Hidrológiai tájékoztató, 1990

2. szám - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Környei László: Gondolatok a hazai ivóvízellátásról

Gondolatok a hazai ivóvízellátásról* KORNYEI LÁSZLÓ Bevezetés Az emberi élet alapja a víz, a jó ivóvíz léte. Az első emberi közösségek csak ott tudtak kialakulni, ahol a jó víz rendelkezésre állott. A városiasodás, a városállamok kialakulása feltételezte vezetékes vízellátó művek létesítését. Kína, India, Palesztina, Egyiptom, Görögország, Római Birodalom, az Inkák Birodalma stb. mind létesített vízellátó műveket. Hazánkban is a közüzemi vízellátás első műveit a Rómiai Birodalom katonai helyőrségeinél, városainál létesítettek. Róma vízellátó művei már laz időszámításunk előtt is működtek és vannak elemei, melyek Róma városát még ma is vízzel látják el. A Római Birodalom vízellátó műveit a Közel-Kelettől, Afrika északi partjainál, Spanyolországon keresztül Angliáig megtaláljuk. Á római mérnökök műveiről az időszámításunk első századaiban Vitruvius tíz ikönyve tájékoztat, melynek nyolcadik könyve tartalmazza a vízkutatás, forrásfoglalás, kutak, vízvezetékek leírását. A jó ivóvízről a szerző így nyilatkozik: „Felszíni vizek vízvezetéki célokra való felhasználása előtt megfigyelendők a vízfolyás környékén lakók. Ha ezek erősek, arcszínük egészséges, nem szenvednek láb- vagy szembetegségben, akkor a víz alkalmas. A forrásvíz akkor jó, ha fazékban főzve nem marad homok- vagy iszapüledék, a főzelék a vízben puhára fő. A forrás vize akkor jó, ha tiszta és átlátszó és folyásában sem nád, sem moszat vagy egyéb szennyeződés nem található." E megállapítás alapjában ma is érvényes. A római vízellátási rendszerek forrásvizeket gravitációs vezetékeken elosztó medencékig szállítják, ahonnan csővezetékek juttatják a fogyasztóhoz. A vezetékeken elzáró szerelvény nincs, az egyes fogyasztókhoz szállító vezetékek; átmérői alapját adják a fogyasztói vízdíjaknak. Korunk vízellátásának alapját két felfedezés biztosította: az öntöttvas felfedezése 1672-ben, a gőzgép feltalálása 1766-ban. Ennek megfelelően az első vízművek építése a fejlett országokban a XVIII. században, nálunk az iparosítás fokozatos fejlesztésével az 1850-es években kezdődött. Az első rohamos fejlődés a vízellátásban az I. világháborúig tartott. A két világháború között lényeges fejlődés nem volt, ugyanakkor hazánkban ez időszakban a gőzgépről a meghajtás mindenütt villamos meghajtássá alakult át. — Megjegyezhető, hogy Kelet-Berlinben még az 1960-as években is gőzgéppel meghajtott vízművek is üzemeltek, mivel a hitleri rendszer a fejlesztést elsősorban a hadiüzemekben hajtotta végre, és ennek hatását még ekkor is érezték. — A budapesti vízművek villamosítása fegyelmezett, szakmáját szerető, a közszolgálatot hivatásának tartó mérnök-szakmunkás gárdát nevelt a vízműveknél, mely biztosította a II. világháború utáni helyreállítási munka gyors és szakszerű elvégzését, valamint azt, hogy az 50-es években ismételt rohamos fejlődés indult meg a közüzemi vízellátásnál. Az ivóvízellátás fejlesztése a második világháborútól napjainkig 1945-ben a lakosság mindössze 22%-a volt vezetékes vízzel ellátva, ma a lakosság 90%-a azzal, hogy 45-ben kereken 130 településen volt vízellátó mű, ma pedig kereken 2150 településen. 