Hidrológiai tájékoztató, 1990

2. szám - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Gorzó György: A Velencei-tó vízminőségi kérdései

fixálás < 10—12 mgN/m

2/d). A kékalgabőr kékalgái esetenként toxint termelnek (LD: 100—150 mg/egér kg). A kékalgák biztosítják a szulfátredukáló baktériumok számára a szerves anyagot, illetve a szulfidoxidálók számára az oxigént. Az ép, érintetlen kékal[ mg / m

3] 10080? 60| 40 1 20-j 0 gC/nAd 1973 75 77 -1— 83 85 1986 Eutrof Mező- Eutróf Mezotrof 01 igotróf 79 81 2. ábra A barna vizek trofitásának (klorofill-a, primer produkció) alakulása (1973—79: VITUKI 1980—87: KDT KÖVIZIG mérései) 3.2. Középső medence nagy nyíltvizei (szürke vizek). Ezeknek a területeknek (Hosszú-tisztás, Nagy-víz, Nagy-tisztás és Kajak pálya)! a rekonstrukciója lezártnak tekinthető. A halobitás ezeken a nagy nyíltvizeken csak az aszályosabb években változik (2200—2500 uS om"

1 20 °C). A Madárrezervátumon keresztül történő rövidrezárt vízszínszabályozás miatt, a középső medencében főként csak a növényekbe (nád) beépülő elemek eltávolítására van lehetőség (nádaratás). gabőr a víztest oxigénellátását is biztosítani képes. Lepusztulása anaerobiát, kénhidrogén-felszabadulást, kénkiválást eredményez (3. ábra). Ez a tározóeresztés szabályozásánál felhasználható [4]. 4. ábra A szürke vizek trofitásának (klorofill-a, primer produkció) alakulása (1973—79: VITUKI 1980—88: KDT KÖVIZIG mérései) 3. ábra A kénciklus folyamatainak változása ép és lepusztult „algabőr" jelenlétekor 1. Szulfátredukció, 2. Szulfidoxidáció, 3. Kénredukció A vízben az oldott reaktív P átlagértékei (0,07 mg/i) nagyobbak, az összes P átlagértékei (0,1 mg/l) kisebbek, mint a tó többi területén. Foszfinképzés (0,023— 0,43 mgP/m

2/d) tározóeresztéskor kimutatható. Az üledék minősége a szénsavoldható P alapján a legroszszabb. Az N-formák vízpótláskor lényeges változást a tározóvíz nagy N-tartalma ellenére sem mutatnak. A denitrifikáció (5—50 mgN/mVd) mellett, ebben lényeges szerepe van az úszólápok N-felvételének is. A víz nehézfémtartálma a szulfidban gazdag üledék miatt kiosi. Tározó eresztéskor a Madárrezervátumba bekerülő szerves-C 95%-a széndioxid, 5%-a metán formájában távozik. A szulfát 60%-a kénhidrogénné, a nitrát 30%-a nitrogénné, a foszfát 15%-a foszfinná alakul és elhagyja a tavat [4]. A különböző anaerob tápanyageltávolítási folyamatok jelentősége rendkívül nagy, mert a tározóvízzel bekerülő tápanyagok zöme gáz formájában távozik, ezáltal a szukcesszió lassul és a tó nagy nyíltvizei is tápanyagszegény vizet kapnak. A tározóvízzel a Madárrezervátumba bekerülő kékalgaspórák az anaerob üledékben nem tudnak kicsírázni, a fekálindikátor baktériumok mennyisége is jelentősen csökken. A kotort nagy tisztások trofitása (4. ábra) kedvező (klorofill-a < 50 mg/m

3, algaszám < 50 000/ml primer produkció; 0,5—1,0 gC/m

2/d). Az eutrofizálódást jelző heterocisztás kékalgák hiányoznak, feltehetően a nagy N-kínálat miatt (NH,—N: 0,03—0,1; NOj—N: 0,1—0,4; szerves-N: 1,1—2,1 mg/l körüli átlagértékek). Az összes P-hez viszonyítva, az oldott reaktív P kicsi (0,01—0,02 mg/l), az üledék szénsavoldható P-tartalma ezeken a területeken a legkisebb. A viszonylag nagy tápanyagkínálat ellenére feltehetően a kis átlátszóság « 30 cm) miatt a trofitás kicsi. A kotrások során felkevert finom agyagkolloid az elsődleges termelést a viszonylag mély víztest felső 50—60 cm-es rétegeire korlátozza. A kotort nagy tisztások higiénés vízminősége (5. ábra) is kedvező. Bár az összcsíraszám és a clostridium1 / ml 121086420 Fekél coli határérték .. max. -átl. 1980 I 82 i— 84 86 1988 1 / ml 5040302010Coliform határérték 0 , j ;1980 82 ... max. 84 86 1988 5. ábra A szürke vizek higiénés állapotának változása szám a lebegtetett agyagkolloid miatt nagy, a fekálindikátorok száma határérték alatti, patogént kimutatni nem lehet. A parti sávban levő strandok fekálszennyezettsége a helyi hatások függvényeként változik. Eutróf Mezo-Eutróf 501973 75 [mg/m3] 100-1 gC/rr?/d 24