Hidrológiai tájékoztató, 1990
1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Horváth János-Fánczi András-dr. Scheuer Gyula: Az egerszalóki De. 42. és a De. 42/a. jelű hévízkút vízföldtani és vízkémiai vizsgálata
cldott sótartalma nem éri el az ásványvíznél megkövetelt 1000 mg.í mennyiséget. A különböző időpontokban végzett vizsgálatok szerint a szénsav 950—1130 mg/l-nek adódott. Mészagreszszív szénsavat a víz nem, vagy csak minimális menynyiségben tartalmaz. Ezen adatok alapján a víz C0 3 mennyisége az ásványvíznél megkövetelt 1000 mg/l érték körül van, így az előírt határértéket eléri. A víz szulfid-ion tartalma 4,5—3,0 mg/l, így meghaladja a gyógyvizekhez szükséges 1 mg/l értéket. A szulfid-ion és a CCVtartalom alapján tehát a víz szénsavas, kénes gyógyvízként értékelhető. A víz bróm-, jód-, fluor- és radon-tartalma alacsony, ezért ilyen jellegű gyógyértéke nincs. A víz szénhidrogén-tartalma is igen alacsony, míg kőolaj tartalma a felhasználhatóságot nem érinti. A gázvizsgálatok szerint a víz metántartalma is kicsi, ezért a vizet felhasználás előtt gázmentesíteni sem kell. A vízkémiai vizsgálatokat vízföldtanilag értékelve megállapítható, hogy az egerszalóki hévízkutak által feltárt forró víz genetikailag az összetett karsztvizek csoportjába tartozik, azon belül is abba a típusba, amelyek az eltemetett karsztos kőzetekben tárolt legnagyobb hőmérsékletű vizeket képviselik Eger környékén. 4. Az édesvízi mészkő képződési folyamat vizsgálata Mint ahogy már korábban említettük, a De. 42. jelű kút körül az elmúlt évtizedekben jelentős mennyiségű édesvízi mészkő halmozódott fel, amely a kút kb. 500 l/min elfolyó vizéből természetes úton kicsapódva keletkezett (2. ábra). 2. ábra. Vázlatos szelvény a hévízkutak környezetéről 1. Terep, 2. Édesvízi mészkő, 3. De. 42/a. kút, 4. Kifolyó víz, 5. Karbonátkiválási szakasz, 6. ,,K" mintavételi hely, 7. „F" mintavételi hely, 8. Kezdetleges fürdőmedence Ez azt bizonyítja, hogy a mélyből feltörő víz olyan kémiai összetételű, amely hajlamos karbonát-tartalmának egy részét leadni, miközben az eredeti kémiai összetétel lényegesen megváltozik. Ezért vizsgálatok történtek annak érdekében, hogy a kútból feltörő víz miközben a már felhalmozódott édesvízi mészkövön lefolyik, milyen mértékben változtatja meg ásványi sótartalmát. Ezért vízmintavétel történt egyrészt a kút kifolyó vizéből, a lejtőn lefolyó víz főágából, a domboldal közepén (K minta), valamint az ideiglenes fürdőmedencébe befolyó vízből (F minta). Továbbá vizsgálat történt a már lerakódott édesvízi mészkőből két helyen, közvetlenül a kútnál, illetve a lerakódás alján, valamint a kút közelében észlelhető sárga színű kiválásból is. A kapott vizsgálati eredményekből megállapítható volt, hogy a víznél jelentős kémiai és fizikai változások következnek be. A „K" mintavételi helyen a víz hőmérséklete már csak 53 °C volt és elvesztette a szabad COi-tartalmának 90%-át és a szénsav csökkenésével egyidejűleg a kalcium koncentrációja is kb. 50%kal lecsökkent, miközben a keménység is a kezdeti 2 nkf-ről 17,3-ra, majd 14,8 m-re változott. Vagyis a kalcium-ion kiválása és az evvel járó keménység csökkenése a kút kb. 15 m-es környezetében már megtörténik. A kalcium-hidrogénkarbonát oldatban tartásához szükséges egyensúlyi szénsavtartalom értéke a hőmérséklet, illetve a Ca z + ion koncentrációváltozással meredeken csökken, tehát a mész—szénsav egyensúly, azaz a stabil állapot az „F" mintavételi helyen már gyakorlatilag kialakul. Evvel magyarázható, hogy már „F" mintavételi helyen nincs karbonátkiválás. összefoglalóan megállapítható, hogy a kút alatti szakaszon kb. 15 m-es lejtőn elveszti a víz karbonáttartalmának megközelítően a felét, ezért az édesvízi mészkőkeletkezés legkedvezőbb optimális szakaszának a ,,K" mintavételi hely környezete tekinthető. Ez a körülmény a helyszíni megfigyelésekkel is egyezik, mert a víz az ideiglenes fürdőmedencénél már nem rak le karbonátanyagot. A lerakódott édesvízi mészkő a kémiai összetétel alapján gyakorlatilag 99,5%-ban kalcium-karbonátnak bizonyult. Tehát az Mg 2 + gyakorlatilag nem vesz részt a kiválásban, mint ahogy a Na +, Cl- és a S0 4 ! _ sem. így a víz relatíve az alkáliákban és egyéb tényezőkben gazdagodik. A kénsárga kiválás 8%-os kéntartalmat mutatott 88% kalciumkarbonát mellett. A 4%-os különbség elégethető szerves anyagnak bizonyult, ami valószínűleg a nagyobb tömegű kénbaktériumokból állt, amelyek a szulfid-ion elemi kénné történő oxidációját okozzák. A kút alatti szakaszon természetes körülmények között a jelenlegi 500—600 l/min vízhozam mellett a számítások szerint a keletkező édesvízi mészkő napi mennyisége 125—160 kg-ra tehető. Meleg időjárás esetén több — vizsgálat időpontjában 22 °C volt — hidegebb idő esetén kevesebb kiválás várható, illetve a mészképződési szakasz megnövekszik. Az egerszalóki hévízkutak révén képződő édesvízi mészkő nemcsak turisztikai látványosság, hanem érdekes földtani képződmény, amelyet kívánatos lenne természetvédelemben részesíteni, mert jelenleg rongálják, fejtik és pusztítják. Célszerű lenne az édesvízi mészkőképződés „irányítása", mert kisebb beavatkozással esztétikai látványossága fokozható volna. IRODALOM [1] FTV: Vízbeszerzési és vízkémiai szakvélemények 1950— 1989 között. Kézirat, FTV Adattár. [2] Magyarország hévízkútjai. VITUKI kiadvány. Bp. 1977. [3] OFKFV: Egerszalók De. 42. és De. 42/a. számú termálkutak kútfejkiképzése. Miskolc, 1987. Kézirat. [5] Scheuer Cy.: Adatok a nyugat-bükki karszt és karsztos hévizek kémiai tulajdonságaihoz. Hidrológiai Tájékoztató, 1986. okt. 26—28. [5] Sugár I. et al.: Eger gyógyvizel és fürdői. Eger, 1983. [6] Vitális Gy.: Adatok a DNy-i Bükk vízföldtanához. Hiddológíai Közlöny, 16. 6. 1966. 255—260. 28
