Hidrológiai tájékoztató, 1990

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Petz Rudolf-dr. Scheuer Gyula-Szentirmai Lászlóné-Szentirmai László: Vízföldtani megfigyelések Törökországban

3. kép. A tengerbe ömlő hideg karsztforrások által létrehozott édesvízi mészkőpart Antalyanál. Düdeni vízesés 4. kép. Édesvízi mészkőgáton átbukó vízesés, Manavgat hegyekben igen nagy vízhozamú karsztforrások fakadnak, amelyek a hegység és a jelenlegi tengerpart között elterülő sík részen mésztartalmuk egy részét tavakban, mocsarakban, lerakták és ma is mind völgyükben (Manavgat vízesés, 4. kép), mind a tengerparton intenzív mészfelhalmozódást hoznak létre. Antalyáná'l az édesvízi mészkő összefüggően kb. 100 km

2 nagyságú területet borít. A megfigyelések szerint az édesvízi mészkő három egymástól jól elkülönülő szinten fordul elő (3. ábra). A leghatalmasabb és legtsrf. 3. ábra. A különböző tengerszint feletti magasságokban települő édesvízi mészkövek Antalya környékén I. Legmagasabban települő idős (alsó-pleisztocén) édesvízi mészkő, II. Középső édesvízi mészkőszint, III. Fiatal, jelenleg is képződő édesvízi mészkő nagyobb a hegység közvetlen előterében a legmagasabban levő előfordulás, amelynek felhalmozódása feltételezhetően visszanyúlik az idősebb pleisztocénbe. A legérdekesebb és leglátványosabb pedig a karsztforrások táplálta patakok és folyók által jelenleg is képződő legalsó szint, ahol 30—60 m magas édesvízi mészkőről vízesések sorozatát alkotva ömlenek a tengerbe. Ez a világ leghosszabb édesvízi mészkőből álló sziklás tengerpartja. A legnevezetesebbek a Düdeni és Varsaki vízesések. A karsztos vizekből kiváló Ikarbonátanyag a vízesések környezetében igen változatos formákat hoz létre (tufafüggöny, tufa nyelv), amelyekre a függőleges forma és a növényzeit által befolyásolt irányítottság és szerkezet a legjellemzőbb. Igen érdekesek még a beboltozódásos és szintesen elhelyezkedő barlangüregek és járatok, amelyek egy része a tenger szintjében fordul elő és mai formájuk alakításában már a tenger is aktívan közreműködött. Miután Antalya környékén az édesvízi mészkő az egyik leggyakoribb kőzet, ezért igen kedvelt építőanyag. E területeken levő ókori városok építése során is tömegesen alkalmazták, mint olcsó és könnyen bányászható építőanyagot. Egyes városok védelmét biztosító városfalak-őrtornyok (Perge), vízvezetékek majdnem teljesen e kőzetből épültek. Így megállapítható, hogy nemcsak Magyarországon, hanem Kis-Ázsiában is az édesvízi mészkő közkedvelt építőanyag volt már az ókorban is. 2.5. A Taurus hegység Földközi-tengerre néző oldalán növényzettel fedett, még a magasabb és az Anatóliai-fennsík felé eső részén a teljesen nyílt, kopár karsztvidék az uralkodó. Ilyen területként értékelhető többek között a Nyugat-Taurus észaiki részén a Beysehir tó környéke is. Egyébként Törökország igen gazdag sós vizű tavakban, amelyek a nyár végére kiszáradnak, vagy erősen összezsugorodnak, sokszor a teljes feltöltődésnek az 5—10%-ária. A kiszáradt tófenékről kisebb üzemek egyszerű eszközökkel kitermelik a viszszamaradt 20—30 cm vastag sórétegeket, főleg nátriumkarbonátot (szódát) és zsákolva elszállítják. Az egyik ilyen legnagyobb sós tó a Tuz Gölü, amely az Anatóliai-fennsík középső részén fekszik, kb. 925 m-es tengerszint feletti magasságban, egy nagy kiterjedésű süllyedőkben. E részen a vidék olyan sík, mint nálunk a Hortobágy és nagyon sivár, fa alig látható. Északkelet felé, Kaippadókia irányába a táj ismét tagolttá válik és Kayseri előtt megtekintettük a vidék és Törökország másik leglátogatottabb természeti látványosságait, a „kőtornyok hazáját", ahol egyesével vágy csoportosan emelkednek a magasba a kúpok „fantasztikus" egyvelegben. A vidék tulajdonképpen a vulkáni tufának, amely e részen nagy területeket borít, változatos lepusztulásából eredő különleges és érdekes eróziós formák miatt vált ismerté. A kőtornyok, piramisok és vulkáni tufából keletkezett egyéb bizarr formák mellett az 1000—1500 évvel ezelőtt élt keresztény szerzetesek tufába vájt templomai, freskói, lakóhelyiségei stb. növelik még a táj szépségét. 2.6. Ankarától keletre, kb. 120 km-re a Delice Izmagi folyó völgyében Delice várostól északra, kb. 15 km-re meredek, illetve függőleges völgyoldalban miocén gipszes sós agyagokból sós források fakadnak. A források kb. 50—60 m-rel a folyó felett lépnek a felszínre, kb. 100 m hosszúságban. A völgyoldalon lefolyó forrásvizek a kilépési helyüktől kezdve vakítóan fehér sóréteget raknak le. A kivált só (nátrium-klorid) helyenként az édesvízi mészkő kiválásához hasonlóan mikrotetarátás kifejlődést mutat, sőt, ahol a völgyoldal függőleges, vagy a homokkő padoknál aláhajló, ott 10—30 cm nagyságú sócseppkövek képződése is megfigyelhető. A források összhozama 400—500 1/min-re becsülhető, hőmérsékletük 20 °C körüli, vizük, a nagy sótartalom miatt ihatatlan. A Delicei források sólerakódásai a forrásüledékek egyik különleges típusát képviselik. A források vizének egy részét facsatornába összegyűjtve földmedencékbe vezetik, ahol a víz elpárolgá-