Hidrológiai tájékoztató, 1990

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Gyarmati József: A hazai gyógyiszapigény kielégítése

munkát az, hogy Arad belsőségén átíolyó Holt-Marosban a rendes és időszakos vizeken kívül több gyár (Széchenyi-gőzmalom, Walder-féle fűrészmalom, államvasutak pályaudvarából és műhelyéből, három nagy szeszgyár és élesztőgyár összes szennyes vize stb.) vizei folytak. Mivel az alsó csatornáit építeni nem lehetett, a vizek nem folyhattak lefelé. Három hónapig tartó szivattyúzással lehetett a vizeket eltávolítani, több helyen beépített, különböző méretű gőzszivattyúval. A hosszas szivattyúzás miatt rézsűcsúszások következtek be. Ezek egy részét szádfalazással szüntették meg. De az állandó szivattyúzás sem tette kedvezővé a munkaterületet. A kitermelésre került posvány nem volt elég híg, hogy azt a szivattyú kiemelhette volna. A talicskás szállításhoz pedig nem volt elég összeálló. A földmunkálatok végzéséhez igen kedvező szokott lenni a szeptember hó, de ebben az évben e hónapban ás nap-nap esett az eső. Az egy időben több szakaszon végzett csatornaépítés, végül nagy nehézségek árán, az Aradi Kultúrmérnöki Hivatal hathatós közreműködésével október végére összefüggően elkészült a cukorgyári víztározóig terjedő 71 km-es szakaszon. A csatorna esése ezen a szakaszon 8,75 m (0,123 m/km) volt. Az Élővíz-csatorna létesítése kapcsán hét helyen kellett zsilipet építeni, ugyanennyi helyen a meglevő hidakat alakították ki. Az újonnan ásott szakaszon 43 db új fahidat építettek. A csatornaépítéssel egy időben épült a cukorgyár is. 1889. október végére — a finomító kivételével — be is fejeződött és üzemét november l-jén megkezdte. A lecsapoló csatorna készítését — Tótkomlós felé a Szárazér csatornába bekötve — a Szárazár Szabályozó Társulatnak kellett volna elvégezni. Ezt a munkát azonban még meg sem kezdte a Társulat akkor, amikor az Élővíz-csatorna vize már eljutott a cukorgyárhoz. Ezért ezt a rtervet megváltoztatták és a Ménesbirtok Nagylak felé építette ki 19,5 km hosszan a lecsapoló csatornát [5], Ezen a szakaszon 8,40 m (0,432 im/km) lett a csatorna esése. A teljes csatornaszakaszon 17,15 m. A megépült csatorna legalsó 4 km hosszú szakaszát mindkét oldalon — a Maros árvédelmi töltésének magasságáig érő — töltéssel látták el. Az Élővízcsatorna teljes hossza 90,5 km lett. Építése során 765 000 m

3 földet mozgattak meg. Üzembe helyezése után az Aradnál kivett víz, a Mezőhegyesnél történt (hasznosítás után Nagylaknál visszavezetésre került a Marosba. A lecsapolócsatorna építési munkái december hónapban készültek el. A mezőhegyesi Élővíz-csatorna elkészülte után az üzemelési engedélyokiratot 12.480/1982. sz. alatt (vízikönyv száma 1/16) adta meg Arad vármegye alispánja. Az új cukorgyár első üzemelési évében napi 8000 q cukorrépát dolgozott fel. Két műszakban történt a gyártás. (2X12 óra). Egy-egy műszakban 550—600 főt foglalkoztattak. A felépült cukorgyár rendkívül rövid életű lett, mert első évi üzeméneik sikeres befejezése után — 1890. április l-jén — leégett. A tűz a lóistálló szénapadlásán keletkezett. Az orkánszerű szél a tüzet a gyár zsindelyes fedésű tetejére vitte, és ennek következtében égett le a fiatal gyár. A második cukorrépaszezon kezdetéig, 1890. október 30-ig újjáépült a gyár, és ez új alakjában felülmúlta a régit. IRODALOM [1] Erdész A.: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között. Bm. Levéltár. Gyula, 1986. [2] Ihrig D.: A Magyar Vízszabályozás Története. VIZDOK, Bp. 1973. [3] Józsa L.: A mezőhegyesi élővízcsatorna I—

