Hidrológiai tájékoztató, 1990
1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Mártha József: A tenger, tengerhajózás és Magyarország
Magyarországon ma gazdátlan a tőz6g, ninos igazi gazdája a fizioterápiának sem. Hiányzik a hajdanvolt Balneológia! Kutató Intézet. A Nemzetközi Láp- és Tőzegtársaság Magyar Nemzeti Bizottsága érdemi intézményi háttérrel alig rendelkezik, a KGST hasonló célú munkabizottsága pedig a magyaroktól várja az iszaptéma részletes kidolgozását. Egy mindent az árán elszámoló gazdasági élet talán majd megteremti e kérdés kidolgozásának financiális alapját is. IRODALOM [1] Breznay G.: Az iszapkezelésekről. In: II. Hévízi Orvosi Archívum. Zalaegerszegi Nyomda Vállalat, Zalaegerszeg, 1970. 193—207. [2] Gyarmati J.: Iszapkezelések és iszapkutatás. Balneológia— Rehabilitáció—Gyógyfürdőügy, 1. 1988. 15—26. [] Gyarmati J.: A tőzeg és a gyógyászat Balneológia—Rehabilitáció—Gyógyfürdőügy, 3. 1988. 177—194. [4] Gyarmati J.: A Hévízi-tó aktuális gondjai. Balneológia— Rehabilitáció—Gyógyfürdőügy, 4. 1988. 275—285. [5] Gyarmati J.—Tóth A.: Ergebnisse der Hévizer SchlammForschung. In: C. Goecke — G. Lüttig: Wirkungsmechanismus der Moortherapie. Hippokrates Verlag, Stuttgart, 1987. 239—247. A tenger, tengerhajózás és Magyarország MARTHA JÖZSEF „Navigare necesse est", így hangzd-k a .klasszikus mondás amit szívesen alkalmaznak hajózási tartalmú írásoknál, különösképpen olyan országok esetében, mint Svájc, Ausztria, Csehszlovákia, vagy éppen Magyarország, vagyis olyan tenger nélküli országok, akik gazdasági meggondolásból tengeri kereskedelmi flottát is tartanak. Nos, érdemes két dolgot a leírtakból vitatni. Először is a klasszikus mondást; ez jelentésében annyit tesz, hajózni szükséges. Eddig rendben van, csakhogy van folytatása is, amit legtöbbször elhagynak az idézők, az pedig így hangzik „vivere non est necesse" avagy rövidebben „vivere non" azaz élni nem szükséges, illetve élni nem. Beláthatjuk, hogy így már nem valami lelkesítő, hajózásra buzdító fenkölt idézet, mint azt sokan tőle elvárják. Nem is volt az soha, a régi Rómában ahol jóval később kezdték tanulgatni a hajózás tudományát hadi célból, egyéb korabeli népeknél, Pompeius küldte a gyakorlatlan vonakodó hajósait útra a dél-itáliai tengerek téli időszaki viharaiba. A másik vitatható a bevezetésben leírtakból az, hogy Magyarország a tenger nélküli országok közötti tengerhajózási törekvésekben egyáltalán nem számított mindenkor tengertelennek, ugyanis 1100 éves fennállása alatt, a török hódoltsági és a Trianon óta eltelt időszakot leszámítva, mindenkor volt köze, sőt befolyása a tengerhez. Történelmünkben ez a tény, nagyon is ismert és valóság, mégis mind az oktatás, mind a közvélemény, sőt legszomorúbb, a gazdasági meggondolások a legutóbbi 45 évben elsiklanak fölötte. Mielőtt bárki lekicsinyelné a gondolatmenetet, szabadjon a manapság olyan divatos történelmi újrafelfedezések buktatóit elkerülnöm, beleértve a sokszor hiányos tankönyveket és oktatási kihagyásokat, olyan sziklaszilárd alapot adni állításomnak, mint Velence tanulságulhívása, ezer éve Európa történelmi valóságát feljegyző, rögzítő, bemutató bizonylataival múzeumaival, és mindenek feletti hitelességével. Nem feladatom taglalni Európa alakulását, de Velence múzeumaiban, okmányaiban műkincseiben minden évszázad pontosan követhető, minden nép elhelyezkedése, hatalma, tragédiája. Ennélfogva a következőkben elmondandókban, hivatkozással alátámasztott történelmi mozzanatok, bárki által fellelhetőek ott, éppen úgy mint a magyar történelem tárgyi emlékei az Adria partján az Isztriaifélszigettől az albániai Durazzóig (Durres). Az Árpád-házi királyok közel 350 évig az egész adriai part urai voltak, ebből csak néhány mozzanatot érdemes felidézni az ismertebb esetekből. Kálmán király külön a „Tengerek Királya" címmel is koronáztatta magát az Árpád-házi királyok kikötőjében Tengerfejéiváron. Ez nem más mint Zára (ma Zadar) mellett a későbbi Zaravechia, a mai jugoszláv barátaink viszont az ősi nevet használják nyelvükre fordítva, Biograd na More megnevezést, ami a Tengerfejérvár fordítása. Felesége Busilla, aki nem más mint Szicília utolsó normann uralkodójának a lánya, ugyanitt szállt partra, amikor királynői életét kezdte, nászajándékként az Adria örökös hajózási jogát hozva apjától, akinek Kálmán a Velencével szembeni szövetséges szerepet szánita az adriai uralom biztosításához. Történelmi érdekesség, hogy az Adrián az első tengeri csatát mindkét oldalon magyar király vívta, Nápolyi László lobogója és hatalomvágya volt ellenfele Nagy Lajos flottájának. Óvakodni kell azonban bármilyen elvont következtetéstől miszerint itt bármi az időkben magyar lett volna. Nem volt magyar tengeri flotta, nem voltak magyar települések. Az Adria parti népek alkották a lakosságot, ők a hajóikkal a flottát, csak a hatalom volt a magyar. Innen adódik, akármilyen furcsán hangzik is, hogy Velencével szemben a magyar uralmat támogatták, mivel Velence kemény hódító, önmaga arculatára formázó volt, szemben a magyarokkal, akik évszázadokon át a szokásaikat, hagyományaikat háborítatlanul hagyták. Velence legközpontibb látnivalója a Doge-palota, ahol a nagytanácsterem melletti ún. szavazóteremben a velencei íestészet remekművei között, történelmi tárgykörű is látható, mégpedig hangsúlyozottan magyar vonatkozásban a fentiekben értékelt témakörből. Ugyanis a mennyezeti festmények között Aliense megörökíti Ordelafo Faliero dogé halálát a magyarokkal vívott zárai csatában 1102-ben, ami századokra biztosította az Adria magyar uralmát. Ugyanitt látható az udvari falon Kobusíinak, ismertebb nevén Tintorettón&k, a képe a második zárai csatáról és egyben Zára elfoglalásáról, a magyarok vereségéről 1346-ból Tény, hogy Zsigmond uralma alatt, az utolsó adriai várost is elzálogosítja költekező politikájával és Mátyás király uralomra jutásánál, már nincsenek adriai területei az országnak. " * TT • * yk " .». «FÍ.V'JA -' J'/ . 1. kép. Fiume város és kikötő 1670-ben 8