1945 és 1955 között a vízművek helyreállítása, és egyes, az iparosítás következtében fejlődő városok, új szocialista városok vízműveinek létesítése került megvalósításra. 1955 után, főként 1957-től a vízművek kiépítését a következők tették szükségessé. •Jelen tanulmány az MHT 1989. november 14-1 elnökségi ülésére készült a Vízellátási Szakosztály beszámolójaként: „A vízellátás múltja és jelene" címmel. Egyes területeken, főleg koncentrált ipari bányavidékeken csak a településektől távol lehetett a vizet beszerezni, mely szükségessé tette a regionális vízművek létesítését. A városiasodás következtében fejlődésnek indult a balatoni, velencei-tavi, Mátra és Bükk vidéki és más üdülőterületek közüzemi vízellátásának biztosítása, melyeket ugyancsak regionális vízellátással lehetett megoldani. 1957-ben megindul a vízműtársulati mozgalom, melynek célja volt a falusi lakosság életkörülményeinek a városhoz való közelítése, a nagyüzemi szocialista mezőgazdasági üzemek dolgozóinak jó ivóvízzel történő ellátása azzal, hogy az állami pénzeken kívül a lakosság is hozzájáruljon a vízművek létesítéséhez. A főváros rohamos fejlődése szükségessé tette a vízmű kapacitásának fejlesztését, és így sorra került a felszíni vízmű létesítése és bővítése, a partiszűrésű kutaknak a Szentendrei-szigeten Vácig történő kiépítése, majd a Csepel-szigeten vízműkutak építése. A vízművek létesítése, a vízellátás fejlesztése a vízgazdálkodáson belül ez időszakban lényegi, húzóágazatot jelentett a beruházásoknál, a tervezésnél, kivitelezésnél és üzemeltetésnél. Az összes beruházás ágazaton belüli aránya a vízellátásra 50—60%-ot jelentett, míg az összes közüzemi beruházás (csatornázással, szennyvíztisztítással, fürdőfejlesztéssel) 70—80%-ot. Ezt bizonyítják azok a számok is, melyek a vízgazdálkodási ág állóeszközállományára vonatkoznak. milliárd Ft Tevékenység 1975 1980 1985 1988 Ivóvízellátás 22 39 63 75 Közüzemi szolgáltatások összesen 39 68 105 120 Vízgazdálkodási ág összesen 105 147 195 220 A számok mutatják, hogy az ivóvízellátás a vízgazdálkodáson belül ez időszakban a 20%-ról a 33%-ra nőtt, a közüzemű szolgáltatások a 36%-ról 55%-ra, mely bizonyítja, hogy a legnagyobb fejlesztés az ivóvízellátásnál volt. Vízvezeték Az ivóvízművek létesítésének legnagyobb költséget jelentő része a vezeték. A második világháborúig a vezetékhálózatok öntöttvasból, és azbesztcementből íétesültek. Mindkettőt hazai gyárak tudták előállítani. A 60-as években az öntöttvascső gyártást megszüntették hazánkban, az azbesztcementcső gyártást fokozták és a 0 300-as vezetéket meghaladóan fokozatosan 0 400—600 vezetéket is gyártanak. A 70-es években elkezdődik a műanyagcső-gyártás, valamint nagy átmérőjű vasbetoncsövek hazai előállítása. A talajadottságok, út- és vasútkeresztezések megoldása miatt acélcsöveket is fokozottan alkalmazni kezdünk a vízellátó műveknél, melyet elősegít a Dunaújvárosi Acélmű spirálhegesztett csöveinek gyártása. A vízvezetékhálózat fejlesztése ennek megfelelően a következők szerint alakul napjainkig. Év Vízvezetékhálózat hossza (km) 1961 9 332 1970 19 349 1975 27 758 1980 35 799 1985 43 639 1988 47 000 A vezetékhálózat csőanyag szerinti megoszlása napjainkban km-ben a következő: acélcső 3 000 öntöttvascső 3 300 azbesztcementcső 27 000 12