III. Magyar Mérn. és Ép. Egyl. Közi. Bp. 1893. 195—207. és 239—247. [4] Sipitzky A.: A mezőhegyesi cukorgyár története az alapítástól napjainkig. Békési Elet, 1966. 3. 17—30. és 4. 70—80. [5] Udvarhelyi K.: Magyarország természeti és gazdasági földrajza. Tankönyvkiadó, Bp. 1968. A hazai gyógyiszapigény kielégítése* DR. GYARMATI JÓZSEF Állami Gyógyfürdőkórház, Hévíz Ijesztő méreteket ölt napjainkban a gyógyszerekkel való visszaélés. A túlzott gyógyszerfogyasztás leküzdése több gondot okoz, mint a fertőző betegségeké. Érthető, hogy a veszélytelenebb kezelési formákat keresi a beteg is, és az orvosa is. Talán innen ered a fizioterápia (=természeti gyógymódok alkalmazása) új reneszánsza. A többszázéves módszerek — elegánsabb körülmények között — ma is használatosak. Az iszapkezelésnek külön előnye az, hogy a gyógyhelytől függetlenül is alkalmazható. A fizioterápia egyik ága az iszapkezelés. Rendszeres kiegészítője a balneoterápiának, gyakran önálló gyógyeljárás. A gyógyászati célokra felhasznált iszapszerű anyagokat gyűjtőnéven peloidóknak nevezzük. Nemzetközileg elfogadott meghatározásuk: általános névvel peiloidoknak nevezzük azokat a természetben geológiai folyamatok révén keletkezett anyagokat, amelyeket finoman elosztott állapotban, (gyógy)vízzel keverve, fürdésre vagy göngyölésre használnak fel az orvosi gyakorlatban. Természetes peloidoknak nevezzük, ha natív állapotban használjuk fel, vagy ha az előkészítés során a nativitása nem változik, illetve természetesnek tartjuk a tőzeget minden formájában. Magyarországon csak természetes peloidokat használunk. Ezekre az anyagokra jellemző a finom szemcsézettség, a nagy vízkötő- és hőtároló képesség, melynek következtében * Az MHT Balneológiai szakosztály és a Magyar Balneológiai Egyesület közös előadóülésén 1989. április 20-án elhangzott előadás alapján. alkalmasak forró vagy meleg pakolások készítésére, illetve hosszú ideig melegen maradó fürdők előállítására. A peloidok orvosi osztályozása A peloid (a görög pelos=sár) gyűjtőnév arra az állapotra vonatkozik, amelyikben felhasználjuk, és nem arra, amelyikben találjuk. 1. Szervetlen iszapok. Túlnyomóan ásványi anyagokat tartalmaznak. a) Hideg- vagy melegforrásoik lerakódásai (ilyen pl. Battaglia híres fangója), b) tavaik, folyók szedimentáció révén képződő terméked (ún, „Schlicke"). 2. Szerves iszapok. Főleg algák, növényi és állati szervezeték maradványai, finom eloszlású mész, agyag, homok keverékében. a) limán: torkolati vagy tengeri iszapok, b) szerves belvízi iszapok. 3. Tőzegek. Zömmel növényi eredetű humifikálódott szerves anyagokból, növényi törmelékből állanak. A „Moor" (láp) és a „Torf" (tőzeg) kifejezés használata nem egységes. A hivatalos terminológia szerint a láp egy olyan földtani képződmény, mely a tőzeget tartalmazza. a) felláptőzeg: oligotróf vizekben keletkezik és alacsonyabbrendű növények maradványait tartalmazza; a sphagnum = tőzegmoha ennek tipikus példája (90% feletti víztartalom),