületeire. — A mederrekonstrukció során 9,0 millió m

3 mederanyagot, 4,1 km

2 nádast távolítottak el és 20,5 km partvédőmű és 2 mesterséges sziget épült. A rekonstrukció következtében a tó területe 24,5 km

2-re csökkent. A nádas (9,8 km

2) és a nyíltvíz (17,4 km

2) aránya megváltozott. A megmaradt nádasok minősége (I. osztályú: 29%; II. osztályú: 20%; III. osztályút: 33%; IV—V. osztályú: 18%) elfogadható [2]. Az eredetileg mozaikos jellegű tó vízminősége homogenizálódott. A tavat tápláló és a növényi tápanyagok 90%-át szállító (1. táblázat) két nagy vízfolyás, a 1. táblázat A Velencei-tó tápanyagterhelése 1988-ban (kg/év) össz N NOjN össz P P0

4—P Császárvíz: 11 000 9 000 380 85 ebből tározóeresztés kor: (8 700) (7 000) (229) (50) Vereb—Pázmándi vízfolyás: 17 500 16 700 238 125 Egyéb: 3 800 3 300 49 28 összes: 32 300 29 000 667 238 Császárvíz és a Vereb—Pázmándi vízfolyás tóra gyakorolt hatása is megváltozott. A Császárvizen levő tározókból a nyári vízpótláskor 1 hónap alatt 3 millió m

3, N-kötő kékalgáktól politróf víz érkezik a Madárrezervátumba. A tó vizének leeresztésére épült Dinynyési zsilip is itt található. A rövidrezárt vízszínszabályozó rendszer miatt nincs lehetőség a tó nagy részének vízcseréjére. A Vereb—Pázmándi vízfolyás vize a torkolati nádasmező eltávolítása következtében, közvetlenül került a Velencei-sarokba. A tó nagy része a mesterséges partvonal kialakítása miatt, a külső diffúz jellegű szennyezésekkel szemben érzékenyebb lett. 3. Vízminőségi tájak, vízminőség-szabályozás 3.1. Ny-i medence apró kisvizei (barna vizek.) A még nagyrészt érintetlen kisvizek (Német, Zagyi, Vendel, Lángi, Alsóéri-tisztások) vízminőségét több tényező szabályozza: — ikisvizek „szulfuretum" jellege (az anyagforgalmi folyamatok közül a kénciklus dominál); — nádasok, úszólápok elemakkumulációja és szervesanyag-termelése ; — tározóeresztéskor a vízutánpótlás sebessége és a betáplált víz minősége (tápanyag- és szervesanyagtartalom) . Az úszólápok, nádasok közötti kisvizek halobitása az időnként betáplált tározóvíz hígító hatása ellenére stabilnak tekinthető (1500—2000 //S cm1 20 °C). A domináns ionok mennyisége tározó eresztéskor a szulfát kivételével a hígulásnak megfelelően csökken. A szulfát nagymértékű csökkenésének oka a térség legjellemzőbb folyamata a szulfátredukció [3], A folyamat során az anaerob üledékben a szulfát szulfiddá, illetve a pH-tól függően kénhidrogéngázzá (40 mgS/m7d) alakul és elhagyja a tavat. Tározóeresztéskor a tavat elhagyó kénhidrogén mennyisége a pH csökkenése miatt ugrásszerűen megnő (1400 mgS/m

2/d). Az Alsóéri-tisztásokon a sótartalom növekedése figyelhető meg, amelyet a nádasok szélén már tömegesen jelentkező keskenylevelű gyékény is jelez. A sótartalom növekedésének oka a térségben végrehajtott mélykotrás, amely a tó legszikesebb mederüledékét bolygatta meg. A kistavak vizének trofitása (2. ábra) kedvező (klorofill-a < 40 mg/m

3, algaszám < lO'/ml, primer produkció < 0,2 gC/m

2/d). A kéntől sárga anaerob üledéket könnyen felszakadó sztromatolit jellegű kékalgákból, foto- és kemolitotróf kénbaktériumokból álló bevonat, kékalgabőr borítja (klorofill-a < 3000 mg/m

2; algaszám < 10"/m

2, fotoszintetizáló baktérium-szám < 10

7/m

2; primer produkció < 1,4—2,8 gC/m

2/d; N23